Tőkesúlynak kell lennünk – Új igazgató a Balatoni Limnológiai Intézetnél

– Szerettük volna, mi, az intézetben dolgozók, hogy közülünk kerüljön ki az új igazgató, aki tisztában van a jelenlegi helyzettel. Azért pályáztam meg az igazgatói posztot, mert azt gondolom, hogy a kollégák bíznak bennem. Tisztában vagyok vele, hogy nem lesz egyszerű, már most érzem, hogy a tudományos munkám rovására megy az igazgatóság, jelenleg nem jut idő a kutatásaimra. Igazgatónak lenni mindenképp áldozatvállalás, mert a közösségért, az intézetért kell dolgozni. Ez erkölcsi kérdés volt számomra.

– Kilenc év után újra önálló intézményként működik a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet. Milyen változást hozhat ez a gyakorlatban? Hatékonyabb munkát, esetleg nagyobb szakmai függetlenséget?
– Nehéz erre most választ adni. Az biztos, hogy igazgatóként szabadabb kezem lesz, megújíthatom a profilunkat, hiszen érzékelhető az elvárás, hogy nyissunk a társadalom felé, a korábbiaknál gyakorlatiasabb kutatásokat végezzünk, legyen nagyobb hangsúly a Balaton ügyein. Erre törekedni fogok, de nem eshetünk át a ló túlsó oldalára sem, meg kell őriznünk a nemzetközi hírnevünket. Az intézet alapküldetése adott: egyik fő feladatunk a magyarországi limnológiai kutatások nemzetközi népszerűsítése, a másik pedig a gyakorlati célú Balaton kutatás. Jelenleg kevés kutatónk van, 25-en dolgozunk az intézetnél. A minőségi kutatásokhoz és a növekvő feladatvállaláshoz azonban több kutatóra van szükség. Bízom benne, hogy két év alatt jelentősebben bővülhetünk.
Szeretném emellett, ha a vízügyi igazgatóságokkal, a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkkal vagy akár a Balaton Fejlesztési Tanáccsal szorosabb lenne az együttműködésünk. Együtt tudjuk megvitatni a Balatont érintő problémákat és együtt tudunk érvényes válaszokat adni azokra. Egyfajta integráló szerepünk lehet, remélem, a szakmai véleményünket egyre több helyen elfogadják majd.

– Az intézetnek van hírneve, szakmai hitele, ugyanakkor egyre markánsabban lehet érzékelni egyfajta társadalmi elvárást, hogy az intézet ne csak szakmai körökben kommunikáljon a Balatonról, hanem foglaljon állást a tavat érintő beruházások, beavatkozások esetében, azaz egyfajta védőernyő is legyen. Hiteles, szakmai vélemény megfogalmazásával foglaljon állást a tavat érintő kérdésekben. Egyetért?
– Igen, magam is érzékelem ezt az igényt. Az intézetnek nincs hatósági jogköre, ezt hangsúlyozni kell, de fontosnak tartom, hogy bizonyos kérdésekre választ tudjunk adni. Mi csak tanácsot tudunk adni, vagy erkölcsi kiállást egy-egy Balatont érintő témában, egy szerepvállalást, leginkább az általános problémákra rávilágítva, illetve védeni a természeti és ökológiai érdekeket. Meg kell tartani a Balatont a jelenlegi jó ökológiai állapotában. Minden egyes beruházáshoz, kikötőépítéshez nem tudunk hozzászólni, de egy általános szakmai véleményt igenis meg kell fogalmaznunk, ebben szilárdan hiszünk. A vizeink védelméért fel kell emelnünk a szavunkat. Bízom benne, hogy szakmai kiállásunkkal tudunk segíteni a természeti értékek megőrzésében. Ilyen értelemben tőkesúlyként funkcionálhatunk.

– Mit jelent az általános probléma? A 2019-es balatoni algásodás, a tavalyi sajkodi kőszórás vagy éppen a most napirenden lévő, többmilliárdos projektnek tervezett mederkotrás ide tartozik?
– Igen, úgy gondolom, ilyen esetekben meg kell nyilvánulnia az intézetnek. Foglalkoznunk kell például azzal, hogy milyen hatással lesz a mederkotrás a tó mikrobiális folyamataira, az algaközösségre, az egész táplálékhálózatára. A kutatók szerint az iszapból felszabaduló foszfor okozta a két évvel ezelőtti algásodást. Ezt a kotrással talán orvosolni lehet, de ennek hatékonysága kérdéses.

– A limnológiai intézetet azzal szokták kritizálni, hogy több célzott balatoni kutatást kellene végeznie. Tudják például majd vizsgálni a 2019-es algásodás okait?
– Kutatásaink nagyon sokrétűek és sok esetben pályázattól függők. Kell emellett egy erősebb kutatói létszám, hogy jobban tudjunk fókuszálni a Balatonra. Ha már a 2019-es algásodás célzott kutatására kérdezett rá, az bizony elég hirtelen jött. Mi kutatók is megdöbbentünk, amikor szembesültünk vele, hogy a klimatikus változások milyen drasztikusan érinthetik a Balatont, és több tényező szerencsétlen együtt állása milyen anomáliákat idézhet elő. Most, hogy szembesültünk ezzel a problémával, már tudunk rá célzottan figyelni, és igen, végzünk ilyen irányú kutatásokat. De természetesen problémát jelent, hogy a klímaváltozás kiszámíthatatlan jelenségeket idézhet elő, nehezen lehet rájuk felkészülni.

