Dés László: Kiderült, van érzékem hozzá

‘- Mi vagyunk a Grund! – ez a címe a koncertjének. Áthallásos cím, társadalmi üzenetnek szánja?
– Az évek óta nagy sikerrel játszott Pál utca fiúk darabunk egyik dala ez, amely önálló életet él, nagyon népszerű lett, annak ellenére, hogy a rádiók nem játsszák. A grund a haza metaforája a regényben és a darabban is, Nemecsek maga ezt többször el is mondja. A regényben egy közösség kovácsolódik, akik meg akarják védeni a saját grundjukat. Mindenkinek van grundja, a családja, a szerelme, a háza, a kertje, a táj, ahova született és még sorolhatnám. Mi vagyunk tehát a grund. Mi így együtt, sokféle emberek, mégis együtt alkotjuk mindazt, amiben élünk. A közösségi érzést szeretném feléleszteni ezzel a címadással, ami nagyon hiányzik a mostani életünkből. (Dés László augusztus 15-én, csütörtökön ad koncertet a Gyógy téren. Részletek itt.)

– Egy jelentős életművel a háta mögött, 64 évesen készítette el első szerzői-előadói lemezét az Éjféli járatot. Mi késztette arra, hogy éppen most előadóként is a közönség elé álljon?
– Sose gondoltam, hogy egyszer énekes előadóként színpadra állok. Aztán úgy alakult, hogy 1994-ben a Patika tévésorozatban a Vigyázz rám című dalt, én magam énekeltem fel a lemezre. Sláger lett. Rácsodálkoztam, – tudom ezt csinálni. Később is volt erre példa, a Férfi és nő albumon, több dalt is elénekeltem. El is határoztam, hogy írok magamnak egy lemezt, de aztán elvitt az élet, balett zenét írtam, felkértek a Pál utcai fiúk darab megírására, szóval ment a halogatás. Azt mondtam magamnak: ha 2018 nyár végéig nem kezdem el a saját lemezemet, akkor felhagyok vele. Megírtam, a közönség pedig jól fogadta. Ha ez nem így lenne, valószínűleg szerényen visszahúzódnék a dolgozószobámba.

– Ráadásul szaxofonosként most elsősorban zongorázik és énekel.
– A dal műfaját nagyon szeretem, egyszerű, de egyben összetett műfaj, a zene és szöveg sajátos együtthatása, egy három perces költemény. Érdekes, hogy több olyan előadót kedvelek, akik nem az ének tudásukkal lettek híresek, Bob Dylantől Lou Reed-ig, hanem azokat, akik szövegeikkel, előadásukkal hatást tudtak elérni. Nem vagyok énekes, zongorista sem vagyok. Előadó vagyok. Nem tudnék kiállni egy szál mikrofonnal a színpadra, ezért ülök a zongoránál, mert a hangszer védelmet ad. Az elején ez nagy kérdés volt, vajon meg tudom-e érinteni a közönséget így is. Túl vagyok több koncerten, egyre bátrabban és lazábban tudom most már csinálni, hiszen sokáig eléggé merev és óvatos voltam, de most már ráéreztem. Felszabadító érzés az éneklés, nagyon közvetlen a hatás, de a szaxofonnal is legalább ennyire kitárulkozom, szenvedélyes vagyok – egy improvizációban a hangszertudáson kívül kell még valami mondanivaló, amitől a zene érdekes lesz.

– Makacsul és következetesen keresi a magyar kortárs írókkal, költőkkel való közös munkát. Rendszeresen fellép írók társaságában, az új lemezen is több alkotót felkért, hogy írjon dalszöveget.
– A költőknek, máshogy jár az agyuk, ezért aztán a szokásostól eltérő dalszövegeket is írnak. Szeretem a metaforákat, Parti Nagy Lajos írta Szentiment című dalom például zseniális képekkel írja le egy érett férfi gondolatait a múló időről. Szeretem, ahogy Bereményi Géza rendhagyó módon kis történeteket, életeket képes belesűríteni három percbe.

– Esterházy Péterrel barátok voltak, rendszeresen fel is léptek együtt. Ha élne, ő is ott lenne a dalszerzők között?
– Péter nem volt igazán muzikális. Nagyon szerette a zenét, főleg a modern, kortárs zenét, szerette a dalokat is, de ismerte a saját korlátait. Zseniális volt, de speciel dalszöveget nem tudott írni. Azon ritka írók közé tartozik, akik soha nem írtak verset, mindjárt prózával kezdett és meg is maradt a szövegnél. Nem akart olyanba fogni, amihez nem értett, ami nagyon becsülendő. Szóval sajnos nem lenne Dés-Esterházy dal a lemezen.

– Saját dalszöveget miért nem ír?
– Intellektuális gátlásaim vannak. Jó olvasó vagyok, sok kortárs szöveget ismerek, több szerző a barátom is, de amilyen gátlástalan vagyok a zenében és a zeneszerzésben, olyan gátlásos a szöveggel kapcsolatban. Vannak ötleteim, beugranak sorok, nem szeretnék úgy meghalni, hogy nem írtam legalább egy saját dalszöveget, de egyelőre nagyobb bennem a félelem, tartok tőle, hogy blődséget írok le.

– Jazz zenész, de írt filmzenét, musicalt, slágereket, baletthez komponált. Mindig másba fog, amiért olykor kritizálják is. Sajátos lelkület, személyiség, vagy hozzáállás teszi ezt a sokrétűséget?
– Egyrészt a véletlen hozta, másrészt a zenében én a komplexitást szeretem. Nekem ez természetes, pontosan nem is értem mi a baj azzal, hogy különböző műfajokban alkotok. Ezeket mind meg kellett tanulni, nem jönnek maguktól, sok munka, összpontosítás van bennük. Szenvedélyes jazz zenész vagyok, de ez nem zárja ki, hogy dalokat írjak, volt ilyen ambícióm, amit még gyerekkoromból hoztam magammal, amikor a Beatles vagy a Rolling Stones számait hallgattam a rádióban. Kiderült, van hozzá érzékem. A filmzene és musicalírásra felkértek, kiderült, ezekhez is van érzékem. 45 éve vagyok a szakmában és egy percet sem unatkoztam. Soha nem kezdtem el sorozatban gyártani a zenét, megőrülnék attól, ha mindig ugyanazt kellene csinálnom. A sokoldalúság nem rossz szerintem. Igen, valószínű kell ehhez egyfajta szemlélet is, mert teljesen más agyi munka kiállni, szaxofonozni és más felépíteni egy musical zenei dramaturgiáját.

– Petőfi operára készül. Hol tart?
– Petőfi zseniális, akit eléggé felületesen ismerünk csak. Kétszáz éve született, mégis az az érzésem, nagyon közel van hozzánk. 23 évesen szabályosan sztár volt a maga korában, pár év alatt történelmet csinált. Egy rövid, hihetetlenül mozgalmas, üstökös szerű életet kell megragadnunk, történetté alakítani, hogy az megállja a helyét a színpadon. Több mint egy éve dolgozunk ezen, talán most már megvagyunk történettel, most kezdem el írni a zenét. Ez egy dráma, rap darab, nem lesz benne próza, a dialógusok ritmikus énekbeszédek lesznek, hip-hop stílusban, persze dalok is lesznek. Két és félórás zenei anyag. Ez vár most rám.

Dés László augusztus 15-én, csütörtökön ad koncertet a Gyógy téren. Részletek itt.