A körülöttünk lévő világot változó látószöggel kell szemlélnünk, hol egészen közelről, hol nagy távolságból, ha meg akarjuk érteni. Ez Hamvas Béla tanítása – mondta Rácz Péter költő az író, filozófusra emlékező kétnapos program megnyitóján.
Hamvas Béla íróra emlékeztek születésének évfordulója alkalmából. Volt irodalom, festészet, koncertek, borkultúra, elmélkedés és persze ráolvasták a Tagore sétányon álló Hamvas-hársra az író FÁK című esszéjének egy részletét, most kínaiul.
– Hamvas Bélát a művészet forradalma érdekelte. Mintha egy hatalmas távcsővel pásztázta volna a teret és az időt, ő írta le a legpontosabban a világunk krízisét. Minden alkotásával éberségre figyelmeztet minket. Ennek ellenére máig szélsőségesen ítélik meg az életművét, rajonganak érte vagy éppen elutasítják, még adósak vagyunk az életmű átfogó elemzésével – fogalmazott Rácz Péter, a Magyar Fordítóház Alapítvány elnöke a Tagore sétányon rendezett megemlékezésen, és kezdeményezte, hogy a város írjon ki egy nyílt, országos pályázatot a Hamvas életmű feldolgozására.
Rácz Péter megemlékezett Sava Babić-ról, a füredi Hamvas kultusz elindítójáról is.
A hagyományos megemlékezés után egymást követték a Hamvas szellemiségéhez kötődő programok.
A rendezvény képekben. A galériáért katt a kis képre.
{photogallery}2354{/photogallery}
Szokatlan, letaglózó erejű koncertet adott John Cage műveiből Djerdj Timea zongoraművész.
– A csend, az maga a zene. A szünet, ami két hang között van, ennek a szünetnek a milyensége, a zene legfontosabb eleme. Nagyon közel állnak hozzám Cage preparált zongorára írt művei, ez a megtört, meggyötört, melankolikus hangzás. Jó ideje magam is így gondolkodom a zenéről, számomra ez közelít leginkább a tökéleteshez. Rajta kívül még Bartók Bélát és Stockhausent játszom koncerten – válaszolta kérdésünkre a magyar szülőktől származó, de Németországban felnövő, jelenleg Bécsben élő zongoraművész, aki szuggesztív előadásával a rendezvény egyik legizgalmasabb programját adta.
Idén egy egész délelőttöt betöltő konferenciával is megemlékeztek Hamvas Béláról.
– A korabeli hatalom mindent megtett azért, hogy ellehetetlenítse Hamvas Bélát, igyekeztek jelentéktelenné tenni, de szelleme minden fölött győzedelmeskedett. Hamvas és máig ható életműve bizonyíték arra, hogy az ideák győznek az anyag, a materializmus fölött – fogalmazott Navracsics Tibor a megnyitón. A közigazgatási és igazságügyi miniszter hozzá tette, Sava Babicnak köszönhetően egy időben Hamvas Szerbiában népszerűbb volt, mint itthon, Jugoszláviában már elismert gondolkodó volt, amikor Magyarországon még csak kézről kézre jártak írásai.
A Művészet és tér című konferencián előadást tartott Szőcs Géza költő, Horváth Róbert vallástörténész, Thiel Katalin, Keserü Katalin és Kukla Krisztián művészettörténészek.
A Vaszary Galériában Marghescu Mária gyűjteményéből álló Művészet és tér kiállításon Vass László műgyűjtő tartott tárlatvezetést, mint mondta, hazai viszonylatban egyedülálló értéket képvisel a Marghescu gyűjtemény, amely kiváló művészetértésről és ízlésről is tanúskodik. Az eseményen bemutatták Hamvas Béla Kínai tusrajz című esszéjét tartalmazó könyvhöz készített Nádler István festményeket is.
– A képeken a fehér, vagyis az üres tér a lényeg. A semmi. Az alkotáskor igyekszem a lehető legkisebbre zsugorítani az egot, megtalálni a két szélső pólus, a tudat és az érzelem közti közepet. Eljutni a forma nélküli térhez. A semmiről szólni, ami a minden – mondta kérdésünkre Nádler István.
A kétnapos rendezvényen volt még Figula borkóstoló, az oldott hangulatú esten Szkárosi Endre költő, Kő Pál szobrászművész, Keserü Katalin művészettörténész, Praznovszky Mihály irodalomtörténész, és Cserép László a rendezvény főszervezőjének beszélgetése kísérte a felkínált borokat.
Rátóti Zoltán színművész és Huzella Péter zeneszerző pedig A bor filozófiája címmel adott koncertet a Kisfaludy Galériában.
Hamvas Béla író, filozófus 1897-ben született Eperjesen. 1919–ben jelentek meg első irodalmi tárgyú írásai. Bölcsészdiplomája megszerzése után 1923-ban a Budapesti Hírlap és a Szózat újságírója lett. 1927-ben a Fővárosi Könyvtárban helyezkedett el könyvtárosként, ott dolgozott egészen 1948-ig. Ez életének egyik legtermékenyebb időszaka. A II. világháború után egy ideig az Egyetemi Nyomda kis tanulmányai című sorozatot szerkesztette, de 1948-ban sorozatos bírálatai után felfüggesztették állásából. Fizikai munkásként nyugdíjazták 1964-ben. Négy évvel később hunyt el. Életében csupán két esszégyűjteménye jelent meg, munkásságát agyonhallgatták. 1983 után jelenhettek csak meg könyvei. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott.
balatonfured.hu
Agora