A színek őrzője

Márffy Ödön az élénk színekkel és álomszerű, hullámzó alakokkal operáló festőművész kiállítása nyílik a Vaszary Villában. Csinszka férje, franciás iskolázottságú, helyenként Cézanne és Matisse műveit idéző alkotó, aki tipikus polgári festő, de mégis a Nyolcak avantgárd csoport alapító tagja.

Kora illetve a magyar festőművészet kiemelkedő figurája, aki sohasem tért el a Párizsban elsajátított műfajoktól. Portrét, tájképet, csendéletet, zsánert és aktot festett, néha felbukkant képein a modern nagyváros, de az is csak a színek, fények forgatagának hordozójaként. Színgazdagsága, a tiszta festészetet állhatatosan követő életműve ma is élmény. Következetes alkotó volt: a XX. század elején a szabad színhasználatban találta meg a maga univerzumát, és egész életében ennek fölfedezésével foglalatoskodott.
Érdekes, hogy viszonylag sok önarcképet festett, ám ezeken a valódinál mindig törékenyebb testalkatúnak ábrázolta magát, és az 1914-ben készült Konstruktív önarckép című alkotást leszámítva, egyetlen egyen sem látható a szeme.

Ady Endre halála után egy évvel elvette feleségül Csinszkát, csaknem másfél évtizedig éltek együtt, a kapcsolatból számtalan remekmű született. Házasságuk mindkettejük számára egyfajta megnyugvást, révbe érést jelentett, és leginkább a közös otthonépítés jegyében telt. A Szamóca utcai villa, ahol Márffyék laktak, a maga idilli környezetével a festő legfőbb ihlető forrása volt.

Rockenbauer Zoltán művészettörténész, aki életmű-katalógust publikált a festőművészről és több kiállításának volt kurátora így ír a festőről: „Márffy és a Nyolcak többsége azért lehet ma is népszerű, mert avantgárdnak indult, de nem lett absztrakt, vagy szélsőséges, amitől még mindig idegenkedik a nagyközönség jelentős része. Az emberek „modern”-nek érzik – mivel nem az akadémikus vonalat követi – de ez a fajta modernség sokak számára érthető, befogadható. Márffy nagyon dekoratív, színes, ráadásul „polgári” festő, képeinek témája – főként a húszas évek közepétől– a család, az otthon, a kiskert: egyfajta polgári idill, miközben a klasszikus műfajokban – portré, csendélet, akt, tájkép – is olyat tudott alkotni, ami nem veszíti érvényét. Ebből a szempontból az ugyancsak közkedvelt Vaszary Jánossal (1867-1939) rokonítható.”

A november 20-án, a Vaszary Villában nyíló kiállítás Márffynak az első világháborút követő negyedszázados, gazdag művészi terméséből nyújt válogatást, zömmel a Csinszkával való közös életükre fókuszálva. A budai környezeten túl, a házaspár szívesen töltötte a nyarait víz mellett – itthon és külföldön egyaránt., amiket persze meg is festett, így a tárlaton ezekből az alkotásokból is látható néhány.

balatonfured.hu