A minőségben nincs kompromisszum

– Átgondolt, következetes és sokrétű munka kell egy komoly galéria művészeti felépítéséhez. Azt vallom, hogy európai szintű kiállításokat kell rendezni, a minőségben nem lehet kompromisszumokat kötni. Kötelességünk a kortárs művek bemutatása, a reflektálás a régiónkra, a mindenkori helyzetre. Ugyanakkor a magas kultúrát úgy kell tudni tálalni, hogy az eljusson mindenkihez. Nem egy rosszul értelmezett közízlésnek kell megfelelnünk.
Hét nagy kategóriára osztanám az elmúlt hét évben rendezett harminc kiállításunkat itt a galériában, amelyeket részben a Szépművészeti Múzeummal és a Magyar Nemzeti Galériával közösen megvalósítottunk. Az úgynevezett nagy kiállításokkal sikerült megalapozni a galéria közönségét. Picasso, Rodin, Dürer, Vasarely, Daumier vagy Rippl Rónai, Ferenczy Károly, Vaszary János – nagy nevek, valamennyiüket bemutattuk. Rendeztünk gyűjteményes, monografikus tárlatokat (Amrita Sher-Gil, Kondor Béla, Keserü Ilona, Jovánovics György) bemutattunk több jelentős művészettörténeti korszakot illetve jelentős gyűjteményeket, külön kiállításokkal foglalkoztunk a fotóművészettel. Ikonográfiai kiállításokat szerveztünk és kerestük a művészi párbeszédek bemutatásának a lehetőségeit is, ilyen volt például Lesznai Anna és Zoób Kati közös tárlata.

– Hegyi Lóránd művészettörténész, a galéria avatásán azt nyilatkozta: három év alatt komoly kiállítóhellyé válhat a Vaszary Galéria, de semmiképpen nem szabad a tárlatoknak üdülő programmá válniuk, nem lehet a művészet a szórakoztató ipar része. Jelentős nemzetközi művészeket, hiteles alkotókat, érvényes, univerzális műalkotásokat kell bemutatni. Füred lehet az első kisváros hazánkban, ahol üdülőkörzetben a magas szintű modern művészet is helyet kap.
– Akár kőbe is lehetne vésni ezeket a mondatokat. Fontos alapelveket sorolt fel Lóránd, amiket sikerült lefordítani ennek a kisvárosnak a nyelvére. Ez nagyon lényeges, ismerem ezt a folyamatot, magam is vidéki vagyok, a miskolci Herman Ottó Gimnázium spanyol tagozatán érettségiztem. Volt azért előttünk egy példa. Láttuk, ahogy Veszprémben a Vass Gyűjtemény megtalálta a helyét, láttuk, ahogy a város felnő ehhez a nívóhoz. Először nem értették, mi köze lehet ennek a csodálatos történeti városnak az absztrakcióhoz, de aztán megszokták, megszerették a gyűjteményt. Ez történt Füreden is. Egy önmagát szerető város, akkor tesz a legtöbbet a saját lakóiért, ha a legmagasabbra állítja a mércét. Balatonfüreden ez történik.
Visszatérve az alapelvekhez, úgy gondolom minden esetben hiteles alkotókat és alkotásokat mutattunk be a galériában, a világsztárokkal viszont még adósok vagyunk. A nagy nemzetközi művészeket, mindegy, hogy 19. századi impresszionistákról, 20. századi avantgárdokról vagy kortársakról beszélünk, csak akkor lehet idehozni, ha a város kiépít egy komoly szponzorációs hálót, mert ezeknek a kiállításoknak a szállítási és biztosítási költségei horribilisek. Balatonfüred ezt képtelen önerőből kigazdálkodni.

– Az Art Magazin, mint szakfolyóirat, több cikkben is foglalkozott a galériával. Megállapításuk szerint mintha egy nagyon rangos múzeumnak lenne az egyik kiváltságos bemutató helye. Egyet ért ezzel?
– Nem szeretném a saját munkánkat minősíteni, de az megtisztelő, hogy a szakma jó véleménnyel van a galériáról, és a közönség is kíváncsi a kiállításainkra. De van még teendőnk. A galéria nem találta még meg a megfelelő kapcsolódási pontot az általános iskolákhoz és a gimnáziumokhoz. Az iskolák rajz-, irodalom- és történelem tanáraival egy élő kapcsolatot kellene kialakítani, a diákokat elhozni a tárlatokra, amikor a különböző művészeti, irodalmi irányzatokat tanulják, hiszen itt nálunk megtalálhatják a kapcsolódási pontokat. A galéria tett ennek érdekében lépéseket, de lehet, hogy ez kevés volt, lehet, hogy a tanárok agyonterheltek vagy kicsit tartanak a magas művészettől.
Szeretném, ha több nagy művészi párbeszédet tudnánk bemutatni. Amikor a legmagasabb esztétikai és emberi szinten két alkotó beszélhet humanizmusról és a saját történelmükről.

