A zsarnokság halálra van ítélve

Az 1956-os forradalom lett a legnagyobb magyar ünnep. Előttünk áll a példa, amihez tartanunk kell magunkat a 200 ezres vérveszteséggel együtt - mondta beszédében Melocco Miklós, Kossuth-díjas szobrászművész, az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére, a Kovászna parkban rendezett ünnepségen.

– A zsarnokság totális, mindenki részt vesz benne, hazudik vagy befogja a száját. A zsarnokság teljes rendre építi fel önmagát, teljes rend azonban nincs. Ezért recseg, ropog mindene a zsarnokságnak, és végül mindenki ellene fordul. Minden zsarnokság halálra van ítélve, a vértanúk hiába halnak meg, mert haláluk nem okozza, hanem illusztrálja a zsarnokság eleve eldöntött, néha hosszú pusztulását – vélekedett Melocco Miklós, aki közel negyven perces beszédében hosszan sorolta a Kádár korszak tetszhalott évtizedeinek ismérveit.
Egyfajta korleletet vázolt fel megemlítve a hasztalan és teljesen fölösleges orosz nyelv oktatást, a diktatúra műveletlenségét, az intézményesített hazugságokat, és a hatalom álnokságát.

– Mindenki tudta, hogy hazudik a hatalom, azok, akiknek hazudtak, és azok is, akik hazudtak. A proletár öntudat a tudatlanságot választotta a tudás helyett, öntudatosan nem tudtunk semmit. Egy-egy bátrabb tanár jelezte csak, hogy szamárságot tanítanak nekünk. Titkos erővé vált a tudás, a tudás hiányának érzete is egybekovácsolta a nemzetet. Mindez nehezen hihető komikum is lehetne, de tragikomikus, mert halálos ítéletek között zajlott – fogalmazott Melocco Miklós, az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére, a Kovászna parkban, a Szabadságharcos fiú szobránál rendezett ünnepségen.

• Képgaléria

A Kossuth-díjas szobrászművész hangsúlyozta: 21 évesen élte át a forradalmat, látta és érzékelte, miként alakult ki a társadalomban a passzív rezisztencia. A generációm lekéste a világot, butítottak minek – fogalmazott majd Nagy Imrét méltatta, aki nem kért kegyelmet, és ezzel tartotta a lelket a népben.

– Halálra volt ítélve a forradalom. Tiszta volt, mert kompromisszumokat nem volt idő kötni, de gyermekes is. Meg mertünk szólalni, egy ország szólalt meg. November 4-én ugyan leverték a forradalmat, mindenki félt mindenkitől, megszületett a közöny, de a forradalom eszméje eleven maradt – zárta beszédét Melocco Miklós.

A rendezvényen közreműködött a Budapest Főváros Bartók Táncegyüttes. Az ünnepség után a résztvevők megkoszorúzták a Szabadságharcos fiú szobrát.
Délután A szabadság vihara című film vetítésével és fáklyás felvonulással ér véget a megemlékezés.