Sher-Gil: Érzékiség és vibráló művészet

Az indiai modern festészet megújítója, a magyar-indiai festőművész, Amrita Sher-Gil tárlata nyílik meg a Vaszary Villában. A rendkívüli szépségű, tragikus hirtelenséggel elhunyt művész érzelmekkel teli életét és alkotásait mutatja be a születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás.

 

A kiállításon Amrita Sher-Gil több indiai közgyűjteményből származó festménye lesz látható, amelyek együtt még sosem szerepeltek magyarországi tárlaton. Emellett nagybátyja, az indológus Baktay Ervin hagyatékából származó fényképek mutatják be a rendkívüli szépségű művész és családjának életét, lesz válogatás az Iparművészeti Múzeum Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Gyűjteményéből: indiai miniatúrák, ékszerek, szárik, melyek kapcsolatba hozhatók Sher-Gil festészetével, indiai identitásával. De szerepelnek a kiállításon hazai magángyűjteményekben még meglévő, Magyarországon készült Amrita-képek, velük összefüggésbe hozható magyar festmények, különböző tárgyak a család tulajdonából.

Az indiai Frida Kahlónak is nevezték művészi attitűdje, vibráló festészete és határtalan libidója miatt. Ez az életösztön, az élet örömeinek habzsolása köszön vissza művészetében, ahogy az életteli színeket és felületek használja. “Minden művészet, beleértve a vallásosat is, érzékiségből születik” – vallotta.

– Az identitáskeveredések idején, vagy épp az identitás jelentőségét megkérdőjelező, globalizálódó korunkban, egy ilyen dokumentum-anyag bemutatása különösen jelentős. És jelentős azért is, mert a mi korunk és benne éppen a nőművészet átható jelentkezése hívta elő az igényt az autonómmá vált művészet és az élet újra-összekapcsolására. A Budapesten született és gyerekkora első nyolc évét Magyarországon töltött Amrita Sher-Gil életművének, a „női hangnak” meghallását-megértését is segítik a kiállított dokumentumok – vélekedik Keserü Katalin művészettörténész, aki a füredi tárlat kurátora.

A július 15-én, hétfőn nyíló kiállítás Amrita művészetét magyarországi és indiai életéhez köti. Noha párizsi festőnövendékként csak nyaranta tartózkodott Magyarországon, és később csupán egy évet töltött itt, szülőhazája nemcsak a festészet mesterségének elsajátításában játszott szerepet, de néhány főművének koncepciója is az itteni élményei alapján készült. Tagore kortársa és egyik példaképe volt, sőt a költő mellett minden bizonnyal maga Amrita is járhatott Füreden 1938-ban, házasságkötése után.

– Választott hazája azonban India volt. India, az indiai élet, a színek és az emberek, az indiai művészet múltjának megismerése alakította igazán nagy művésszé. És persze, a szenvedélyes egyénisége, a sorsa, az érzékenysége és érzékisége, kiemelkedő intellektusa. Festményei életre keltették Indiát, amint ez volt a célja kora legnagyobb indiai személyiségeinek is. A róla készült, lélegzetállítóan szép fotókon női, indiai és művészi identitása egyidejű kikristályosodását láthatjuk. Apja írja egyik, a kiállításon is látható levelében barátjukhoz, a színész Jászai Marihoz: Amrita, a művészete révén, felülemelkedett a földrajzi vagy kulturális határokon, mindkét világ az övé lehetett – teszi hozzá Keserü Katalin.

A különleges tárlatot a delhi National Gallery of Modern Art, a budapesti Országos Széchényi Könyvtár, az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és magángyűjtők anyagai együtt teszik ki.

Amrita Sher-Gil Budapesten született 1913-ban, édesapja, Umrao Singh Sher-Gil Majithia gazdag szikh arisztokrata család sarja, édesanyja Gottesmann Marie-Antoinette, Baktay Ervin testvére volt. Az indiai Frida Kahloként is emlegetett festőnőt a 20. század egyik legnagyobb modern indiai festőjeként tartják számon, aki Indiában új művészet-szemléletet alapozott meg. Élete első nyolc évét Amrita Budapesten és Dunaharasztiban töltötte. 1921-ben a család hazatért Indiába. 1929-ben, a fiatal lány művészeti tanulmányai fejlesztése érdekében Párizsba költöztek, ahol Amrita a híres École des Beaux-Arts-on Lucien Simon tanítványa lett. 1933-ban a Lányok című képével bekerült a Párizsi Szalonba (Grand Salon Paris), és Aranyérmet nyert. Ő volt a legfiatalabb festő és az első ázsiai művész, aki ezt a díjat megkapta. Ebben az időszakban többször járt Magyarországon is. 1941. december 6-án tragikus hirtelenséggel elhunyt. Halála után festményeit Indiában nemzeti kincsekké nyilvánították. (Alábbi képen hajókiránduláson van a Balatonon 1938 körül.)

balatonfured.hu

Olvass tovább

Hozzászólások lezárva.