Manapság könnyen el lehet veszni a nagy füredi gasztronómiai kínálatban, ami nem mentes a szemfényvesztéstől sem. Divat lett a városban, egyáltalán a Balatonnál vendéglátóhelyet nyitni, aki csak teheti, itt pörög, mindenki cool és trendi. Már van minőség, de azért jégre is lehet lépni.
Mindezzel nem zaklatom, a magára valamit adó vendéglátós úgysem minősít. Mindenesetre a Tagore sétányon, az Ipoly árnyékában meghúzódó ÉgSzínKék helyzete ideális, egyedül van a pályán, hozzá hasonló minőségi bár az egész tónál nincs még egy, sőt vidéken is erősen kutatni kell utána, a legközelebbi hasonló helyért Győrig kell menni.
A jól hangzó szakmai elismerésről beszélgetünk kicsit, amivel bizonyára lehet is marketingelni a helyet, meg jól is esik az embernek, ha az éveken át tervezgetett bárját zsűri díjazza, de aztán Marcell vált. Életem gin-tonicját ittam itt – írta be pár napja valaki a vendégkönyvbe. – Már megérte megcsinálni a helyet, ez egy őszinte elismerés, nekem nem kell ennél több – mondja nevetve Marcell.
Gyorsan beszél, lelkesen. Ha pedig a koktélokra és azok összetevőire terelődik a szó, a pörgő nyelv kiegészül egy átszellemült tekintettel is. Úgy magyaráz, hogy közben kezeivel lemodellezi a koktél-keverést. Signature, ismétli többször is, azaz saját recept alapján készült koktél, amiktől egyedi ez a hely, és amiben Hámori Marcell igazán otthon van. De kifinomult a kávé választék is, a gin-tonic kínálat pedig brutális. Harminc-féle szeszből, öt fajta tonicból és számtalan fűszerből, uszkve 150 féle gin-tonicot tud keverni.
Arra gondolok, hányszor és hányszor el kellett már darálnia a koktélokat és azok tartalmát a vendégeknek és a magamfajta kíváncsiskodóknak, milyen mérhetetlenül unhatja már, de szó sincs erről. Kikerekedik a szeme és már mondja is:
– Ez nem darálás. Imádok beszélni a koktélokról, az összetevőkről, szeretem látni az érdeklődést a szemekben. Szívesen elmondom újra és újra, egyenként mindenkinek a különböző ital variációkat, annyira megyek bele a részletekbe, amennyire az adott helyzetben kell. A szakmám fontos része, hogy kapcsolatot tudjak teremteni a vendégekkel, legyen egyfajta őszinte érdeklődés egymás iránt.
Az iskolák, a mixer, barista és egyéb tanfolyamok elvégzése után négy szezont húzott le Svájcban. Amikor haza jött a frissen elkészült Aura Hotel bárjában dolgozott, amelyet az alapoktól épített fel, majd egy igazán komoly helyen, a Black Swanban is megfordult.
Kicsit évődünk azon, hogy ezt a könnyed életérzést, ami a hely nevében is manifesztálódik, azaz, hogy az ég mindig kék fölöttünk, örüljünk az életnek, meg a kis dolgainak, és az ehhez hozzátapadó odafigyelős, de laza vendéglátást vajon kint Svájcban tapasztalta meg vagy inkább itthoni minta.
– Már óvodás koromban azt mondogattam, étterem tulajdonos leszek, csak akkor még nem tudtam, hogy vannak bárok. Később tudatosan készültem erre. Svájcban nem akartam semmi mást csak tapasztalatot és persze némi tőkét gyűjteni ahhoz, hogy itthon megnyithassam a saját helyemet. Pont ilyenről álmodtam, egy koktélozós-kávézós helyről, ami modern, de egyben megidézi a klasszikus bár hangulatot.
Provokálom, mihez is kell úgy igazán értenie. Végeláthatatlanul sorolja az összetevőket, amikkel dolgozik. Alkoholok ízével játszadozik, keresi a harmóniát a fűszerek és a saját készítésű szirupok tengernyi elegyében. Sok a macera. Semmi sem mindegy, nincs betonbiztos recept, nüanszokon múlik, milyen egy koktél. Kiderül, olyan kifinomult szaglásra van szükség, hogy ebben a szakmában előny, ha az ember nem dohányzik.
– Füredi vagyok, természetes, hogy télen is nyitva tartok. Folyamatosan kell fejlődni, mindig töröm a fejem újabb italokon. Tanulok, figyelek, aztán ami megérint, azt csak adaptálni kell a Balatonhoz. Egy ajándék, hogy itt élhetek. Nincs más dolgom az ÉgSzínKékben, mint élményt adni – összegez Hámori Marcell.
Fotók: Szluka Dávid
Agora