Finom érzés itt lenni

Már az iskolás évek alatt kiderült, abszolút hallása van. Véleménye szerint a zenélésre született, a fuvola sem volt soha kérdés, mint mondja, már a kezdetekkor eggyé vált a hangszerrel. Bár az felmerült, hogy orvosnak menjen, lévén nagypapája nagyon szerette volna, ha valamelyik unokája folytatja az útját.

– Azt nyilatkozta, hogy egész életére meghatározó szerepe volt nagyapjának, Levendel László orvos professzornak. Hogyan érintette a Vaszary Galériában látható Levendel gyűjteményt bemutató kiállítás?
– Nagy kiváltság olyan családba születni, ahol nagyapám Levendel László orvos unokája lehettem. Már kislányként láthattam, megtanulhattam, mi a jóság, a kitartás, a szeretet. Nagyapám gyűjteményének kiállítását a Vaszary Galériában rajongó szeretettel néztem végig. Csodálatos élmény, hihetetlen büszke vagyok rá. A gyűjtemény számos városban már látható volt, de talán ilyen színvonalas, pontos, gondosan kitalált módon, még nem is mutatták be nagyapámat és az őt körülvevő művészeket, alkotókat. Külön öröm számomra, hogy ezt abban a városban láthatják az odaérkezők, amely igen fontos lett az elmúlt években nekem. Nagyon szeretem Balatonfüredet. Nyolc éve tartok itt minden nyáron összművészeti kurzust. A születésnapomat is itt ünneplem, hisz évek óta, július 19-én tartjuk a születésnapi koncertet Füreden.

– A családi kötelék miatt jól ismerte a gyűjteményt vagy újdonságként hatott a kiállítás?
– Persze jól ismertem, hisz nagyapám lakása ezekkel a képekkel volt tele. Ha úgy tetszik ebben nőttem fel. Sok alkotót ismerhettem személyesen is.

– Ha megjelenik egy társasági rendezvényen, mennyire tud magánember maradni? Vagy lehetetlen elvonatkoztatni attól, hogy egy ismert zenész, akinek a népszerűséget minden helyzetben kezelni kell?
– Minden helyzetben igyekszem önmagam maradni. Az ismertség nem azt jelenti számomra, hogy pózolnom kell, és olyan szerepet játszani, ami nem én vagyok. A népszerűség inkább felelősséget jelent, hiszen mivel többen figyelnek rám, jelentősége lehet annak, amit mondok, ahogy mondom, ahogy viselkedek. Persze vannak időszakok, mikor el kell vonulnom a világ elől, mert fáradt vagyok, és nem szeretem a nyüzsgést magam körül. De ez nem probléma, hisz erre remek lehetőségek vannak. Minden nap sétálok egy órát, nyaranta elmegyek a tengerhez, szóval megtalálom a feltételeit annak, hogy nyugodtan lehessek.

– Évek óta tagja az Anna-bál zsűriének. Lát valami változást a bálra érkező lányokon?
– Igen, évek óta részese lehetek a bálnak. Lányommal érkezek, aki már hetekkel előtte, alig várja, hogy menjünk. A bál mindig ünnepi alkalom. Jó lehetőség, hogy együtt ünnepeljük a fiatalságot, szépséget. Sokat vagyok fiatalok között, 25 éve tanítok. Ismerős, finom érzés ilyen közegben lenni. Minden évben találunk igazán szép, és kedves lányokat. Nem tudnám megmondani, hogy változnak-e. Minden kornak, minden évnek megvan a maga bálkirálynője, és ez felemelő érzés.

– Tavaly láttam, ahogy papírral a kezében járt kelt a bálban, férfiakat idéző figyelemmel fürkészte a lányokat. Mi alapján dönt, kit tart szépnek?
– Nekem nagyon fontos a kisugárzás. A szépség olyan összetett dolog. Lehet valaki arányos, hosszú lábú, vékony derekú, mégsem látom szépnek, ha nem érzem és látom benne a finom lelket, a csillogó szellemet. Vannak olyan fiatalok, akikről le sem tudom venni a szemem, mert annyira szépnek látom őket. Azt hiszem azért, mert bennük találkozik a külső szépség a belső szépséggel, és az tényleg nagyon hat rám.

– Nem vágyik rá, hogy egyszer felelősség és feladatok nélkül, könnyedén, vendégként is részt vegyen az Anna-bálon?
– Alapvetően aktív ember vagyok. Szeretem, ha van feladatom. Persze jó dolog néha csak úgy lenni, de a báli zsűrizés egyáltalán nem megterhelő, sőt öröm és jó játék.
Finom dolog, mikor látom, hogy boldogok a lányok, és a győztesek örömét átélhetem én is.