Mindentől óvakodni kell, ami tovább erősíti a már elkerülhetetlen klimatikus hatásokat, ilyenek például a mikroklímát, széljárást megváltoztató, élőhelyeket romboló tömeges beépítések a part közvetlen közelében – hangzott el a szakmai konferencián.
Valamennyi megszólaló szerint elsődleges az új éghajlati, hidrológiai és ökológiai jelenségek alapos követése, az okok és következmények tudományos mélységű kutatása. Sürgősen szükség van a kritikus állapotok esetén adható megoldások elemzésére és azok műszaki előkészítésére. Kulcskérdés az is, hogy a társadalom kellően érzékennyé válik-e a Balaton jövője, élővilágának sorsa és ökoszisztéma szolgáltatásainak minősége iránt, mert ettől függ, hogy fenntartható módon bánunk-e a tóval – összegezhető a szakemberek álláspontja.
Az elmúlt két évtizedben megváltoztak a klíma adatok és a tó vízmérlege, sőt újabb modellek szerint hosszú távon csakis vízpótlással biztosítható a megfelelő vízszint. Emlékezetes volt a 2000 és 2003 közötti aszály okozta pánik. Akkor szakértők kidolgozták a vízpótlás lehetséges alternatíváit, de intézkedést még nem tartották időszerűnek.
– Döntenünk kell arról, hogy a Murából, vagy a Drávából történhet-e a vízpótlás, majd pedig ki kell dolgozni egy olyan részletességű tervet, amellyel a rendszer egy-két év alatt megépíthető – fogalmazott Herodek Sándor, a tihanyi kutatóintézet egykori igazgatója.
Magyarországnak három sekély vizű tava van, a Balaton, a Velencei-tó és a Fertő tó. Mivel sekélyek, érzékeny vízgazdálkodást igényelnek, a tavak szélsőséges vízállása és a kiszáradása természetesnek mondható, de ma már az igények határozzák meg a tavakról való gondolkodást. Rendszeresen ütköznek a rekreációs, üdülési hasznosítás és a természetvédelem érdekei, és ezek alapján tervez a vízügyi szakma is – mondta Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója.
– Lehet, hogy a balatoni nádas 40 centiméteres vízállásnál érzi igazán jól magát, de a strandolók és vitorlázók ekkor már pocsolyának minősítik a tavat. Tavaink jövőképét 50 évnél rövidebb időre nem szabad tervezni, és mai legjobb tudásunk szerint növekszik a szélsőségek esélye. Kérdés, hogy ez trendszerű, vagy periodikus jelenség, vagy mindkettő. Tény, hogy tavaink természetes öregedésével ökoszisztéma szolgáltatásuk is csökken majd. Elhúzódó szakmai vitákra kell számítani, mert a rekreációs és a természetvédelmi igények közti konfliktusok tovább erősödnek – vélekedett a szakember.
A Balaton Fejlesztési Tanács munkaszervezetének igazgatója Molnár Gábor arra hívta fel a figyelmet, hogy a Balaton kiemelt térségben az éghajlatváltozás hatásai fokozottan jelentkeznek. A régió nemzeti kincs, ám fő természeti értéke, ökológiai rendszerének alapja maga a víz, ám a Balaton vízminőségét és mennyiségét érintő ökológiai, társadalmi és gazdasági kockázatok igen erőteljesek. A Balatonnal kapcsolatban az a társadalmi elvárás, hogy megfelelő mennyiségű és tiszta víz legyen benne. Ez a tó öregedésével és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás miatt nehezen kivitelezhető. Ki kell választani a vízpótlás legkisebb ökológiai kockázattal járó változatát, és mielőbb ki kell dolgoztatni a tó vízmennyiségének műszaki beavatkozással történő pótlási tervét egy esetleges kedvezőtlenebb környezeti állapot orvosolására – hangsúlyozta Molnár Gábor.
Több előadó elemezte a vízmennyiség várható alakulását, az élővilágra gyakorolt hatásokat, illetve mérlegelték a vízpótlási lehetőségeket és azok lehetséges hatásait. Megállapították, hogy nagy tavaink eredeti ökológiai állapota sokféle helyi és globális emberi beavatkozás, átalakítás, rombolás miatt megbomlott, új korszakba léptünk át.
A Balaton egy elöregedő tó, már a ma ismert állapotának fenntartása is siker lehet. Az elmúlt 30 évben ráadásul erősödött az aszályhajlam, aminek a legfőbb oka a hőmérséklet emelkedése, és a jelentősen megnőtt vízpárolgás. Ha melegebb van, akkor a Balaton felszínéről is nagyobb lehet a párolgás, de talán fontosabb, hogy a vízgyűjtő területen is nagyobb a párolgási veszteség, azaz a hozzáfolyások mennyisége is csökken. Jelentős gond az is, hogy a Balaton aktuális vízszintje ma már a társadalmi ingerküszöbhöz igazodik. A jelenlegi magasabb szabályozási szint is azért jött létre, hogy elkerüljék a kétezres évek elején jellemző látványt, a déli part iszapos, sekély, békanyálas képét.
– Még az optimista klímamodellek is úgy számolnak, hogy 2040 körül megint 40-50 centis Balaton lesz. Durva vízszintingadozások jöhetnek, és annyira drámaiak lehetnek az események, hogy nem sokat számítana, ha feljebb toljuk a vízszintet. A modell pozitívuma, hogy még 2100-ra sem fog kiszáradni a Balaton, de az kérdés, hogy tudjuk-e használni bármire is – mondta Honti Márk, az ELKH és a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Kutatócsoport tudományos főmunkatársa. Véleménye szerint a magas szabályozási szint a jövőben már nem tudja megelőzni a túl alacsony vízszinteket, miközben árt a vízminőségnek, a nádasoknak és az infrastruktúrának. Vízpótlás kellhet, 2040-2060 között alkalmanként, utána pedig viszonylag rendszeresen.
Agora