Balatoni kultúrharc

– Az mindenképp tanulságos, hogy a könyvből kiderül: 150 évvel ezelőtt is hasonló gondok jellemezték a Balaton térségét, az őslakosok és a nyaralók közötti konfliktusok, mit sem változtak, sőt vannak, amelyek azóta csak felerősödtek. Van feloldozás?
– A turizmus antropológiának több válasza van erre. Az biztos, hogy ez csak ott tud harmonikusan működni, ahol a helyiek megélhetése részben a turizmusból fakad, vagyis az őslakos, nemcsak elszenvedője a turizmusnak, hanem részesül az ebből származó javakból. A Horthy korszakban a tulajdonviszonyok még érintetlenek, a helyiek nem adják fel a saját birtokaikat, bár ebből is vannak konfliktusok, de a központosított irányítás miatt ellentmondásos elvárásokkal szembesülnek az őslakosok, a helyi nem túl markáns népi kultúrával szemben megjelennek az urbanizált, polgári minták. A saját sorsukról való döntés lehetősége nagyon korán egyre messzebb kerül a helyiektől már a 19. században elvesztik a kezdeményező szerepet és a döntési lehetőséget.

– Jelenleg is az a gond, hogy egy szűk réteg élvezi a turizmus előnyeit, a többség inkább csak a hátrányaival szembesül. A helyiek nem tudtak és nem tudnak meggazdagodni a turizmusból, annak irányítói pedig végképp nem tudnak lenni, csak igyekeznek követni és kiszolgálni az ideérkezők igényeit. Ebből van a nézeteltérés, holott se a helyi lakos sem az ideérkező nem vétkes ebben.
– A Balatonnál az ideérkezők a víz jelenléte miatt az „én” megélésére törekedtek és törekszenek elsősorban ma is. Németh László írta, hogy a Balaton az ország rekreációs telepe, Herczeg Ferenc pedig az ország idegszanatóriumának nevezi. Ebben a szemléletben nem tudott igazán érvényesülni a helyi bor és szőlőkultúra, a helyi hagyományos tevékenységek sem. A helyi gazdálkodási formák nem tudtak együtt fejlődni a turizmussal, mint például Szlovéniában, a Stájer-Alpokban, vagy Bajorországban, ahol megmarad a hagyományos gazdálkodás, modernizálódik és némi kompromisszummal illeszkedik a turizmus igényeihez. A Balatonnál az őslakos nagy tömegekben inkább elszenvedője a turizmusnak. Ugyanakkor a turizmus volt a megváltója a térségnek és az ma is. Identitás válság van most is, nem a helyi vállalkozók, hanem az ideérkezettek működtetik a gazdaságot.

– Miként lehetne meghatározni a Balaton kultúráját?
– Balatonfüredről indul a Balaton felfedezése, a savanyúvíznek köszönhetően, itt fürdőznek először a tóban, és az esős napokra kell valami szórakozás, ez a festői Tihany. Az 1840-es években ez olyan mértékű, hogy a tihanyi apát azt mondja: ha nem enyhül az érdeklődés bezárja a látogatók előtt a királyi sírt.
A térségben olyan régóta van jelen az idegenforgalom, és olyan jelentős hagyományokkal rendelkezik már a 18. század végétől kezdődően, hogy a Balatonnak két kultúrája él egymás mellett. A helyiek illetve az ideérkezők, nyaralók, beköltözők kultúrája. Időről időre kölcsönhatásba és konfliktusba kerülnek ezek egymással, vannak ennek drámaibb és kiegyensúlyozottabb korszakai. A hatvanas években lezajló téeszesítés egy fordulópont, mert egy életforma ér véget, de azt nem mondanám, hogy a Balaton hagyományos népi kultúrája felszámolódott, hiszen ez nemcsak gyakorlatokat jelent, hogyan metszünk vagy halásszunk, hanem konkrét tudást. A vízhez és a tájhoz kötődő tudást, a dűlőnevek tudását, mikor, honnan fúj a szél, mikor lesz vihar – ez ma is tovább él. Érdekes, hogy ezt a fajta tudást az ideköltözők viszik tovább, elkezdenek kötődni a térséghez és szorgalmazzák, hogy legyen ismeretük erről a tájról.

