Nem szépségverseny
– Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az Anna-bál nem szépségverseny. A bájról, a kecsességről, a kedvességről, a fiatalságról az üdeségről szól. A finomságot, a stílust keressük a hölgyekben.
Igyekszünk olyan szép hármast választani, akik méltón képviselhetik a várost. Az is fontos, hogy a bál nemcsak a bál szépének a kiválasztásáról szól, ez egy kellemes nyáresti rendezvény, komoly tradícióval, amelynek egyik eleme csupán a szépek kiválasztása.
A zsűri abból a 15 ifjú hölgyből választ, akik a legtöbb ajánlócédulát kapják a báli közönségtől. Mint ismert miden vendég leadhat egy-egy voksot, a hölgyek nyakában lógó porcelánszív számát felírják az ajánlócédulájukra, ezzel a lehetőséggel egyébként én magam is mindig élek, így alakul ki, ki az a 15 ifjú hölgy, aki felmehet a színpadra és bemutatkozik a báli közönségnek. Nekünk, zsűrinek tehát erre semmilyen ráhatásunk nincs. A hölgyek aktivitásától függ és a vendégek ízlésétől, kik lesznek a kiválasztottak. Évről évre sok energiát fektetek abba, hogy megkérjem a bálozókat, mozogjanak az udvarban, ne csak az asztalnál üljenek a szüleik vagy párjuk társaságában, mutassák meg magukat, adjanak esélyt arra, hogy észrevegyék őket.
Több merészség beleférne
– Egyszer a bál szervezői megfordították a szépek választását, és a zsűrinek kellett kiválasztani azt a 15 ifjú hölgyet, aki közül aztán a bálozók szavazatai alapján választották meg a bál szépeit. Ez nem járt sikerrel, szerintem a jelenlegi lebonyolítási rendszer jól illeszkedik az eseményhez. Amikor Juhász Anna a bál háziasszonya röviden elbeszélget a kiválasztott hölgyekkel a színpadon, kapunk egy benyomást róluk, hallunk egy-egy kedves történetet is, ez szinte mindig elég a döntéshez. Nem szoktunk nagyokat vitázni, általában egyetértünk abban, ki az első három-négy hölgy. Ha nincs megegyezés, zsűri elnökként én hozom meg a végső döntést, de ez nagyon ritka.
Annak örülnék viszont, ha több modern ruhát látnék a bálon, kicsivel több merészség beleférne, a menyasszonyi ruhás jelleget lehetne oldani.
A szempontok
– Armani mondta: a hölgyeknél messziről a járása, közelről a tekintete a lényeges, – valahogy én is így vagyok ezzel. Az első benyomás fontos, hogy látok-e benne valamit, ami engem megfog. Teszik, ha valaki eltér a többitől, mondjuk bátor, rövidre vágott haja van, vagy van benne valami másság, amire felfigyelek. Természetesen figyelem a ruhákat is, pontosabban, azt, ki hogy viseli a ruháját, de mindig az összkép a fontos. Tudom ez közhely, de mégiscsak ez számít.
Csontszínű szmoking
– Szeretek zsűrizni, szívesen csinálom, aktív vagyok, sőt, ha látok olyan hölgyet, aki szerintem esélyes lehet, akkor szólok neki, hogy bátran gyűjtsön ajánlócédulákat, mert különben nem lesz a színpadon sem. A feleségemmel érkezem a bálba, ő is szeretne az este folyamán látni néha, ezért jó lenne, csak úgy feladat nélkül bálozni, de már megtanultam kezelni, hogyan legyek egyszerre zsűri elnök és bálozó férj.
Itthon nincsenek az Anna-bálhoz hasonló események, nyáron különösen nem, csak szeretni lehet a füredi Anna-bált. Szép környezet, szép tradíció, egy könnyed, elegáns este. A feleségem ruhájára sokkal több figyelmet fordítok, mint a magaméra, idén egy könnyed ruhát vesz fel, mert nagyon meleg szokott lenni a bálon. Én nem variálok, az utóbbi időben a csontszínű szmokingkabátot viselem, mert ezt amúgy ritkán lehet felvenni nyáron.
Agora