– A korábbi igazgató, Jordán Ferenc megítélése elég ellentmondásos, de azt nem lehet elvitatni tőle, hogy a balatoni beruházások ütemét és jellegét néhányszor elég erősen kritizálta. Az intézmény igazgatójaként biztos konfrontálódnia kell majd. Mit gondol, az élesebb helyzetekben ki tud majd állni a nem feltétlenül népszerű szakmai érvek mellett?
– Számos érdeket és igényt kell figyelembe venni a Balatonnál, a tó sokféle társadalmi funkciót lát el, ráadásul az egyes érdekcsoportoknak a maguk szempontjából sokszor igazuk is van. Mi is egy szempontot képviselünk ebben a nagy halmazban. Az ökológiai érdekeket. Be kell látni a fejlesztőknek és a döntéshozóknak, hogyha az unokáink számára meg akarjuk őrizni a tavat, akkor az intézet érveit muszáj figyelembe venni. Kutatóintézetként nem lehetünk ott minden beruházásnál, ez nem feladatunk, nem vagyunk döntéshozók, de van néhány dolog, amiért határozottan ki kell állnunk. Az egyik ilyen, hogy nem csökkenhet tovább a tó nádas állománya. Ebből nem engedhetünk. Ezért is kezdeményezünk szakmai vitát a tó vízszintjével kapcsolatban is. A magas vízszint hozzájárul a nádas pusztulásához, ökológiai szempontból a jelenlegi 120 centiméteres vízszintnek nem látjuk értelmét. Eltérőek az igények, de muszáj lesz kompromisszumra jutni.
A Balaton kicsiben jól leképezi azt, ahogy az emberiség hozzááll a Földhöz. Egy ökológiai katasztrófa felé sodródunk, mindenütt ott vannak az egyre drasztikusabb jelek, de se az egyének, se a döntéshozók szintjén nem jelennek meg elég erősen a környezetvédelmi szempontok, csak sodródunk; az elsődleges szempont a kényelmes életünk fenntartása.

– Milyen állapotban van a Balaton? Sokszor elhangzik, mérete, sekély vize miatt törékeny tó.
– Az uniós vízminősítési eljárás szerint a Balaton még jó állapotban van. Ez a rendszer a vizek ökológiai állapotát határozza meg az egyes élőlényeken keresztül, a halak, a makroszkópikus gerinctelen szervezetek összetétele, a hínárállomány és az algák alapján. A klímaváltozás miatt persze nem lehet kiszámítani, milyen változások lesznek, ezért is tekinthető viszonylag törékenynek a tó ökológiai rendszere. Nagyon fontos lenne, hogy egy elővigyázatossági elvet kövessünk, ne terheljük tovább a tavat, mert nem tudjuk mi lesz a következménye. Most kellene behúzni a kéziféket, stratégiát felállítani a tó kezelésére, ami figyelembe veszi több érdekcsoport és társadalmi réteg érdekeit. Abban lehet bízni, az embereknek is fontos, hogy jó legyen a tó ökológiai állapota.

– Öt évre választották meg az intézet igazgatójává. Mivel lenne elégedett a ciklus végén?
– Ha minden tekintetben meg tudnánk felelni az intézettől elvárt többcélú feladatkörnek. Ökológusként mi másnak szeretnénk látni a tavat, mint amilyen az most valójában. Az a vágyálmom, hogy lépjünk hátrébb a parttól, legyen meg a szabad tere a víznek, legyen hullámtér, ne kerítsük körbe betonnal, ne tegyünk rá zsilipet, legyen a vízszintnek egy természetes dinamikája. Mindez, persze már nem megvalósítható. De mindenképpen oda kell figyelni arra, hogy a tavat megtartsuk ebben a viszonylag még jó állapotában; ezért nem maradt más, az emberi társadalomnak kell valamelyest visszavenni az igényeiből. Vannak jó példák: szemléletváltozás történt a halgazdálkodásban, a modern tájépítészet is közeledik a természethez, a településtervezésekben is szempont már a környezetvédelem, a természeti értékek megőrzése, sőt helyreállítása, mert a társadalom egyre nagyobb hányada érzi úgy, hogy az emberi jóléthez hozzátartozik a természetesebb környezet. Egyre több helyen a civilek is felemelik a hangjukat, kiállnak a természeti értékek megőrzése mellett, például a csopaki öbölben is meg lehetett állítani a nádpusztítást. Optimista vagyok, az egyén és a társadalom szintjén is van fejlődés, van igény a minőségi pihenésre, a rekreációra, és ez akár találkozhat a természetvédelem érdekeivel is.
Pár ezer év még benne van a Balatonban, elvileg nem kellene aggódni a tóért. Ha meg tudnánk tartani a jelenlegi állapotában, akkor azt mondom, ez egy elfogadható kompromisszum lenne.

Erős Tibor 1997-ben diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen okleveles biológusként, egyetemi doktori fokozatát 2005-ben, akadémiai doktori fokozatát pedig 2018-ban szerezte meg.

Kutatói pályáját az MTA Magyar Dunakutató Állomáson kezdte, majd a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet munkatársa volt. A tihanyi limnológiai intézetben 2005-óta dolgozik, 2011-től a Hal- és Konzervációökológiai Kutatócsoport vezetője, több éven keresztül pedig az intézet Hidrozoológiai Osztályának vezetője volt.

Halökológus, elsősorban a gyakorlati természetvédelemmel, a vízminősítési rendszerek fejlesztésével foglalkozik. Rendszeres államvizsgáztató a Pannon Egyetemen, számos kutatási pályázatban vett részt vezető kutatóként. Főszerkesztője a Fundamental and Applied Limnology és szerkesztője a Journal of Applied Ichthyology szaklapoknak.
Több szakmai díj birtokosa, a környezettudományi kutatásai elismeréseként 2012-ben az MTA Bolyai Plakettjében, 2018-ban főtitkári elismerésben részesült.
Öt évre nevezték ki a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet igazgatójává.