Krúdy a fazékból – Irodalom az evésről

Krúdy a fazékból címmel, az egyik leginkább szerethető magyar író szellemiségében rendeztek irodalmi reggelit. A törkölypálinkával indított kimerítő evés közben egy legenda is megdőlt.

Krúdy Gyula a magyar irodalom egyik legnagyobb lumpja. A 190 centi magas, ábrándos tekintetű, szomorkás ábrázatú író falta a nőket, (lánya szerint 133 szeretője volt) megszállottan kártyázott, literszámra itta minden nap a nagyfröccsöket, a pesti éjszaka királya volt, aki soha nem akart hazatérni. És mindenekelőtt az egyik legnagyobb gourmand, amiről ráadásul rengeteg adoma is kering. Így tartja a legenda, a valóság azonban ennél jóval árnyaltabb, hiszen a közhiedelemben sajátosan összekeveredett az író magánélete és az általa megírt alakok története.

Fotógaléria, katt a kis képre.
{photogallery}3416{/photogallery}

– Krúdy nem volt ínyenc, legalábbis abban az értelemben, ahogy Apicius, a római, aki fügével tömte a libákat, hogy a májuk ízletesebb legyen. A hazai irodalomban például Jókai sokkal nagyobb ínyencnek számít, az egész európai gasztronómiai kínálattal tisztában volt, maga is remekül főzött, és egy rendesebb ebéd teknősbékalevessel indult nála. Krúdy gasztronómiai horizontja viszont elakadt a csonthús, a töltött káposzta, a zóna pörkölt vagy az ájnspenner, azaz a fél pár virsli pörköltszafttal, repertoárnál. Nem tudott főzni, sőt utolsó éveiben már enni sem nagyon. Krúdy számára nem az evés a fontos, hanem az evésről való beszéd. Műveiben az ízlés éppúgy az érzékek játéka, mint a szerelem – mondta Vinkó József gasztro történész, a rendezvény házigazdája, aki a feltálalt fogások között imponáló tudásról tett tanúbizonyságot, lehengerlően beszélt az íróról, egyáltalán a hazai gasztronómiáról.

A Blaha Étteremben rendezett jó hangulatú gáblin Krúdyhoz híven, bort, törkölypálinkát, barna sört, ájnspennert, juhtúrós körözöttet, gombás rántottát és zóna pörköltet tálaltak fel végén kávéval, amelyhez stampedli rum dukált.

Krúdy a pincérekkel sajátos kapcsolatot alakított ki, sokkal jobban érdekelte a sör csapolás, mint maga a sör, nem a finom borokat fogyasztotta, hanem az egyszerű, karcos fajtákat, amelyek segítettek neki leküzdeni a szívbetegsége miatti halálfélelmet – derült ki a reggeli alatt. A vendéglők, kocsmák az egyedüllét elviselésének kellékei voltak, nem az ínyenc szórakozása.
Ahányszor megkérdezték tőle merre tart azt válaszolta: haza, egy kis kitérővel. Halálakor asztalán egyedül egy liter zöldszilváni állt, csatos füredi palackban, felbontatlanul. A karcos, gyenge bort este hozatta kedvenc kocsmájából a Kéhliből – nem éppen egy gourmet-ra vall.

– Vannak legendák, amelyek olyan erősen rögzülnek, annyira hozzátartoznak életünkhöz, hogy nehezen fogadjuk el a valóságot. Krúdy bizony a mai értelemben egyáltalán nem volt ínyenc. Életművében az evés pogány rítus. A kocsmák és vendéglők szentélyek, ahol megfigyelhette az odajárókat, ezekből születtek aztán a novellák alakjai. A tökéletes fogást hajszolta egész életében, de nála az étvágy és az élet kívánása egy és ugyanaz. Ilyen értelemben viszont egy igazi gourmet volt – hangzott el  a több órásra nyúlt irodalmi gábelfrüstükön.

A Hamvas Béla Asztaltársaság rendezvényén Oberfrank Pál és Szarvas József színészek olvastak fel Krúdy írásiból, amelyeket Kéri Kitty állított össze, Pingiczer Szilárd zongorista pedig a hangulatról gondoskodott.

balatonfured.hu

Olvass tovább

Hozzászólások lezárva.