Káel Csaba: Komolyan veszem az operettet

– Többször is voltam az Anna-bálon, néhány évvel ezelőtt például a legkisebb lányunkkal még a feleségem pocakjában, úgyhogy ő már a születése előtt elsőbálozó volt. A bál világszerte nézhető első televíziós közvetítését is én rendeztem, és persze vendégként is voltak benyomásaim. Elbűvölő a hangulata, Európában egyedülálló. Őrizni kell ezt a komoly hagyományt, de meggyőződésem, hogy évről évre kicsit előrébb is kell mozdítani.

– Operett műsort rendez a bálra. Még vendégként döntötte el, hogy ez a műfaj lehet alkalmas a báli hangulat felpezsdítésére?

– Az Anna-bál helyszínének nagy erénye a díszes bálterem, ugyanakkor ez be is határolja a lehetőségeket: ekkor jött az ötlet, hogy nyissunk a park felé, hiszen varázslatos hangulata van. Zoób Kati divattervezővel sokat gondolkodtunk azon, milyen izgalmas lenne kilépni a bálteremből, kiszabadulni a parkba, és ott valamilyen egyedi produkcióval tovább színesíteni az eseményt. Gondolkodtunk, mi lehetne ez – természetesen figyelembe véve, hogy ez egy könnyed, szórakozást ígérő esemény, nem lehet túlságosan megterhelni -, így merült fel az operett műfaja. Ez a műfaj arra termett, hogy szórakoztasson. Tavaly szeptemberben rendeztem a moszkvai Bolsoj színházban egy Kálmán Imre estet, amely a legendás operaház évadnyitó előadása volt, úgy, hogy ott még soha nem játszottak operettet. Akkora sikere volt az előadásnak, hogy azt gondoltam, talán ezen a nyári estén, a balatonfüredi bálon is lenyűgöző hangulatot teremthet egy-egy operettdallam.

– Korábban azt mondta, hogy az operett csak akkor érdekli, ha operai eszközökkel van tele. Ez lesz majd az Anna-bálon is?

– Kálmán Imre legkiválóbb operettjeiből hangzanak majd el dalok, főleg a Csárdáskirálynőből, kiváló operaénekesek tolmácsolásában. Csak Magyarországon van ilyen kiváltság, hogy szinte kizárólag az Operettszínház játszik operettet. A világban ez másképp van, a New York-i Metropolitantől a bécsi operaházig, sok helyen adnak elő nagyoperetteket, komolyan veszik a műfajt, kiváló énekeseket hallani nagyzenekarok kíséretében. Én is komolyan veszem a műfajt: olyan lesz az előadás, mintha opera lenne, csak a vígabbik oldala. Az operettnek sajnos nincs itthon akkora terepe, mint például Ausztriában, ez a műfaj ugyan Bécsben virágzott, ám számtalan magyar zeneszerzőre lehetünk büszkék. Kálmán Imrének például Bartók Béla volt az osztálytársa, ugyanaz volt a mesterük. Tulajdonképpen nem is fogjuk fel itthon, mekkora világsztár volt Kálmán Imre és mennyi mindent köszönhetünk neki. Rengeteg melódiáját ismerjük, közkinccsé váltak, beépültek a magyar nyelvbe és gondolkodásba.

– Itt lesz a bálon a zeneszerző lánya Kálmán Yvonne.

– Igen, ez megkoronázhatja az előadást. Yvonne soha nem járt még az Anna-bálon, nagy nemzetközi tiszteletnek örvend, van rá esély, hogy külföldön is elmeséli majd, milyen az Anna-bál.

– Egyszeri produkcióban gondolkodik, vagy lesz a következő években is folytatása az operettnek az Anna-bálon?

– Egyelőre nem terveztünk több évre, megnézzük, mennyire érinti meg az operett a közönséget. Nagy kultúrája van a műfajnak, Kálmán Imre is rendkívül népszerű, úgy vélem ez is adhat egy plusz hangulatot az eseménynek. Mindig valami újjal kell előállni, meggyőződésem, hogy az Anna-bálban tartalmi és marketing szempontból is hatalmas perspektíva rejlik, hiszen rendkívüli érték. Arról nem is szólva, hamarosan itt a kétszázadik bál, amit méltón meg kell ünnepelni. Szeretnénk hozzátenni egy kicsit az élményhez ebben az évben, egyelőre ennyi a szándék.

– Nem bánja, hogy megint dolgozik a bálon? Egyáltalán szeret bálozni?

– Én dolgozni szeretek. Idén meghívtak Torre del Lago-ba a világhírű Puccini-fesztiválra. Itt volt a zeneszerző nyaralója, Lucca-tól, a szülővárosától nem messze található, minden évben tartanak itt egy fesztivált Puccini műveivel a fókuszban. A Lidércek című első operáját rendezem itt, amit ritkán adnak elő, nagy öröm, hogy ez alkalommal a családom is ott lesz a közelben, ők nyaralnak, én rendezek. Nekem ez okoz örömöt.

– Erősen kötődik a Balatonhoz, de itt sem üdül, inkább dolgozik.

– Én ugyan miskolci vagyok, de amikor a gyerekeink kicsik voltak, úgy döntöttünk, hogy a nyarakat szeretnénk a Balatonnál tölteni. Így kötöttünk ki Balatonalmádiban. Füreddel régi kapcsolatom van, szeretem a várost, fontosnak tartom, hogy pezsgő kulturális élet van itt, hogy fejlett az urbanisztika. Véleményem szerint az utóbbi években világszínvonalú fürdővárossá lett Füred.

– Magasugróként kezdte, tulajdonképpen egy komoly sérülés miatt nem lett élsportoló. A sport múltnak van köze ahhoz, hogy mindig újabb műfajokban próbálja ki magát, mintha versenyezne önmagával is? Több, sikeres opera rendezés után most éppen operettel kacérkodik.

– A versenyszellem bizonyára a véremben van, sportoló enélkül nem jut semmire sem. Szeretek új dolgokat kipróbálni, hiszem, hogy mindig kell újítani valamit. Ám az operettet nem tartom ennyire új iránynak a pályámon, a kreatív, rendezői folyamat az opera és operett műfaj esetében is hasonló: véleményem szerint az opera vidámabb verziója, persze csak akkor, ha magas színvonalon állítják színpadra. Rettenetesen szellemes dolgokat, izgalmas megoldásokat lehet találni az operettekben. Rendeztem Offenbachot, legutóbb Sanghajban pedig Lehár Ferenc egyik leghíresebb művét, A mosoly országát. Kilencven éve írta Lehár, Kínában most mutatták be először, holott a kínaiakról szól. Olyan ereje volt a bemutatónak Sanghajban, hogy a főkonzul úr megjegyezte, még nem látott pityergő kínaiakat színházban. Az előadás megmutatta, lehet ezzel a műfajjal is katartikus élményt adni.

– Mikor lesz nyugodt a bálon?

– Negyven perces műsor készül, táncművészekkel, a Mendelssohn Kamarazenekarral kiegészülve. Várom az előadást: az lesz a legnagyobb öröm számomra, amikor látom a báli vendégeken, hogy tetszik nekik a produkció. Kálmán Imre garancia a minőségre, a világ legnagyobb sztárjai imádják még ma is, most már csak rajtam-rajtunk múlik, hogy ezt méltón megmutassuk, igazán átélhetővé tegyük Balatonfüreden.