Borpiramis a Balatonnál

Mi a trend a borivásban? Hol tart a balatoni régió? Ártalmas a borivást körülvevő sznobizmus vagy sem, illetve milyen hatásuk van a borversenyeknek a közízlésre? Dr. Fiáth Attila nemzetközi borakadémikust kérdeztük, aki a világ egyik legelismertebb képzése, a londoni Master of Wine végén jár, ő lehet az első magyar, aki bekerül a nemzetközi borvilág legnevesebb szakértői közé. A Vince-napon két borkóstolás között beszélgettünk.

– Kezdeményezője, ötletgazdája volt az úgynevezett borpiramis elkészítésének, ami tulajdonképpen egy érték és kommunikációs piramis egyben. Nem legyintettek rá a borászok, hogy ez megint csak egy elmélet a sok közül?

– Ez egy stratégia, egy logikus, átgondolt rendszer, ami megoldja azt a problémát, hogy 22 borvidékünk több mint 200 fajta borát és több száz szőlőfajtáját képtelenség hatékonyan kommunikálni. A borpiramis nem rég vált hivatalossá azzal, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és a Magyar Turisztikai Ügynökség felvállalta a kommunikációs stratégiát. Ez egy minta a borvidékek számára. Legfontosabb, hogy az egyes borvidékeken épüljenek fel ezek a hierarchiák, lássák be, hogy adott borvidéken a származási hely az első, ez adja az identitást és csak utána következhet a szőlőfajta.
A borpiramis csúcsán a tokaji aszú áll, mint az országimázs megtestesítője, a leghíresebb borunk, ezt követik a dűlős borok, a települési borok majd a régiós borok. Ez egy érték piramis, amibe nem lehet mindenkit beletuszkolni.

– Az elmondottak alapján a Balaton Bor a piramis alján van mint regionális bor. Hogy látja a balatoni borrégiót?

– A balatoni borvidék a többi hazai borvidék előtt jár, mert van egy önálló brandje, a Balaton Bor. Sehol máshol nincs ilyen. A Balaton Bor sokat adott hozzá a régió ismertségéhez, imázsához. Hatása erős. Szerintem ez a követendő példa. Hamarosan elkészül a következő szint, a települési bor, valószínűleg Hegy Bor lesz a neve. Elég konkrét elképzelések vannak már arról, hogy milyen minőségű, fajtájú és stílusú borok tartozhatnak ide. A legfelső szint a dűlős borok, ebben sem áll rosszul a balatoni borvidék, hiszen már most vannak ismert dűlő nevek a térségben, a lényeg az, hogy itt is egy világos rendszer szabályozza, milyen borok tartozhatnak ide. Az átgondolt kommunikáció és marketing megkerülhetetlen ebben az ágazatban is, ezt el kell tudni fogadni, már nincs idő ezen vitatkozni.

– Mit gondol, miért épp a balatoni borvidékről származik az ország első régiós brandje?

– Minden borvidéken a fiatal borászok a változások motorjai. Itt megértették, hogy másképp kell kommunikálni a borról. Van is visszaigazolás, hiszen a borvidék egyértelműen ismertebbé vált, erősödött az imázsa, nem mellesleg a Balaton régió borai messze a legmagasabb eladási számokat produkálják. Fontos, hogy legyen a Balatonnak egy meghatározható bor stílusa. Ma már ez adott: könnyedség, fiatalosság, gyümölcsösség – ez a régió stílusa. Fontos, hogy a borokat tudjuk kötni egy stílushoz, tudjuk kötni az élményeinket a borvidékhez. Ma már nem feltétlenül nagy bort kell készíteni, hanem olyat, amit szeretnek az emberek, erre pedig tökéletesen jó a Balaton Bor.

– Sok borversenyt rendeznek az országban, van ilyen-olyan elismerés, de mintha ezeknek alig lenne hatása a fogyasztókra. Egyetért?

– Úgy gondolom, a hazai borversenyek jelentős része nem segít abban, hogy pozícionálni tudjuk a borokat, nagyon csekély visszajelzést adnak a fogyasztók felé. Öncélúak a borversenyek, amelyeken a borászok igyekeznek megfelelni az ítészeknek, rendszerint ugyanazoknak, közben ennek az egésznek a fogyasztókra nincs hatása. Sokan nem merik kijelenteni, hogy sok esetben a király meztelen, vagyis a díjnyertes borok nem igazán jók. A borászok pont az ilyen borversenyek miatt ragadtak meg egy szinten, egy stílusnál, közben a világ elment mellettük. A szekszárdi borok például nem szoktak kiemelkedően teljesíteni a borversenyeken, mégis egy nagyon komoly minőségi szintet hoznak. Nem az számít tehát, hány plecsnit kapott egy bor, hanem, hogy találkozik-e a fogyasztók ízlésével.

