Az animációs film az azonos című, 1967-ben megjelent Noszaka Akijuki írta önéletrajzi regény adaptációja. „Amikor sikerült élelmet szereznem, mindig én ettem először. Csak utána adtam a húgomnak. Aztán ő éhen halt” – mondta az író.
A Takahata Iszao rendezte Szentjánosbogarak sírja sajátos helyet foglal el a rajzfilmek között: klasszikus módon megírt történetet, egy történelmi helyzetet mutat be. Drámát és tragédiát, amelyet a rajzfilmes megvalósítás eltávolító vizuális megoldásai alig tompítanak. A film témája is az egyik legkomolyabb és legmegindítóbb az emberi történetek közül: a gyerekek szenvedése.
Az 1945. március 9-én, Tokióra egyetlen éjszaka alatt félmillió gyújtóbombát dobott 334 amerikai B-29-es bombázó. A légitámadás a II. világháború egyik legsúlyosabb eseménye volt, félelmetes példája a polgári lakosság ellen végrehajtott támadásoknak. A szemtanúk valóságos pokolról számoltak be. A tűzben Tokió közel 42 négyzetkilométernyi területe vált a földdel egyenlővé, több mint egymillió ember otthona megsemmisült és százezren halálra égtek. Hasonló légitámadás érte a milliós nagyságú Kobe várost is.
Ez a történelmi kontextus. Erről szól a Szentjánosbogarak sírja: gyerekekről, akiknek meghalnak a szülei, gyerekekről, akiknek nincs hol lakniuk, mert lebombázzák a házukat, gyerekekről, akik megpróbálják túlélni az éhséget, a magányt – de belehalnak.
A Szentjánosbogarak sírja nem hibáztat senkit, és nem ítélkezik: egy történetet, egy történelmi szituációt mutat be, amelynek logikájából az a kérlelhetetlen tény fakad, hogy a gyengék elpusztulnak.
A valóság látszata címmel nyolc filmből álló sorozat indult a Balaton Moziban. A filmklub havonta egy vetítéssel jelentkezik, ennek része az 1988-ban készült japán, animációs, háborús dráma, amelyet november 2-án, kedden, 20 órakor vetítenek a Balaton moziban.
Agora