Mácsai István nemcsak festő volt, hanem jelentős amatőrfilmes és fényképész is. Így a mintegy hatvan – múzeumoktól, hazai és külföldi magánygyűjtőktől kölcsönzött – festményen túl, a művész filmes, fotós és napló hagyatékából feltárt anyagok is láthatók a kiállításon.
Mácsai életművét máig egyfajta tanácstalanság övezi, recepciója kezdettől fogva ellentmondásos és szakadozott volt. Az 1950-es évek elejétől egyéni és csoportos tárlatokon rendszeresen mutatkozó, a szakmai nyilvánosságban jelenlévő, az állami vásárlásokon és a műkereskedelemben is magasan jegyzett festő nem egyszerűen kihullott a professzionális kánonokból, hanem jószerivel be sem került oda.
– Mácsai István kívülálló volt, elszigetelt, elsősorban azért, mert munkásságát festői értelemben nehéz volt besorolni. Alkotásaiban van valami nyugtalanító. A festményeken látható egyes motívumai mintha véletlenszerűen és egyben törvényszerűen lennének jelen. Képein az látható, amit a hétköznapi észlelés során nem látunk. Tárgyak, gangok, városképek, arcok, mintha mindegyiket kiemelték volna az őket körülvevő világból – fogalmazott Földényi F. László esztéta a kiállításmegnyitón, aki még 1973-ban találkozott először Mácsai képeivel egy kiállításon, mint mondta: ilyesmit addig nem látott és azóta is csak elvétve.
– Mácsai számára az a fontos, ami van, nem az, ami belelátható. Analizál. A valóságot szétszedi darabokra, anélkül, hogy valamilyen logika mentén újra felfűzné. Látjuk a gangon várakozó oroszlánt. Mácsai valami ellenőrizhetetlennek a határán egyensúlyoz. Életműve egy különös zárvány, amit a magyar művészettörténetből nem lehet kiiktatni – zárta megnyitó beszédét Földényi F. László.
KÉPGALÉRIA
A megnyitón jelen volt a festőművész két fia, Mácsai János zenetörténész, és Mácsai Pál színművész, aki úgy fogalmazott: édesapja életművéből B. Nagy Anikó művészettörténész, kurátor másodszor rendezett kiállítást, de ez a füredi tárlat az előzőhöz képest új felületeket, más összefüggéseket talált.
A tárlat 2025. január 5-ig látogatható a Vaszary Galériában.
Mácsai István (1922-2005) Munkácsy Mihály-díjas, festőművész. A Magyar Képzőművészeti Főiskola növendéke 1945-1950 között. Mestere: Bernáth Aurél. Tanulmányúton járt Olaszországban, Franciaországban és Hollandiában. 1950-től rendszeresen kiállít. Egyéni kiállítása volt egyebek mellett a Műcsarnokban (1978), Münchenben (1982) és Amszterdamban (1984). Művei hazai közgyűjteményben egyebek mellett a Magyar Nemzeti Múzeumban és a Budapest Galériában találhatók.
kekec
2024.11.28.
Szuper, hogy kijavítja a másik helyesírását. Imádom az ilyet. Bizony, rövid magánhangzóval írta a felemlegetett szót. De akkor miért írja…
Bővebben
ovi
2024.11.28.
Szerintem nem tájidegen, sőt egyetértek, jól néz ki. Hogy Dubaj, hogy jön ide, végképp nem értem. Biztos kellett valami nagy,…
Bővebben
Nagyon új óvoda
2024.11.28.
Én is egyetértek az eredeti kommentelővel. Nekem a tájidegen szó jutott eszembe. Van egy honlap, szerintem nem írhatom ide a…
Bővebben