– Mi lehetne a megoldás?

– Személyes listák készítése. Az a tapasztalat, hogy a névvel, arccal ellátott listák sokkal hitelesebbek a fogyasztók számára, mint a borversenyek zsűrije. Ezek a személyes listák teljesen hiányoznak Magyarországon, pedig erre lenne igény a fogyasztók részéről. Ezért szervezzük egyébként az origo kóstolásokat, mint itt a Vince-napon is. Adott kategóriában a borok stílusának egyezőnek kell lennie. Az nem lehet, hogy a fogyasztó belekóstol egy Balaton Borba, aztán egy másik teljesen más jegyeket hordozzon. Ezeknek minőségben, stílusban egységes boroknak kell lenniük. Az idei felhozatal több mint reménykeltő volt. A harmadik évjáratnál járunk, a tavalyi 33 tételhez képest sokkal több volt a potenciális bor, nyolcvan százalékuk pedig hozta az elfogadható kategóriát. Ez óriási javulás tavalyhoz képest, akkor hat olyan tételt kóstoltunk, amik értelmezhetetlenek voltak.

– Mi a trend most a borivásban?

– Rozépezsgő – ebben benne van minden, ami most trendi. Könnyű, alacsony alkohol tartalmú, buborékos, rózsaszín és modern dizájn. Ez az egész világra igaz. A változási ciklusok ugyan sűrűbbek, mint korábban, tehát nagyon egy stílusra nem szabad felépíteni a borászatokat, de az biztos, hogy az úgynevezett nagy borok ideje lejárt. A magyar trend viszont ezzel ellentétes sajnos. A balatoni borvidék egy üdítő ellenpélda, a maga fiatalos, könnyed boraival.

– Akkor nem is fontos, hogy legyen a borvidéknek egy-két húzóneve?

– Az ikonok fontosak, ez tagadhatatlan, de valójában nem ebben hiszek. A borvidéki összefogásban hiszek, azt látom, hogy azok a borvidékek, mint például a szekszárdi, az egri vagy éppen a balatoni, amelyek ebbe az irányba mozdultak el, sokkal hitelesebbek. A piac egyértelműen azt jelzi, hogy jó üzenete van annak, ha adott borvidék egységesen lép fel, borászai együtt mozognak. Az ikonok ettől függetlenül fontosak, kellenek a kiemelkedő nagy nevek, akikre fel lehet nézni, de az nem megoldás semmire, ha mögöttük van egy nagy űr, és a többi borász tőlük jóval leszakadva igyekszik érvényesülni valahogy.

– Erős sznobizmus veszi körül itthon a borivást, ami kicsit élet idegenné is teszi a borkultúrát.

– Magyarországon valóban tapasztalható egy rossz tendencia, hajlamosak vagyunk mindent túlpörgetni. A bort is körbeveszi egy sznobizmus, ami igazából a borkultúra ellen dolgozik. De a borról szóló újságírás is nagyon gyenge itthon, nincs kritika, hurrá optimista anyagok jelennek meg a szaklapokban is, pedig a kritika éppen a borászoknak lenne fontos, mert mindenkinek szüksége van egy szakmailag hiteles visszajelzésre. Nekem nemzetközi borakadémikusként az is a feladatom, hogy formáljam a közízlést, behozzak egy másfajta stílust.

Dr. Fiáth Attila közgazdász, tanulmányait Budapesten, Cambridge-ben és a Harvard Business Schoolon végezte, jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója. 2014-ben lett nemzetközi borakadémikus, 2015-ben kezdte el a Master of Wine tanulmányokat. 2016 augusztusában sikeresen teljesítette a Master of Wine vizsga elméleti részét. Jelenleg a Borkollégium előadója és több hazai borvidék tanácsadója, a Nemzetközi Borakadémikusok Magyarországi Egyesületének elnöke.

 

Ha nem akar lemaradni Balatonfüred legfontosabb híreiről, programjairól, iratkozzon fel hírlevelünkre.

 

Olvass tovább

Hozzászólások lezárva.