Soha többé diktatúrát!

– Mindenre és mindenkire megpróbálták ráerőltetni a marxizmus-leninizmus ideológiáját, amelynek egyik alaptétele volt, hogy meg kell szüntetni a magántulajdont. A nép ellenségének minősítették akár a borbélyt vagy a szabómestert, vagy a parasztembert. Ellenség volt az egyház, tilos volt minden templomon kívüli összejövetel, államellenes szervezkedésnek minősült akár egy kocsmai beszélgetés is. Szögesdrót és aknamező választott el bennünket az imperialista tábornak nevezett szabadabb világtól. Átalakult a közigazgatás, szovjet mintára létre jött a tanács-rendszer. A közigazgatással párhuzamosan működött a kommunista pártszervezet, mellette pedig a belügyminisztérium titkosszolgálata, amely megfigyelés és ellenőrzés alatt tartott mindent és mindenkit – fogalmazott az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére, a Kovászna parkban rendezett ünnepségen Korzenszky Richárd, aki a pannonhalmi gimnázium tizenöt éves diákjaként élte meg az 1956. októberi eseményeket.

Mint mondta, diákként még nem látták át teljességgel mi zajlik Magyarországon, de volt tapasztalatuk arról, hogy mi a diktatúra és bőrükön érezték az egész társadalomra rátelepedő félelmet.
A történelmi visszatekintés mellett a szónok felidézte személyes emlékét is, amikor a forradalom utáni tavasszal, Pannonhalmán a karhatalmisták, mintha valami hadászati objektum volna, páncélosokkal és gépágyúkkal vették körül a monostort, az iskola igazgatóját pedig elvitték, félholtra verték és bebörtönözték.

– A mai nap az emlékezés napja. Sajnos nem mondhatjuk ünnepnek. Mert az ünnep több, mint emlékezés. Amikor ünneplünk, egy olyan történelmi eseményre gondolunk vissza, amelynek hatása, eredménye jelen van napjainkban is, amelynek közösségformáló szerepe és ereje van. 1956-tal nem ilyen egyértelmű még ma sem a helyzet. A mai harminc évesek számára az 1956-os forradalom nagyobb történelmi messzeségben van, mint számomra az első világháború. Vajon kit érdekel ma, egy jóléti társadalomban, amikor ugyan tele vagyunk panasszal, de mégis összehasonlíthatatlanul jobban élünk, és senkit nem gátol senki, hogy szabadon mondja ki, amit gondol, – kit érdekel, mi volt negyven-ötven, 69 évvel ezelőtt Magyarországon? – fogalmazott Korzenszky Richárd, aki hangsúlyozta: igenis tisztázni kell a múltat, fejet kell hajtani a hősök előtt és ítéletet kell mondani a gyilkosok fölött.

– Soha többé diktatúrát. Semmiféle ideológia diktatúráját. Még akkor sem, ha a szabadság álarca mögé rejtőző szabadosságról van szó. Egy érdekelvű világ helyett tiszta, szilárd, értékeket tisztelő világot, egy igazságos és testvéri, szolidáris világot építsünk fel – zárta beszédét Korzenszky Richárd.

Képgaléria

A megemlékezésen Kőrösi Csaba és Máté P. Gábor, a Veszprémi Petőfi Színház színművészei léptek fel, majd az egybegyűltek megkoszorúzták a parkban álló emlékszobrot.

A délelőtti órákban a Bibó szobornál Kuti Rezső önkormányzati képviselő mondott beszédet, délután a Bata ligetben Böröcz István önkormányzati képviselő tart megemlékezést, majd este hat órakor ökumenikus ima lesz a köztemetőben.