Túl gyorsan akarunk változni

Tanácsadó szakpszichológus. Dolgozott pszichiátriai osztályon, gyógyított a Lipótmezőn, haldoklóknak segített a Hospice-házban. Két éve feleségével és gyermekeivel költözött Füredre. Most magánpraxist indít, dinamikus terápiát ad válság és trauma kezelésére. Frank Róberttel beszélgettünk.

A mentőszolgálatnál krízis helyzetekben adott tanácsot, operettet koreografál, jószolgálati nagykövete Angolának és közben táncterápiával is foglalkozik. Eredetileg balett művész, évtizedet szánt életéből a táncra.

– Mindig kell egy külső szem. A barátok azt mondják, amit hallani szeretnénk, a társunkkal kialakult viszony többnyire gátja a tisztánlátásnak, mi magunk pedig rendre a könnyebb ellenállás felé megyünk. Ráadásul ez egy gyógyszerfüggő társadalom. Elvárjuk, hogy mindenre gyógyszert adjanak. Gyors és gondolkodásmentes problémamegoldást, gyógyulást szeretnénk. A pszichológia nem ilyen, és alig van beágyazottsága itthon. Pedig az úgynevezett mentálhigiéné nagyon fontos lenne, a lélek, a szellem frissen tartása rendszeres törődést igényel.

– Ehhez képest már agyonbeszéltük a stressz okozta frusztrációkat, egyre hétköznapibbak a pánik okozta fizikális tünetek, mégsem veszünk tudomást arról, hogy valakitől segítséget kellene kérni ezek kezeléséhez.

– A tartós stresszről évtizedek óta tudjuk, hogy komoly betegségekhez vezet, mégsem teszünk ellene szinte semmit. A stressz kezelése még mindig csak üres fogalom. Nem ismerjük jól önmagunkat, a megfelelés sokszor fontosabb, minthogy felfejtsük a frusztrációnkhoz vezető okokat. Ritkábban tesszük fel azt a kérdést, hogy miért van pánikrohamom? Inkább azt kérdezzük, milyen gyógyszert szedjünk rá. Meg kellene tanulnunk helyenként megbocsátani magunknak, meg kellene óvni az önérzetünket, tudnunk kellene, hogy bizonyos helyzetekben miként fogunk reagálni és képesnek kellene lenni arra, hogy ezen, ha szükséges, tudjunk változtatni.

– Gondolom a másik nagy csomag a párkapcsolati problémák?

– Igen, ezzel mindannyian küszködünk, egyáltalán a társas kapcsolatokkal, a munkahelyi viszonyokkal, de gond szokott lenni a kontrollal is, vagyis mit irányítok az életemben és mire vagyok képtelen hatást gyakorolni. És már meg is érkeztünk: önbizalomhiány, magunk számára felépített vagy a környezetünk, a társadalmi elvárások miatti félelmek, szorongás, neurózis majd később már a konkrétan jelentkező fizikai tünetek. Annyi minden befolyásolja az életünket, ráadásul a többségükre nincs is ráhatásunk, fölösleges tehát állandóan a hibát keresni.Egy rendkívül bonyolult kapcsolati rendszerben élünk, amiről hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy körülöttünk forog az egész, hogy miattunk történik minden. De a többi ember viselkedése, sőt még a hozzánk való viszonyulása is sok esetben nincs összefüggésben velünk, független tőlünk, sokszor magunk vetítjük ki rájuk. Mindenki a saját mikro-világának megfelelően cselekszik, mindig és csakis saját magán átszűrve érzékeli a világot, ebből vannak aztán a legnagyobb félreértések, problémák. Én kívülállóként, abban tudok közreműködni, hogy segítek megtalálni és rávilágítani ezekre a gócpontokra. Mindennek van valami oka, valamilyen eredője, ezt kell felismerni, utána már „csak” azt kell megfogalmazni, hova szeretnék eljutni, mi az, amin hajlandó vagyok változtatni.

– Miben segíthet a táncterápia?

– A táncban, pontosabban a mozgásban az a jó, hogy az ember öntudatlanul műveli, nem lehet elrejteni. Ahogy tartom magam, ahogy gesztikulálok, ahogy az arcom rezdül, mind árulkodó. Egyébként is a közlendőnk csupán nyolc százalékát mondjuk el szavakkal, az összes többi a nonverbális kommunikáció része. A mozgás megmutatja ki zárt és ki nyitott személyiség. Ez fontos, mert a kialakult személyiséget nem lehet megváltoztatni és nem is az átváltoztatás a cél, hanem az adott személyiségben megtalálni a harmóniát. A szavak olykor csak újabb áttörhetetlen falakat emelnek, van, hogy az érzéseinket nem tudjuk, vagy nem akarjuk kifejezni, ezáltal még lehetetlenebb helyzetbe kerülünk. Ilyenkor a legegyszerűbb mozgás is hasznos lehet, oldja a szorongást és segíti az önkifejezést.

– Mi történik egy ilyen dinamikus terápián?

– Beszélgetünk. Empátia kell hozzá, meg az, hogy viszonylag gyorsan ki tudjon alakulni a kölcsönös bizalom. A páciensek segítséget kérni jönnek, ezért kötelességem megmondani, hogy tudok-e segíteni illetve elérni a kívánt állapotot, hogy ne legyen titok. A válsághelyzetekben úgy érzem a rövid, dinamikus terápiával jobban lehet segíteni és nem a hosszasnak tűnő analitikus terápiával. Ez persze egyénfüggő, de 5-20 alkalom alatt el lehet jutni oda, ahova a páciens szeretne.
Elfogadom az evolúciós elméleteket, ahhoz viszont idő kell. Ismereteink szerint eltelt hatezer év amit civilizációnak nevezünk és közben persze változtunk, de az utóbbi időben rendkívül gyorsan akarunk változtatni. Ez vonatkozik az étkezési szokásainkra, a párkapcsolatainkra, a szociális viszonyainkra, de az ember nem tud megfelelni ennek a gyors változásnak, ezért aztán mindenkinek problémája származik ebből. A férjnek, a feleségnek, a gyereknek, a kövérnek és a soványnak, a főnöknek és az alkalmazottnak.
(x)

www.frankrobert.hu
Telefon: +36 30 365 6700

balatonfured.hu