Milyen lesz a jövőnk? – Körkérdés 2. rész

Mire számíthatunk, ha eddigi életünkre már biztosan nem? Író, pap, orvos, zenész, történész, irodalmár, tudós és pszichológus van a válaszadók között, akiknek véleményét sorozatban, kétnaponta közöljük.

Csak a kosztüm változik

Praznovszky Mihály
irodalomtörténész

Hogy változik-e a jövő?

A/ Válasz: nem.

B/ Válasz: Miért változna, s miben?

A fölmelegedés folytatódik s az ostobák továbbra is ellenzik. A környezetszennyeződés csak növekszik, s nem lesz javulás. A populista diktátorokat újra megválasztják a lebutított tömegek az USA-tól Brazílián át Moszkváig. A menekülthullámok csak jönnek és jönnek, mert akiknek kellene tenni, nem tesznek semmit: amíg szegénység-gazdagság-olló egyre nyílik, nem lesz változás. Nem szűnik meg az élelmiszer pazarlás, az éhség és különösen a gyermekek között nem csökken. Az emberiség kétezer éve próbál jobb lenni, de csak a kosztüm változik rajta. Ő maga nem.

Ugyan, egy járvány? Soha, senki nem vette komolyan. Pestis, kolera, spanyol nátha, influenza vírusok – az emberiséget nem lehet kizökkenteni a saját fejlődési ritmusából. Aki optimista akar lenni a jövőt illetően, olvasson tudományos-fantasztikus könyveket.

S hogy a koronavírus járvány? Hamarosan megszűnik, a halottakat eltemetjük, új vakcinákat fedezünk fel, s az élet megy tovább. Ugyanúgy.

Újra nagyobb presztízse lesz a tudománynak

Pósfai Mihály
egyetemi tanár, az MTA tagja

Csak találgathatjuk, milyen lesz a világ a járvány után. Lesz-e egyáltalán „után”? A koronavírus nem fog eltűnni, itt marad velünk, mint az influenza. Ha most sikerül is kivédeni a nehezét, a fertőzés újabb hullámai jöhetnek, sőt, a vírus mutálódhat, más változatai is kialakulhatnak. A mostani járvány lehetőségére már több mint tíz éve folyamatosan figyelmeztettek a szakmai körök (virológusok, epidemiológusok), mégse történt semmi. Amíg Ázsiában a vadállatok iránti kereslet virágzó üzletet tart fenn, és amíg az állatról emberre átkerülő vírusok globális terjesztését biztosítja a sok utazó, addig fennáll az esélye további hasonló, világméretű járványoknak. Tehát meg kell tanulnunk együtt élni a koronavírussal és potenciális társaival. A mostani, teljes elzárkózás nyilván nem tartható fenn hosszú ideig, ezért meg kell találni a kompromisszumot a gazdasági és egészségügyi szempontok között.

Hogy ez a kompromisszum milyen életmódot, viselkedésformákat, társadalmat jelent? A sajtóban az apokaliptikus vízióktól a „minden marad a régiben” optimista jóslatokig mindenre találunk példát. Szerintem nem marad minden a régiben. Például a sok repülésnek alighanem vége. Kevesebbet és kevésbé feleslegesen fogunk utazgatni. Az is kérdéses, mernek-e újra részt venni majd az emberek tömegrendezvényeken?

De próbáljuk meglátni a lehetséges pozitív változásokat! Vannak apróságok: ezentúl mindenki jobban ügyel a személyi higiéniára; javulnak digitális készségeink; szervezettebben töltjük szabadidőnket; talán jobban odafigyelünk egymásra. És bízom benne, hogy újra nagyobb presztízse lesz a tudománynak! Ugyan ki más fog oltóanyagot találni, a betegség hatását enyhítő gyógyszereket fejleszteni, mint a kutatók? Mai hír (április 2.), hogy magyar kutatók egy ismert laboratóriumi módszer ötletes alkalmazásával néhány nap alatt az egész magyar lakosságot tesztelnék a koronavírusra. Szintén mai hír, hogy szerte a világ laboratóriumaiban 60 különféle gyógyszerhatóanyagon dolgoznak megfeszített munkával. A matematikusok/biostatisztikusok modelljei többezer életet menthetnek meg Magyarországon, mivel ezek a modellek alapozták meg a nálunk még időben meghozott döntéseket az iskolák bezárásáról és egyéb korlátozásokról. Talán a mostaninál több lesz a bizalom a szakmájukhoz értő orvosok, kutatók, és úgy általában a szakmaiság iránt. Talán lesz egy pozitív fordulat – legalábbis remélem – és a hiedelmek helyett a racionalitás felé fordulnak az emberek.

Körkérdés további részei:

Szántó Tamás – Géczi János

Kováts Péter – Frank Róbert

Juhász Anna – Katona Csaba

Mihályi Jeromos – Fenyvesi Ottó