– Hogyan tovább? Milyen kiállításokat terveznek a jövőben?
– 2-3 évre kell előre gondolkodnunk. A koncepció kész. A Vaszary Galéria megnyitásának tízedik évfordulója alkalmából márciusban bemutatjuk a kortárs magyar képzőművészek top-tízes listáját. Felvállaltuk ezt a nagyon szubjektív kiállítást egy humorérzék nélküli országban, azt remélve, hogy mindenki érzi ennek a báját, és remélve, hogy Szeged, Pécs, Miskolc, Székesfehérvár, Győr megrendezi majd a maga hasonló tárlatát.
Idén szeptemberben Magyarország rendezi az eukarisztikus kongresszust, amelynek a kenyér a témája. Ehhez kapcsolódva a New Yorkban élő Böröcz Andrást kértük fel egy kiállításra. A kiváló művész a kenyérszobrait mutatja majd be. Régóta tervezünk egy Tolnai Ottó kiállítást, aki hazánkban az egyik legjobb Cezanne interpretátor. Parti Nagy Lajos Költő disznózsírból című Tolnaival készített életinterjú kötetéből én magam is rengeteget tanultam, izgalmas kiállítást rendezünk majd. Ámos Imre monografikus tárlatával készülünk és reményeim szerint Bak Imrének is lesz kiállítása.
Nagyszabású terveink vannak a Veszprém Európa Kulturális Fővárosa program keretében. A római provincia korától a 21. századig itt van egy olyan erős humanista hagyomány, amely megismerése, olyan típusú boldogságot ad, mint amikor Itáliába vagy Görögországba utazunk. Jó lenne megmutatni a pannon-Provence ízeit, a történetét, a struktúráját és a hihetetlen humanista lehetőségeit. Ahogy az elmúlt években, a jövőben is az ország jeles művészettörténészei rendezik majd a kiállításokat.

– A program révén akár meg is valósulhat Balatonfüreden a korábban említett nemzetközi sztárkiállítás?
– Igen, ez a szándék. Reméljük az EKF program kreatív igazgatóságának lesz annyi ereje, és pénze, hogy egy ilyen jellegű európai projektet megfogalmazzon. Itt a régióban jelenleg egyedül a Vaszary Galéria rendelkezik olyan technikai feltételekkel, hogy akár Párizsból, Londonból, Rómából fogadjon kiállítási anyagot. Izgalmas terveink vannak, lehet itt jelentős nemzetközi kiállítást rendezni, de ez pénz kérdése. Egyszer kell egy ilyen tárlatnak az indító összegét biztosítani, utána stafétaszerűen követhetik egymást a nagy kiállítások.

– A szakmai feladatok mellett érzelmileg is erősen kötődik a városhoz. Miért?
– Balatonfüreden úgy látom egy boldog város építése zajlik. Ennek része a vízparti séta, a tiszta terek, a zöld parkok, a jó ételek, italok, a szép enteriőrök, és persze része a művészet is. A Vaszary Galéria, mint egy hagyma közepe, úgy létezik. Ott vannak benne a minőségi kiállítások, ott van a patinás múltú épület, körülötte a kert, majd a kikötő, a víz, a reformkori városmag, és az egész Balaton-felvidék. Ezeket a hagyma héjakat egyenként ki lehet bontani és élvezni. Rendkívül inspiráló táj ez. Nagy álmom, hogy egy Ferenczy Béni szoborkiállítást rendezhessünk itt, mert a reneszánsz minőségű szobrai szelleméhez kitűnő környezetet adna az itteni mindig változó mediterrán fény.

[bs-white-space desktop-ws=”38″ tablet-ws=”16″ mobile-ws=”10″][/bs-white-space]

Geskó Judit (1954. Miskolc)
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán történelem-spanyol, illetve művészettörténet szakán végzett. 1977 óta a Szépművészeti Múzeum munkatársa, 1986 óta a Grafikai Gyűjteményben a XIX-XX. századi rajzok, metszetek és fényképek kurátora volt. A múzeum mintegy háromezer lapból álló XX. századi rajz- és metszetgyűjteményének kialakítója. 2005-2018 között a modern gyűjtemények vezetője, jelenleg tudományos munkatárs.
Számos jelentős nemzetközi és hazai kiállítás rendezője. Nevéhez főződik egyebek mellett három Picasso vagy a Monet kiállítása, illetve a szakmai és közönség berkekben is nagy sikert arató Van Gogh Budapesten című tárlat rendezése. Paul Cezanne nemzetközileg elismert kutatója, a szűk körű Cezanne Társaság tagja. 2012-ben világhírű kiállítást szervezett Cezanne műveiből a Szépművészeti Múzeumban, most egy újabbra készül.
A Magyar Érdemrend lovagi (2004), tiszti (2013) fokozatának, a Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének lovagi (2004) és tiszti (2010) fokozatának kitüntetettje.