A magyar történelem legsötétebb korszaka

A holokauszt a civilizáció végét jelentette. Magyarországon sokan tudatosan vettek részt a népirtásban. Szembe kell néznünk a múltunkkal – hangzott el a holokauszt emléknapon.

– Máig megmagyarázhatatlan okokból a háború késői korszakában magyar emberek fordultak magyarok ellen. Ez nemcsak gyalázatos, megbocsáthatatlan gyilkosság volt, hanem hazaárulás is, hiszen a magyar zsidó közösség teljesen integrálódott a társadalomba. A holokauszt a magyar történelem legfájóbb, legkegyetlenebb és legsötétebb korszaka. Kötelességünk emlékezni, felelősek vagyunk mindannyian abban, hogy ez soha ne történhessen meg újra – mondta beszédében Takács Szabolcs Ferenc, európai uniós ügyekért felelős államtitkár.

A Nemzetközi Holokauszt-emlékezési Szövetség magyar elnökségének munkáját irányító államtitkár hangsúlyozta: a holokauszt érzékeny kérdés napjainkban is, Európában ismét erőteljesen jelen van az antiszemitizmus, Magyarországon is hallani gyűlöletbeszédeket, pedig ebben a kérdésben nem lehet kompromisszum.
– Fontos, hogy az oktatásban helyet kapott a holokauszt, mert minden generációnak tudnia kell arról, mit történt hetven évvel ezelőtt.

A második világháború zsidó áldozatairól emlékeztek meg az Anna Grand Hotel dísztermében, ahol Duna Katalin, a Lóczy Lajos Gimnázium igazgatója hangsúlyozta a gimnázium diákjainak műsora előtt, hogy a jövő értelmisége lép színpadra, ami nagyon fontos, hiszen, ha ők átérzik és megértik, mit is jelent a holokauszt, akkor nem ismétlődhetnek meg soha többé hasonló borzalmak.
Az igazgató emlékeztetett: 11 millió ember, köztük a magyar zsidóság hetven százalékának, értelmetlen és kegyetlen halálát okozta a holokauszt. Balatonfüredről 153 zsidót, köztük 26, tizennégy év alatti gyermeket hurcoltak el 1944 májusában, és közülük csak 15-en élték túl a deportálást.

A megemlékezésen felszólalt Olti Ferenc, a füredi holokauszt túlélők leszármazottja, aki felhívta a figyelmet arra, hogy alig pár napja Izrael-ellenes felirattal ellátott ballisztikus rakétákat tesztelt Irán azzal a céllal, hogy csapást mérjen Izraelre. – Készül az új holokauszt- fogalmazott.

Az emlékezés jegyében néhány napja mutatták be a városban a frissen megjelent Gideon Greif Könnyek nélkül sírtunk című megdöbbentő könyvét. Az auschwitz-birkenaui sonderkommandó életben maradt tagjaival készült beszélgetéseket tartalmazó kötet fontos forrása volt Nemes Jeles László Oscar-díjas filmjének, a Saul fiának.

Az interjúkötet szigorú részletességgel tárgyalja a gázkamrák kegyetlenségeit. Az elsősorban a fiatal, jobb felépítésű zsidók alkotta sonderkommandósok közül nem sokan élték túl a haláltábort, akik pedig túlélték sokáig titkolták mire is kényszerültek Auschwitzban, rejtőzködtek, hiszen többen kollaborációval vádolták őket. Ezért is lehetett, hogy a közbeszédben ez sokáig tabu téma volt. A könyvben megszólaló egykori sonderesek beszámolói a nácik által elkövetett tömeggyilkosság legértékesebb forrásai.
A sonderkommandó feladata volt a gázkamrában legyilkoltak átvizsgálása. Kitépték az aranyfogakat, levágták a nők haját, majd az égetőkemencébe hordták a holttesteket. Mivel a kemencékben a medencecsontok nem égtek el, azokat kalapáccsal kellett széttörniük, hogy ne maradjanak nyomok. A kommandósok a krematóriumokban laktak, voltak köztük, akik teljesen elállatiasodtak, voltak, akik még ilyen körülmények között is tartották a vallást.

– A földi pokol legmélyebb bugyrában voltak, ők a megsemmisítő táborok legnyomorúságosabb foglyai, akik pontosan tudták, hogy rájuk is halál vár, de előtte még végignézik a családtagjaik, ismerőseik halálát. Sokan közülük már a táborban öngyilkosok lettek, sokan a háború után végeztek magukkal, mert nem bírták feldolgozni a történteket. A túlélők mindegyike azt mondta, az életben maradásával állt bosszút Hitleren. Érdekes, hogy mindegyik életben maradt kommandósnak más-más stratégiája volt a túlélésre és más-más emlékei maradtak a borzalmakról, attól függően, kinek hol tiltotta le az agya az emlékezést. Ők, mintha egy pszichológiai kísérlet résztvevői lettek volna, példázzák, mi mindre vagyunk képesek mi emberek. A zsidók maguk is sokáig gyűlölettel gondoltak rájuk, ez aztán a nyolcvanas évek végére enyhült. A kommandósoknak meg kellett bocsátani saját maguknak is, volt, akinek sikerült, volt, akinek nem. Van olyan megszólaló, aki azt mondja a mai napig képtelen éjjel aludni, mert még mindig a halálsikolyokat hallja – válaszolta a balatonfured.hu kérdésére Katona Ágnes, a könyv szerkesztője, aki hozzátette: a megszólalók egyikében sincs már gyűlölet, megbékéltek a helyzetükkel.

Az izraeli történész Greif könyve 1995-ben jelent meg Németországban, ha nincs a Saul fia film, akkor valószínűleg nem is jelenik meg magyarul. Greif azóta már újabb könyvet ír, amely valamennyi, mintegy ötven sonderkommandós túlélővel készült beszélgetést tartalmazza majd, a könyv érdekessége, hogy ebben magyarok is megszólalnak.

A holokauszt emléknap részeként április 19-én, kedden, öt órakor a Városi Könyvtárban Kertész Károly és Németh István Péter: Rabruha és játékmackó című kötetét mutatják be, amely egy iker tanulmány a holokauszt tapolcai áldozatainak emlékére.

balatonfured.hu