Karácsonyi szorongás

Önálló iparággá nőtte ki magát az a tanácsadó lajstrom, ami szájbarágósan igyekszik tudatni velünk, hogyan viseljük el a karácsonyt, netán hogyan tegyük meghitté. Listák, ilyen-olyan ajánlások, hasznavehetetlen tanácsok ömlenek ránk. Frank Róbert pszichológussal beszélgettünk.

 

Az öt legjobb karácsonyi ajándék a gyereknek, a férjnek, a feleségnek. Praktikus tanácsok az idő lelassítására, a legjobb karácsonyi cukiságok, a legmenőbb csomagolópapírok, fenyőfa díszítési trendek, receptek, ajándék ötletek a házi kedvenceknek. Zengenek a különböző praktikák. Ez van. De hogyan tegyük az ünnepet olyanná, amilyennek szeretnénk? Frank Róbert pszichológussal beszélgettünk.

– Az már közhely, hogy nem tudjuk igazán bensőségessé tenni a karácsonyt. Erre vágyunk pedig mindannyian, együtt lenni nyugalomban a családunkkal, mert ebből van igazán kevés. Mégis az adventi várakozás és a meghitt ünneplés is egyaránt nehezen teljesíthető, mert ezekhez türelem kell, márpedig az egész év türelmetlenkedéssel telik, nagyon nehéz ebből az állapotból váltani. Szorongunk, hogy képesek legyünk megfelelni a saját és környezetünk elvárásainak, teljesítsük a feladatot vendégváróként vagy éppen vendégként. Szorongunk, hogy meg tudjuk teremteni a vágyott harmóniát. Megfelelési kényszerben vagyunk és igyekszünk teljesíteni az ünnep köré felhúzott akadályokat, végigcsinálni a strukturált programokat, ahelyett hogy csak egyszerűen együtt lennénk otthon a családunkkal.

– Az ajándékozás rituáléja már a római birodalomban is létezett. Ezzel nincs baj, azért adunk ajándékot, hogy kifejezzük szeretetünket, hálánkat, csakhogy mára az adás egyenlő lett a tárgyak vásárlásával. Sok esetben fogalmunk sincs arról, mire vágyik a szerettünk, tanácstalanok vagyunk, miközben lelkiismeret furdalásunk is van, ezért valamilyen tárggyal mindenképpen jelezni akarjuk a szeretetünket. Mindannyian ismerjük a sokadik zokni, kenyérpirító, nyakkendő és egyéb, valódi örömöt nem adó ajándékba kapott tárgyakat. Az ünnepnek sokszor az a vége, hogy mindenki azt lesi, a másik hogyan érzi magát. Ráadásul körülveszi a karácsonyt is egyfajta elutasítás. Egyre többször találkozni olyanokkal, akik kérdés nélkül elkezdik mondani, hogy csak essenek már túl az egészen. Ez persze a legtöbb esetben csak cinizmus, mert szégyellik mások előtt az érzelmeiket, és egyszerűbb az ellenállás, mint kimutatni valójában mit éreznek belül.

– A csonka, elvált családoknak különösen oda kell figyelni az ünnepre. Ha már a szülők, a maguk önzőségéből úgy döntöttek, nem élnek együtt tovább, a legfontosabb feladatuk, hogy a közösen vállalt gyereknek meghitt ünnepe legyen. A gyerekek szempontjai a legfontosabbak, hozzájuk kell igazítani az ünnepet, úgy legyen a karácsony, ahogy neki jó. A gyerekek szeretik a misztikumot, hisznek a csodákban, képzelt személynek írják meg kívánságaikat, ameddig csak lehet, ezt a világot ne rontsuk el.

– Rituálék nélkül elvesznénk a mindennapokban. Kell egy hely, egy időpont, egy ünnep, amikor megállunk, amit kiemelünk a többi nap közül. Közhely, de igaz, a legnagyobb ajándék, amit adhatunk az a figyelmünk, az időnk. A gyerekeknek nem a legújabb kütyüt kell feltétlen megvenni, hanem időt szánni rájuk, együtt játszani, egyáltalán azt csinálni, amihez kedvük van. Az evolúció elmélet szerint száz vagy kétszáz év alatt nem változik az ember. Mindannyian meghittségre, szeretetre, figyelemre vágyunk, nem kell küzdeni ezek ellen.

balatonfured.hu

Olvass tovább

Hozzászólások lezárva.