Az In memoriam Vera Molnar: Dürer, Cezanne, Klee és a számítógép című emlékkiállítás a Szöllősi-Nagy-Nemes Gyűjtemény anyaga mellett a Szépművészeti Múzeumtól, a Budapesti Történeti Múzeum Fővárosi Képtárától és több magángyűjtőtől kölcsönzött munkákkal egészül ki.
A magyar származású, de 1948-ban Párizsba kiköltöző és haláláig ott alkotó Vera Molnart a számítógépes, generatív művészet úttörőjeként tartják számon: művei a világ vezető múzeumaiban is láthatók. A párizsi évtizedeik során Szöllősi-Nagy András és Nemes Judit szoros barátságba került Vera Molnárral, nem csoda, hogy gyűjteményük gerincét csaknem száz darabos Vera Molnár-kollekciójuk alkotja.
Dürer, Cezanne és Klee a hagyományos értelemben nem hatottak Vera Molnar művészetére. Bár egy-egy motívum, részletforma vagy képidézet vissza-visszatér a többnyire számítógép segítségével készült munkáin, a kapcsolat áttételesebb: a művésznő Dürerrel a spekulatív, kombinatorikus észjárásban, Cezanne-nal a formavariációk szinte monomániás követésében, Klee-vel a képgenerálás folyamatainak kitartó kutatásában és a képmező zárt játéktérként való felfogásában osztozott. Vera Molnar életművén végighúzódik a számára fontos nagy mesterek gyakran évekig variált és visszatérő tiszteletadásainak sora.
Molnar számítógépes művészetének eredete Dürer 1514-es Melankólia 1. című metszetéhez, az abban látható 4×4-es bűvös négyzet vizuális képéhez nyúlik vissza. Ez volt az a pont, amelyből kiindulva később kifejezetten a számítógépes művészet felé fordult.
Molnár variációk százait készítette a Gauss-eloszlás formájáról, a híres haranggörbéről, ám ez volt Paul Cezanne egyik leggyakrabban ismételt motívuma is. Molnár ugyanolyan mániákusan ismételgette a motívumot, mint Cezanne. Klee pedig képi gondolkodásmódjával nyűgözte le Molnart.
A 2024. október 31-ig látogatható emlékkiállítás kurátora Rényi András.
Képgaléria:
