A Balaton legnagyobb tragédiája

Hatvan évvel ezelőtt borult fel majd süllyedt el a Pajtás gőzhajó, a parttól alig pár méterre. A legnagyobb balatoni hajószerencsétlenségben huszonhárman lelték halálukat.

1954. május 30-án a Pajtás csavargőzös kora délelőtt futott ki a balatonfüredi hajóállomásról. A közelben éppen vitorlásverseny zajlott, s az utasok – hogy jobban láthassák a viadalt – a hajó egyik oldalára tódultak. Az éppen kanyarodó jármű megdőlt és elsüllyedt. Szemtanúk szerint a partról is hallani lehetett az utasok segélykiáltásait. Huszonhárman meghaltak, ötvenhatan megsérültek. A korabeli sajtó nem számolhatott be a tragédiáról, ezért a közvélemény csak harminc évvel később értesült a tömegszerencsétlenségről.

A hajó délelőtt indult el Siófokról, száz utassal a fedélzetén. Az irány Tihany volt, Balatonfüreden keresztül. Az út során Füredig semmi vészjósló nem történt, bár később néhány szemtanú azt vallotta, már ekkor is megdőlt a hajó. 11 óra 30 perckor a zsúfolásig megtöltött füredi móló keleti részén kötött ki, orrával a Tagore sétány felé.

Az utasok ki- és beszállása után a hajó Tagore sétány irányába éles jobb fordulóval Tihany felé vette az irányt. A fedélzeten ekkor 192 utas és 6 fős személyzet tartózkodott. Legtöbben a gyereknapot ünnepelték a hajókázással, és figyelték az elindult vitorlásversenyt. A látványos rajtot figyelve rengeteg utas a hajó bal oldalán nézelődött, amitől erősen megdőlt a Pajtás. Az utasok ekkor megijedtek, és átszaladtak a hajó jobb oldalára, ami ettől a másik felére dőlt, és erősen kilengett. Az éles forduló alatt a Pajtás először balra, majd jobbra billent, majd a bal oldalára dőlt, és süllyedni kezdett, miközben kitört a pánik. A feljegyzések szerint a fűtő, Vámosi Gyula, aki kabinjában ragadt, halála előtt nem sokkal még kiengedte a kazánból a gőzt, hogy a hajó ne robbanjon fel.
A felborult hajó a bal oldalára dőlve süllyedt el, majd megült a fenéken. Szerencsére félig kiállt a vízből, így az utasok nagy része felkapaszkodhatott az oldalára.

Huszonhárman, 22 utas és a fűtő lelték halálukat a hullámsírban, több mint 50 ember megsérült. Mivel a hajó a parttól pár méterre borult fel, a parton állók közül többen beugrottak segíteni. A vitorlásversenyt azonnal lefújták, a versenyezők aktívan részt vettek a mentésben. Nekik köszönhető, hogy nem lett több áldozat.

Később, még napok múlva is találtak néhány iszapba süllyedt áldozatot. A levéltári kutatások és a visszaemlékezések szerint a legfiatalabb áldozat hét, a legöregebb 68 éves volt, a többiek 20-25 évesek voltak.
Néhány különös esetről is szólt a fáma. Egy édesanya például a babakocsival együtt vízbe dobta csecsemőjét. A gyermeket a pólya fenntartotta a vízen, kimentették, és a mamája is megmenekült. Több szemtanú is állította elsőként egy jutalom úton lévő katonatiszt esett át a korláton a boruláskor. Tetemét két nap múlva találták meg, a hajótest az iszapba nyomta. Egy nőt a szűk hajóablakon rángattak ki, csontig lenyúzta az ablakkeret a csípőjéről a húst, de életben maradt. Orosz katonák is voltak a hajón, őket a csizmájuk húzta a mélybe.
Egyesek látni véltek egy ismeretlen katonatisztet, aki a történtek láttán belevetette magát a vízbe, sikerült is valakit a partra vonszolnia, aztán újra visszaúszott, megint megmentett valakit, harmadszor is fordult, de akkor már a saját életet sem tudta megmenteni. Menyasszonya hiába várta a parton.

Az államvédelmisek a turisták fényképezőgépeiből kihúzták a filmeket, megfélemlítették a szemtanúkat, hogy nem beszélhetnek senkinek arról, amit ott láttak. A mentéssel viszont egyáltalán nem foglalkoztak. A Pajtás gőzös tragédiájáról tilos volt beszélni, közel 30 évig tiltott téma volt, az elhallgatás miatt azonban sok téves hír terjedt a balesetről, akadtak olyanok, akik ötszázra tették az eltűntek számát.

A baleset után azonnal letartóztatták a kapitányt és megkezdődött a vizsgálat. Nyolc hónapig volt előzetes letartóztatásban, amíg kimondták az ártatlanságát. A vízből kihalászott hajónaplónak köszönheti, hogy bebizonyosodott, nem volt túlterhelve a hajó, így elkerülte a halálbüntetést.

Néhány nappal a hajó kiemelése után elvégezték az addig megmagyarázhatatlanul elmaradt stabilitáspróbát. Mindössze tizenegy személy, adott jelzésre, a hajó egyik oldaláról a másik oldalára futott, ezután pedig vissza; s ezt még kétszer megismételték, mindig a dőlés irányában. Harmadik kísérletre már abba kellett hagyni, mert különben felborult volna a hajó.

A tragédia emlékére 1999-ben a város önkormányzata, a Nők a Balatonért Egyesület és a Balatoni Hajózási Társaság egy szobrot állított a Tagore sétányon. A hatvan éves évforduló alkalmából idén is megemlékezést tartanak. Részletek itt.

A Pajtás 1918-ban készült egycsavaros utasszállító gőzhajó volt, amely 1945-ig szállította az utasokat a Duna két partja között, mígnem a háborúban elsüllyedt. Egy évvel később emelték ki, majd a helyreállítást követően ismét forgalomba állították. A II. világháború alatt a balatoni hajókat mind felrobbantották és az ország újjáépítését követő lassan meginduló turizmust nem volt mivel kiszolgálni. Ekkor jött az ötlet, hogy három dunai gőzöst felúsztassanak a Sió-csatornán. Ezek egyike volt a Pajtás, amely 1951-ben került a Balatonra. Hat méterrel meghosszabbították a tetőt és a mentőcsónakokat a fedélzet fölött helyezték el, az ablakokat kicserélték – mint később kiderült az átalakítás során az alapvető stabilitási követelményeket sem vették figyelembe.
A Pajtás személyzete és akkori kapitánya Heisz János is észlelte és jelentette is a veszélyes labilitását, de az illetékesek nem tettek semmit.

Forrás: hajokanno.atw.hu, hajoregiszer.hu, balatonfured.hu