– Mi értelme volt a komoly véráldozatoknak? Egyáltalán volt-e értelme? – tehetjük fel a kérdést. Kölcsey Ferenc ad nekünk erre választ: „Minden áldozat kevés, ahhoz képest, amit a hazának kívánni joga van”. A kivívott 12 napos szabadság és remény, hatását tekintve akár 12 évszázaddal is felérhet. A maroknyi magyar példát mutatott Európának, példát mutatott az egész világnak – fogalmazott az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére a Kovászna parkban rendezett ünnepségen Császár Attila.
Felidézve az 1956-os forradalom eseményeit, a szónok hangsúlyozta: a forradalmi események eredője 1945-re tehető, amikor elkezdődött az országban a felszabadításnak hazudott gyarmatosítás, felborult a társadalmi piramis, felborult az oktatás és művelődés évszázados rendje, általánossá vált a kuláküldözés, a szovjet rendszerű berendezkedés pedig káoszt szült.
– A romlás mély szakadéka felé haladt az ország. Meghasonlott a társadalom számos rétege, nem lehetett tovább így létezni. Az egész ország várt a megváltásra. Elég volt a korabeli nagyhatalmak játszadozásaiból, a legyőzöttek marionett bábuként használásából, elég volt a hatalom arroganciájából, a hazug propagandából – így Császár Attila.
– A szétzilált, meggyengített Európában csak úgy lehetünk hűek a hazánkhoz, csak úgy maradhatunk meg magyarnak, ha soha, sehol fel nem adjuk mindazt, amiért a magyar forradalmárok az életüket áldozták. Az a feladatunk, hogy a következő generációknak elmondjuk az 1956-os forradalom igazságát, tanúságát és üzenetét – zárta beszédét Császár Attila.
- Képgaléria
A megemlékezésen „fénnyel íródik lelkünk egére” címmel válogatás hangzott el Nagy Gáspár és Márai Sándor verseiből, komolyzenei dallamok kíséretében. Előadták Kulcsár-Székely Attila színművész és Bánó Tamás gitár-tanár.
A délelőtti órákban a Bibó szobornál Kocsis András, a Lóczy gimnázium történelem tanára mondott beszédet, délután a Bata ligetben tartanak majd megemlékezést, este hat órakor pedig ökumenikus ima lesz a köztemetőben. Részletek itt.
Agora