– Családi hagyomány a régi autók szeretete, már nagyapám is gyűjtötte az autókat. Fiammal együtt renováljuk őket, minden alkatrész átmegy a kezünkön, ezt a a Lorraine-Dietrich modellt is ő örökli majd tőlem. Nem akarunk túladni az autón, szeretjük, kötődünk hozzá. Ez a kocsi abból az időből származik, amikor a lovakat épphogy kiváltották lóerőre, szóval nem túlzás vagy sértés azt mondani, hogy ez tulajdonképpen egy ló nélküli hintó – válaszolta kérdésünkre a Csehországból érkező Pavel Beran, a díjnyertes autó tulajdonosa.
A négyhengeres, mindössze 15 lóerős autót nagyméretű túrakocsinak építették, különlegessége, hogy nyitott illetve zárt karosszériával is rendelkezett, az átépítés két ember három órányi munkájába telt. A De Dietrich az 1880-as években még vasúti kocsikat gyártott, 1896-tól állt át az autógyártásra.
Íme, a díjnyertes autó, tulajdonosával a kormány mögött.
Magyar, szlovák, szlovén, cseh, román, bolgár, osztrák és holland gyűjteményekből érkeztek az idei megmérettetésre autók. A kiállított járművek között megtalálhatók voltak a vasfüggöny mögötti autóipar remekei, a 30-as évek gengszterautói az Egyesült Államokból, méregdrága brit sportkocsik, olasz gyöngyszemek és persze a nagy, klasszikus márkák is.
A rangidős ezúttal egy 1904-es, alig 20 lóerős túrakocsi Aster volt, amely az autózás hajnalának egyik kulcsfontosságú autója.
Itt volt egy Isotta Fraschini 8A S típusú elegáns, nyitott túrakocsi, amely az elmúlt években több oldtimer szépségversenyen is sikerrel szerepelt. Egy milánói ügyvéd, Cesare Isotta és a Fraschini fivérek együttműködéséből létrejött saját tervezésű autók gyártására 1912-ben kezdődött el. A 8A a korszak egyik legnagyobb és legdrágább luxusautója volt, csak az alváza drágább volt, mint egy Rolls-Royce vagy egy Hispano-Suiza. A vételára akár a 20 ezer dollárt is elérte, átszámolva ma ez 80-90 millió forintos autót jelent. Az Isotta nemcsak drága, de menő autó is volt, a gyár ígérete szerint felépítménytől függetlenül 150 km/h sebességre volt képes.
- Képgaléria
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Stílus és könnyedség - Concours d’Elegance a Tagore sétányon
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Az olasz autók elkötelezett hívei kedvéért egy Alfa Romeo 1900C Sprint Coupé is felsorakozott. Az 1950-ben bemutatott 1900-as típust “családi autó, amely versenyeket nyer” szlogennel reklámozták. A Füreden látható autó egyik tulajdonosa egy csempész volt, akit a jugoszláv rendőrség 1958-ban letartóztatott. Az autót elárverezték, s Belgrádba került. Az 1960-as évek végén a megfelelő alkatrészek hiánya miatt az autót félreállították. Janko Uratnik az 1990-es években vásárolta meg születésnapi ajándékként. A helyreállítás közel egy évtizedig tartott.
Látható volt egy Invicta, amelyet a harmincas években a lehető legkifinomultabb brit sportkocsinak szántak. Az eredeti Invicta ugyan csupán kilenc éven át létezett, ám ennyi idő alatt is sikerült maradandót alkotni.
Versenyben volt minden BMW-k ősatyja, a cég első autója. 1931-ben készült, tehát idén nyolcvannyolc éves.
Ezúttal is egy öttagú zsűri szavazatai alapján osztották ki a díjakat, de a közönség is voksolhatott a számára legszebb veterán autóra. Az autók bírálatánál elsősorban a szépség, az esztétikai megjelenés a legfontosabb, nem véletlen, hogy a zsűriben a műszaki szakértők mellett művészettörténész és képzőművész is szerepel.
A Concours d’Elegance története egészen a 17. századi francia arisztokraták világához vezethető vissza, akik a nyári hétvégéken felvonultatták lovas kocsijukat Párizs parkjaiban. A ’20-as, ’30-as évek Magyarországán is közkedvelt eseményeknek számítottak az efféle mustrák, amelyeket először a Margitszigeten, majd a lóversenypályán rendeztek meg. Itt a „legelegánsabb pesti nők és autók” gyűltek össze, a hölgyek a rendezvényre külön ruhakölteményekkel készültek, az urak nemegyszer egyedi, különleges karosszériát rendeltek autójuknak. Időközben a technika ugyan fejlődött, a szándék marad, ezt a hagyományt folytatja a Balatonfüred Concours d’Elegance.
Agora