– Mégis a betelepülők és helyiek között mély meg nem értés tapasztalható, mások az igények, más a kulturális háttér, és mások a szándékok is.
– A turizmus antropológiának több válasza van erre. Az biztos, hogy ez csak ott tud harmonikusan működni, ahol a helyiek megélhetése részben a turizmusból fakad, vagyis az őslakos, nemcsak elszenvedője a turizmusnak, hanem részesül az ebből származó javakból. A térség igazi tragédiája az, hogy elég hamar kialakult egy központi irányítás.
Jó példa, amikor 1857-ben újra szervezik a fürdőéletet Füreden. A fürdő igazgatósáság jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy az első bizottsági ülésre még meghívják az arácsi gazdák képviselőit, akik javaslatokkal állhatnak elő, együttműködők, két évre rá, azonban már nem hívják őket, a tihanyi apát utasítása ugyanis az, hogy erre az együttműködésre nincs szükség, majd ők meghozzuk a maguk döntéseit. Ennél világosabban nem lehet leírni a helyzetet. Ebből nyilván rossz közérzet fakad, ellenállás, ellenségeskedés, túlzott sértettség. Tihanyban például a Balaton Társaság emeltet egy Garay kunyhót, hogy a 19. század második felében, a rege hagyományt megismertessék a helyiekkel és persze a turistákkal. A kunyhóra kiírják, hogy magánterület. A tihanyiak meg jönnek kaszával, vasvillával, mert nem tudják értelmezni, hogy az ő legelőjükön megjelenik egy ilyen kunyhó, azt gondolják, elvették a földjüket. Ezek a konfliktusok megelőzhetők lennének, mert nincs gazdasági tétje, és nincs semmi összeegyeztethetetlen sem, csak értelmezések csapnak össze egymással, hogy mire való a táj.

– Nemcsak az identitások keveredése a gond, hanem az ideérkezők mennyisége is.
– A turizmus antropológiai kutatások egyik alaptétele, hogy a turizmus mindenhol konfliktusokkal jár. A legszelídebb formája is konfliktusokkal jár, viszont ennek mértéke nagyon tud különbözni abból a szempontból, hogy a tömegesedés mit jelent, hogy a helyiek mennyire részesei a döntéshozatalnak. A Balatonnál nemcsak a turizmus a problémák forrása, hanem az itt ingatlant szerzők, a nyaralók is, akik az ingatlanjaik révén erős identitással rendelkeznek, ennek megfelelően döntési jogokat kérnek maguknak, ami részükről érthető, de konfliktusokkal jár. Ott ahol a beköltözők és a helyiek között a társadalmi különbség nagyon nagy, jobban kezelhetők a konfliktusok, mert a megváltást látják az ideérkezőkben, ahol közel azonos szinten vannak helyiek és beköltözők, ott egymásnak feszülnek az érdekek.
A világ számos kulturális értéke, sok esetben a turizmusnak köszönhetően maradt fent. A Balaton viszont ebből a szempontból kivétel, mert itt egy pillanatig sem volt a helyi kultúra fontos a beköltözőknek. A Balaton egy rekreációs telep, itt a víz a kultúra.

– Akkor marad a kultúrharc?
– Nincs más lehetőség, beszélni kell, meg kell ismerni a másik álláspontját, meg kell érteni a történeteket, ennek a küldetésnek a jegyében fogadom el ehhez a tihanyihoz hasonló meghívásokat. Nincsenek ezek az ismeretek kibeszélve a könyvem kapcsán kiderült, hogy az abban megjelenő, száz évvel ezelőtti konfliktusok olyanok, mintha a jelenlegi helyzetről írnék.

Fotó: Fortepan – Esterházy strand 1933-ban