Húsz alkotó, Markó Károly, Barabás Miklós, Libay Károly Lajos és társaik több mint száz grafikája, akvarellje látható a Vaszary Galéria tárlatán. Középpontban a tájképfestészet.
A XIX. század első felében az európai országokból érkező művészekhez csatlakozva magyar mesterek is útra keltek, hogy bekapcsolódjanak az úgynevezett Grand Tour-mozgalomba. Ez kezdetben inkább az arisztokrácia számára jelentette a neveltetés utolsó, lezáró fázisát, idővel azonban egyre több művész érkezett Itáliába, ahol nemzeti kolóniákba tömörülve tanulmányozták az ókor és a reneszánsz, valamint a barokk emlékeket, ismerkedtek a legújabb festészeti irányzatokkal.
– A tájképfestészet, mint önálló műfaj itt kapott először létjogosultságot. Először festettek az alkotók a természetben, először vált a táj a kép központi témájává, addig csak háttérként szolgált. A kiállítás ennek magyar vonatkozásait mutatja be – nyilatkozta a balatonfured.hu-nak Hessky Orsolya a tárlat kurátora.
– A magyar művészek közül az első jelentős mester Ferenczy István szobrász volt, aki Bertel Thorvaldsen műhelyében dolgozott több éven keresztül, így a művészeti élet középpontjában, közvetlenül a dán mester mellett tanulhatta a klasszicista szobrászat alapjait. Ferenczyt követően több szobrász, építész, de elsősorban festőművész érkezett Magyarországról Itáliába. Markó Károly például már érett festőként telepedett le Firenzében, s a negyvenes évekre ki is alakult körülötte egy laza kolónia, – Molnár Ferenc, Ligeti Antal, Kovács Mihály tanulták tőle a tájképfestészet friss fogásait.
Barabás Miklós másfél évet töltött Itáliában, ezalatt az idő alatt William Leitch angol festővel kötött barátságának köszönhetően megismerkedett az angol akvarellfestészet technikai fogásaival és a természet ezzel szoros összefüggésben kialakuló új látásmódjával. Tulajdonképpen ő az egyetlen a magyar alkotók közül, akinek később készült művein is jól felfedezhető ez a hatás – Hessky Orsolya, a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze.
Az itáliai tanulmányutak fontosak voltak, hiszen általuk a magyar művészek is jelen voltak abban az összeurópai együttlétben, amely hosszú időn keresztül az egész európai festészetet meghatározta, s amely a festészet jövőjének szempontjából alapvető jelentőségű volt.
A kiállításon szereplő művészektől – Balassa Ferenc, Kozina Sándor, Barabás Miklós, Molnár József, Libay Károly Lajos, gr. Forray Iván, Kisfaludy Károly – elsősorban papírmunkák láthatók, hiszen az utazások legfontosabb vívmánya éppen a szabadban, helyszínen való alkotás volt.
Az 1840-es évektől már az olajképek is megjelentek, így id. Markó Károly, Ligeti Antal s más mesterek egy-egy olajképe is szerepel a tárlaton, amelyen a Szépművészeti Múzeum grafikai osztályának gyűjteményéből néhány külföldi mester, Canaletto, Piranesi, Panini, munkái is láthatók.
A Magyar művészek Itáliában 1810–1860 című kiállítást augusztus 9-én, szombaton, 17 órakor nyitja meg dr. Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója a Vaszary Galériában.
balatonfured.hu
Agora