Szily József Pest vármegyei alispán 1783-ban saját kedvtelésének engedve egy tutajszerű fürdőházat épített Balatonfüreden, amely ugyan igen szerény volt, viszont – szinte egyedülállóan – mindenki előtt nyitva állt. Bár négy év múlva egy vihar elsodorta és összetörte a szerkezetet, léte mégis fontos, hiszen innen indul a füredi hidegfürdő kalandos története.
A családjával Füreden nyaraló József nádor az arácsi partnál készíttetett egy egyszerű, szőnyegekkel elrekeszthető fürdőhelyet, de az első közcélokat szolgáló igazi hidegfürdőt 1821-ben Oesterreicher Manes József fürdőorvos a Horváth háztól keletre építette. A cölöpökön álló fürdőnek nem volt közvetlen kapcsolata a parttal, pénzért, gondolákkal vitték oda a fürdőzni vágyókat. A Balaton ezt is egy év alatt összedöntötte. Kopácsy József veszprémi püspök úgy akarta rávenni a rendet az építésre, hogy évi négy forint bér ellenében bárkinek engedélyezte volna egy fürdő létesítését. Nem volt jelentkező, ami nem csoda, hiszen ekkor még az volt az általános vélekedés, hogy a Balaton vízétől menthetetlenül ráncos lesz az ember bőre.
Így az uradalom a nádori fürdőkabin mintájára két nagyobb és négy kisebb részből álló építményt készíttetett a vízre a mai kikötő vonalában. Az 1834-es tűzvész azonban megrongálta a fürdőt, ezért újat kellett építeni.
Külön kis szobákban lehetett ekkor fürödni, 12 a férfiak, 17 a nők igényeit szolgálta, mindegyiket okleveles úszómester felügyelte. Az úri részben a jó úszók posztóval bevont ruganyos ugróhelyeket használhattak. A női fürdők felé szigorúan tiltott volt az úszás. Mivel a fürdőzőket zavarta a közeli állat itatás és ló úsztatás zaja, kérték annak távolabbra helyezését.
1862-ben a helyi lap így ír:„érdekes látni a sok bukót, ugrót, – háton lengőket, úszókat, – nagy és folytonos a zuhanyoknak, futkozó szolgáknak zöreje – bár merre tekint, uszóruhát, föveget és lepedőt lát az ember lebegni és száradni, – valóságos nemzeti színben van a hideg fürdő: veres a teteje, zöld az oldala, fehér a sok reá kifüggesztett lepedőtől.”
1863 augusztusában viszont már arról számolt be a helyi újság, hogy a Balaton vízszintje a rendkívüli szárazság miatt olyan alacsony, hogy hasonlóra még a legidősebbek sem emlékeznek. A hidegfürdő kosarain kívül kétszáz méterre be lehetett menni száraz lábbal. Ez az alacsony vízállás is segített abban, hogy pár évre rá már áll a kiépített part, a vendégek kedvenc sétahelye, a Deák sétány, ami később Tagore sétány lett.
1889. június elején elkészült az új, 12 tornyos fürdőház, homlokzatán a Czuczor Gergely által írt, de Kisfaludy Sándornak tulajdonított sorok: „Lelked szép erejét a sors hullámai edzik. E tó testednek nyújt vidor életerőt.”
A 45 ezer forintba kerülő, száz méter hosszú, 90 öltözőkabinnal, egy elegáns váróteremmel rendelkező fürdőről így tudósított a korabeli lap: „A balatonfüredi fürdőévad megnyitása egyszersmind Füred ujjáalkotásának ünnepe volt…. Csinos híd vezet a nagyszerű építményhez, a fürdőházat építő ácsok sort álltak a híd két felén s így vonultak be a vendégek, a kiket meglepett a fürdőház nagyszerűsége.”
Húsz év múlva, a helyi lap már azt panaszolta, hogy a fürdő gyalázatos, a kabinok ütött-kopottak, a medencék rosszak. A fürdő hanyatlását azonban nem a felújítások állították meg, hanem az új intézkedések. Megszüntették az elkülönített férfi és női medencét, közös napozót építettek, lett gyerekmedence és büfé. Az 1930-as évek második felére a fürdő tehát már a férfiak és nők találka helye lett, a fürdőhöz vezető híd pedig a légyottok fontos színtere. Ennyi kellett, hogy a helyet újra „csodaként” ünnepeljék.
Egy visszaemlékező szerint a deszkapadozatot vörös kókusz szőnyeg fedte. A fürdőház padlószintje a víztükör fölött egy méter magasan volt, alatta a Balaton három méter mély. Ezért az úszni nem tudó vagy nem akaró vendégek majdnem teniszpálya nagyságú vörösfenyőből készült kosarakban fürödhettek, amelyek mozgathatók voltak, így tudták szabályozni a vízmélységet. A közös, női-férfi napozóról ugródeszka nyúlt a víz fölé. Tutajok is voltak a mélyebb vízben, ezeken is lehetett napozni
Bár a fürdőt jégtörők védték, 1943-ban az olvadó jég így is nagy károkat okozott: a fürdő bejáratának hatalmas oszlopait és a fürdőhöz vezető, a holdfényes estéken hangulatos sétahelyül szolgáló, számos fotón szereplő, három méter széles hidat majdnem teljesen összeroppantotta, a fürdőház megközelíthetetlenné vált.
A helyreállítási költségek miatt felmerült a fürdő teljes lebontása is, ám végül a Bornemissza utászzászlóalj egyik százada gyakorlat keretében egy hét alatt újra látogathatóvá tette a fürdőt. 1944 júniusában még megnyílt, aztán a német katonaság foglalta le. Nem sokkal később a németek által a fürdő nyugati részében felhalmozott aknák, máig sem tudni, hogy miért, felrobbantak, elpusztítva ezzel szinte a teljes építményt. Faanyagát tüzelőnek elhordták, a víz alatt maradt több mint háromszáz cölöpöt pedig 1952-ben távolították el. Így ért véget a város egyik emblematikus épületének a története.
Mert ha elindul a vonat...
2024.09.26.
Biztos nem Belgrádba ment a kérdéses járat... Akkor nem, hogy 32 percet késett volna, hanem 32 perccel előbb érkezett volna…
Bővebben
MÁV
2024.09.25.
A 32 perc az még csak lóf... sem. Ez tényleg így van. Bármit csak akkor lehet szóvá tenni, ha 120…
Bővebben
soha többet vonat!!!
2024.09.25.
Több éve vonatoztam utoljára és hétfőn egy világ dőlt össze bennem! a 13,05-ös tapolcai vonat 32 perces késéssel indult Füredről,és…
Bővebben