Útmutatás képekkel – Kiállítás a 20. századi magyar művészet alkotásaiból

A Vaszary Galériában a 20. századi magyar művészet színe-java. Rippl-Rónai, Kassák, Kondor Béla, El Kazovszkij, Nádler és a többi nagy, egy helyen. Az ország egyik legkiemelkedőbb képzőművészeti gyűjteményéből nyílt kiállítás, amely a magyar modernizmus történetét öleli föl. Meghatározó alkotók jelentős illetve ritkán látható művei a városban.

A Vaszary Galéria közel egy évre modern művészeti múzeummá alakul át. A Fővárosi Képtár gyűjteményéből, amely az ország egyik legkiemelkedőbb képzőművészeti gyűjteménye, több mint egy évszázadon átívelő válogatást tekinthet meg a közönség.

A tárlat sarokpontjait két, a nemzetközi porondon is elismert művész jelöli ki: Rippl-Rónai József és Maurer Dóra. Rippl-Rónai a korának legújabb művészeti törekvéseit képviselő francia Nabis csoporthoz csatlakozott, művei már életében szerepeltek és azóta is töretlenül jelen vannak a hazai és külföldi kiállításokon, közgyűjtemények becses darabjaivá váltak. Maurer Dóra pedig a nemzetközi képzőművészeti színtér megbecsült alakja, akinek nemrégiben a londoni Tate Modern szentelt önálló tárlatot.

– A tárlat meghatározó képe Rippl-Rónai József Testvéreim című alkotása. A két testvér ránk szegezi a tekintetét, meghatározó az a kitartott figyelem, ami ránk irányul a képről. Elmélyülés, figyelem és segítő szándék. Útmutatás van a tekintetükben. Ez az attitűd érvényes erre a kiállításra is, a Fővárosi Képtár gyűjteményéből való válogatás utat mutat nekünk, az alkotások mindenkit ráhangolnak arra a bizonyos kitartott figyelemre – fogalmazott a megnyitón Aknai Katalin művészettörténész.

  • Képgaléria

A Fővárosi Képtár gyűjteményét az ötvenes évekbeli államosítást követően, 1959-ben alapították újra. A gyűjtést a mindenkori modern és kortárs művészetre való nyitottság jellemezte: a legfontosabb 19. századi mesterek főművei mellett elsősorban a 20. századra, és a kortárs művészetre koncentrálva gyarapították a gyűjteményt. E képtárból látható most kiállítás a Vaszary Galériában, amely átfogó képet nyújt a magyar képzőművészet történetéről a századfordulótól a jelenig.

A századvég müncheni mestereitől Csók Istvántól, Rippl-Rónai Józseftől és Ferenczy Károlytól láthatók művek. A századelőn francia posztimpresszionista és fauve irányzatot megismerő modern művészek közül Czóbel Bélától illetve a Nyolcak alkotóitól is látható néhány fontos festmény.

A két világháború közötti anyag legalább ilyen gazdag és sokrétű: Kassák Lajos, Bortnyik Sándor, Molnár Farkas avantgárd munkái mellett a neoklasszicista irány és a római iskola művészeinek alkotásai (Patkó Károly, Aba-Novák Vilmos) egyaránt megtalálhatók. A posztnagybányai iskola képviselői is itt vannak (Bernáth Aurél, Egry József) és a háború utáni képzőművészeti anyag is jelentős: Jovánovics György, Bak Imre Keserü Ilona, Maurer Dóra, csak néhányan a kortársak közül.

A Fővárosi Képtár gyűjteményéből válogatott főművekkel lényegében elmondható a magyar modernizmus története – egy 20. századi kis magyar modern művészettörténet –, s ebben rejlik igazi pedagógiai potenciálja is. A tárgyak, recepciójuk, múzeumba kerülésük érzékenyen jelzi a modern és kortárs művészet kánonjának változásait az 1960-as évektől napjainkig. Így a kiállítás egyszerre ad lehetőséget a látogatóknak arra, hogy a korszak jelentős és ritkán látható alkotásaiban gyönyörködhessenek, befogadják a 20. századi magyar művészet mesternarratíváját, ugyanakkor a tárgyak történetébe merülve megértsék: a kánon nem állandó, a mindenkori jelen viszonyai formálják, a gyűjtemény pedig nem halott anyag, hanem mindig újra értelmezendő.

A kiállított művészek: Aba Novák Vilmos (1894–1941), Altorjai Sándor (1933–1979), Ámos Imre (1907–1944), Anna Margit (1913–1991), Bak Imre (1939), Bálint Endre (1914–1986), Barta Lajos (1899–1986), Bartha Mária (1897–1969), Benczúr Emese(1969), Berény Róbert (1887–1953), Bernáth Aurél (1895–1982), Birkás Ákos (1941–2018), Borsos János (1979) és Lőrinc Lilla (1980), Bortnyik Sándor (1893–1976), Búza Barna (1910–2010), Chilf Mária (1966), Czigány Dezső (1883–1937), Czóbel Béla (1883–1976), Csók István (1865–1961), Derkovits Gyula (1894–1934), Dési Huber István (1895–1944), Drozdik Orsolya (1946), Egry József (1883–1951), Eperjesi Ágnes (1964), El Kazovszkij (1948–2008), Erdély Miklós (1928–1986), Farkas István (1887–1944), Fémes Beck Vilmos (1885–1918), Ferenczy Károly (1862–1917), Ferenczy Noémi (1890–1957), Földes Lenke (1896–1986), Gross-Bettelheim Jolán (1900–1972), Gulyás Gyula (1944–2008), Gyenes Gitta (1888–1960), Halász Károly (1946–2016), Hantai Simon (1922–2008), Harasztÿ István (1934), Hincz Gyula (1904–1986), Imre Mariann (1968), Jovánovics György (1939), Károlyi Zsigmond (1952), Kassák Lajos (1887–1967), Kerényi Jenő (1908–1975), Keserue Zsolt (1968), Keserü Ilona (1933), Kmetty János (1889–1975), Kocsi Olga (1987), Kondor Béla (1931–1972), Korniss Dezső (1908–1984), Kövesházi Kalmár Elza (1876–1956), Kristóf Krisztián (1976), Ladik Katalin (1942), Lakner László (1936), Lesznai Anna (1885–1966), Lugossy Mária (1950–2012), Márffy Ödön (1878–1959), Maurer Dóra (1934), Medgyessy Ferenc (1881–1958), Mednyánszky László (1852–1919), Méhes László (1944), Mikus Sándor (1903–1982), Molnár Farkas (1897–1945), Nádler István (1938), Nemes-Lampérth József (1891–1924), Németh Hajnal (1982), Ország Lili (1926–1978), Pátkai Ervin (1937–1985), Patkó Károly (1895–1941), Pátzay Pál (1896–1979), Pauer Gyula (1941–2012), Rákóczy Gizella (1947–2015), Rippl-Rónai József (1861–1927), Rozsda Endre (1913–1999), Schaár Erzsébet (1908–1975), Soós Tamás (1955), Szíj Kamilla (1957), Szobotka Imre (1890–1961), Szőnyi István (1894–1960), Tihanyi Lajos (1885–1938), Trombitás Tamás (1952), Turcsányi Villő (1972), Uitz Béla (1887–1972), Vajda Lajos (1908–1941), Vaszary János (1867–1939), Vera Molnar (1924), Vilt Tibor (1905–1983)

A kiállítás 2023. január 8-ig látogatható.

 

 

Olvass tovább

Hozzászólások lezárva.