“Csak a zenében gondolkodom” – Átadták a prímásverseny díjait

Horváth László nyerte az idei cigányprímások versenyét. A Kisfaludy Galériában hét hegedűs mérte össze a tudását. Ismerjük egymás játékát, itt mindenki tud zenélni, a zsűri ízlésére vagyunk bízva – mondták a prímások.

Lavotta János emlékére először 2013-ban hirdetett prímásversenyt a város illetve a Hagyományok Háza, azzal a szándékkal, hogy a nagy múltú cigányzene fiatal prímásainak bemutatkozási lehetőséget adjon.
Az elbírálás során kiemelt szempontnak számított a dallamválogatás zeneesztétikai értéke, a bemutatott dallamok stílushű előadásmódja, illetve az előadó művészi kisugárzása.

– A prímás olyan, mint egy szimfonikus zenekar vezetője. Irányítania kell a zenekarát, megadni a ritmust, szórakoztatni és mindvégig stílusban is kell maradnia. Alapkövetelmény a magabiztos hangszeres tudás, ehhez járul hozzá, hogy milyen ízléssel tudja megszólaltatni a hangszerét. Kevesen vagyunk, akik ezt a zenét játszuk, vigyázni kell rá – mondta Radics Ferenc, a Magyar Állami Népi Együttes zenekarvezető prímása, Liszt-díjas hegedűművész, a zsűri tagja.

Horváth László, a verseny fődíjasa, négyéves kora óta hegedül, az első tanára a nagyapja volt. Mint mondta a családban kis túlzással mindenki zenész, így nem volt kérdés a zenélés. Naponta hét órát gyakorol, nem telik el úgy nap, hogy ne hegedülne.
Elvégezte a Bartók Béla konzervatóriumot, jelenleg is klasszikus zenét tanul. 22 évesen semmi más vágya nincs, mint hogy, megalakítsa saját zenekarát.

– Mindenki győzni jött ide, és mindenki, önhittség nélkül, azt is gondolta magában, hogy akár meg is nyerheti a versenyt. Ismerjük egymást, tudjuk, ki hogy játszik, hiszen ez egy kis közeg. Mi vagyunk az utolsók, akik igazi kávéházi cigányzenét játszanak. A nálunk fiatalabbakat már nem érdekli ez, mert látják, nincs fellépési lehetőség. Éreztem, hogy jól sikerült a játékom, szólt a hegedű a kezem alatt, de itt apró dolgok döntenek – így Horváth László, akit közvetlenül a zsűri döntése után kérdeztünk.

Radics Ferenc hegedűművész, a prímásverseny zsűrijének tagja az értékeléskor azt mondta, hogy a versenyen Horváth László tudta leginkább megteremteni azt az atmoszférát, ami elengedhetetlenül fontos a cigány zenéhez. A fiatal zenész szinte rezzenéstelen arccal vette tudomásul az eredményhirdetéskor, hogy ő kapta a fődíjat, később is csak egy enyhe mosoly jelezte az arcán, hogy ezúttal ő volt a legjobb.

– Nagyon örülök a díjnak, de inkább csak magamban belül. Tiszteletlen lenne a többiekkel szemben a nagy ováció. Jól esik, amit Radics Ferenc mond, de egyelőre nem tudom még tudatosan megteremteni ezt az atmoszférát, sokat kell még ahhoz közönségnek zenélnem, hogy tudjak ezzel igazán bánni. Gyakorolni kell és gyakorolni. Már nem ott tartunk, hogy zsigerből, meg érzésből jön a zene. Persze ez is működik, kell ez hozzá, de mellé kell tenni a kitartó tanulást. A verseny a lovaknak való, mondta Bartók Béla, én magam sem szeretek versenyezni, de vannak helyzetek, amikor muszáj felvállalni ezt. A fődíj egy jó ugródeszka lehet a későbbiekben, remélem általa több lehetőségem lesz majd a zenélésre.

A verseny első napján, annyira megfájdult a keze, hogy be kellett fáslizni, csüggedten legyintett akkor, de eltökélten ismételte, hogy mindenképpen játszik tovább. Így lett. Mint mondja, ez nem egyszerű ínhüvelygyulladás, azt ismeri, sokszor küzdött már vele, szinte nincs prímás, aki ezt megúszná. De ez nem lényeges, legyint, játszani kell tovább.

– Semmi másban nem gondolkodom, csak a zenélésben. Van egy 1926-os, Elek Sándor készítette hegedűm, csodálatos hangszer, vele el leszek életem végéig, és remélem majd utána valaki a családból játszik rajta tovább – fogalmazott Horváth László.

A prímásversenyen megosztott második helyezést ért el Farkis Béla és Váradi Gyula, harmadik helyezett Oláh Dávid lett.
A versenyen felajánlott értékes hegedűt a legfiatalabb prímás, Bujka Leonardó vehette át, Sztojka Zoltán és Bordás Georgina pedig a Hagyományok Házában léphet majd fel.

 

Olvass tovább

Hozzászólások lezárva.