Sokkoló, drámai képek a háborúból

Az első világháborúban és azzal összefüggésben született képzőművészeti alkotásokból mintegy nyolcvan festmény- és grafikai válogatást tartalmazó kiállítás nyílt a Vaszary Galériában. A frontokra ellátogató képzőművészek alkotásai szembesítenek a háborúk értelmetlenségével.

– A világháború egy egzotikus zárványként bekerült a történelem vitrinébe, a kiállítás ezen változtat, hiszen az imponáló tisztánlátásával a feldolgozatlan múltat hozza vissza. Ugyanakkor elemi, zsigeri módon is hat a tárlat, megmutatja az alkotók tehetségét, valamint a háborúval szembeni tanácstalanságukat is. Ez a kiállítás segít abban, hogy a személyes mitológiánkban a megfelelő helyre kerüljenek az első világháború történései – fogalmazott megnyitó beszédében Enyedi Ildikó, Balázs Béla-díjas filmrendező, aki külön kitért arra, hogy bár születtek kiemelkedő alkotások, a háború nem hozott megújulást a művészetben, mert a történéseket szétkiabálta a politika, amely a saját céljaira igyekezett felhasználni a művészetet is.

A megnyitón Bajcsay Mária Babits Mihály Miatyánk című versét mondta el, Török Ádám pedig Bartók Béla darabot játszott átszellemülten fuvolán. A kiállítás megnyitása után történészek részvételével konferenciát rendeztek az első világháborúról.

Fotógaléria a megnyitóról, katt a kis képre.
{photogallery}2751{/photogallery}

A képzőművészeti anyag mellett a tárlat bemutatja a művészet és a háborús propaganda, valamint az egyéni művészpályák és a világháború összefüggéseit is. A füredi kiállítás egy 2016-ban, a Magyar Nemzeti Galériába tervezett nagyobb volumenű, átfogó tárlat alapjául szolgál majd.

Az első világháborúban a művészek elsősorban új témát kerestek, sokan – pl. Nagy István, Herman Lipót, Zádor István – besorozott katonaként közvetlen résztvevői és szemtanúi voltak az eseményeknek. 1914-ben alapították meg a Monarchia Hadügyminisztériumának propagandaosztályán belül a sajtóhadiszállást, melyben újságírók, fotósok és művészek kaptak helyet. A tudósítók ennek keretében juthattak el a frontokra, ahol feladatuk a látottak rögzítése és az elkészített dokumentumokon keresztül a hátország informálása volt. A besorolás jól mutatta, hogy a katonapolitikai szervek a művészek tevékenységét a sajtóéhoz hasonlónak tartották: azt várták el tőlük, hogy a háború történéseit dokumentálják és művészi eszközökkel illusztrálják.

A művészek igyekeztek megfelelni a dokumentálás kötelességének, és hetente leadtak az úgynevezett képgyűjtő állomásokon egy-egy művet, melyek legtöbbször valóban naturalista jellegű, a látottakat hitelesen visszatükrözni szándékozó rajzok, akvarellek, vagy ritkábban olajképek voltak, hiszen a tábori körülmények kevéssé tették lehetővé festmények készítését.
Hamar szembesülniük kellett azonban a művészeknek azzal, hogy a modern háború már nem sűríthető egyetlen csatajelenetbe. A megszületett művek így többnyire tájképek csata előtt, és csata után: tájakat láthatunk vonuló katonákkal, vagy sajátos háborús csendéleteket halottakkal, sírkeresztekkel. Hősök helyett ismeretlen elesettek, heroikus jelenetek helyett vonuló trének végtelen sora, vagy a háborús pusztítás nyomai váltak a művek témájává.

A dokumentatív művek mellett számos olyan műalkotás is született, melyet a művészettörténet a magyar képzőművészet jelentős teljesítményeként tart számon. Mednyánszky László régi álma teljesült, amikor 1914-ben – kora miatt csak némi közbenjárással – végre a sajtóhadiszállás tagjaként eljuthatott a frontra. Rögtönzött vázlatok százaival igyekezett megragadni a felbolydult világ képeit, de ezeket csak ritkán tudta nagyobb vászonra áttenni. Kérlelhetetlen tekintettel vizsgálta a csatatéren elesetteket, a természettel újra eggyé váló embert, a szinte arctalanná vált sebesülteket, vagy a háború nevében masírozók és az előle menekülők sorát.
Vaszary János éppúgy, mint Mednyánszky, önként jelentkezett a sajtóhadiszállásra. Társaihoz hasonlóan gyűjtötte a festői témákat, majd a helyszínen készített gyors vázlatok után portrékat, embertömegek különböző megjelenési formáit festette. Noha tudta, hogy a hivatalos elvárás szerint nem cél a háború sokkoló borzalmainak megörökítése, mégis számos ilyen rajza ismert. Pasztellképeinek monumentalitása, a tömegek érzékeltetése az alakokat körülhatároló, erőteljes fekete kontúrok által olajképein is megjelent, drámai erőt kölcsönözve azoknak. Mednyánszky László, vagy Vaszary János festményei és grafikái, Scheiber Hugó portréi messze kiemelkednek az átlagos művészi termésből, de ide sorolhatóak Moholy- Nagy László képeslapjai, vagy Uitz Béla művei is.

A hátország életének háborús mozzanatait közvetítik a plakátok, a Biró Mihály, Földes Imre, Kürthy György és mások tervei alapján készült falragaszok, amelyek elsősorban a jótékony célú rendezvényekre, a hadsegélyezés különféle eseményeire hívták fel a figyelmet.

A Róka Enikő, Szücs György, és Balázs Eszter kurátorok által szerkesztett, elsősorban a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeiből válogató kiállítás január 15-ig látogatható a galériában.

Az eseményen dr. Bóka István polgármester és Fodor Pál az MTA BTK főigazgatója aláírta a város és a MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont közötti együttműködési megállapodást.

balatonfured.hu