Mindenszentek és halottak napja

A 4. században mindenszentek ünnepét a pünkösd utáni első vasárnap ülték meg. A kezdetben az összes keresztény vértanúra, később „minden tökéletes igazra” emlékező ünnep a 8. században tevődött át november 1-jére, egy kelta ünnep időpontjára. (A mindenszenteket megelőző naphoz kapcsolódik az angolszász eredetű halloween, ennek elnevezése az All Hallows Eve kifejezésből származik, amely magyarul annyit tesz: mindenszentek éjszakája. Ez a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája.)

A halottak napja fokozatosan vált csak egyházi ünnepből általános megemlékezéssé az elhunytakról. A katolikus egyház csak a 14. században vette át teljes egészében az emléknapot a bencésektől.

A megemlékezés a halottakról, elhunyt szeretteinkről, az értük való közbenjárás a purgatórium katolikus hittételén alapul. Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradottaknak, hogy tehetnek valamit elköltözött szeretteikért imával, vezekléssel, szentmisével. E napon gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére. A szokáshoz kapcsolódó némely népi hiedelem szerint ennek az a célja, hogy a világosban a „véletlenül kiszabadult lelkek” újra visszataláljanak a maguk sírjába, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket. Azért kell megszépíteni ilyenkor a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben.