Miért jó Balatonfüred?

A megszemélyesített város

A hely, ahol élünk adott. Vagy épp ellenkezőleg, állandóan változik? Meg kell személyesíteni vagy elég egyetlen megtalált hangulat, hogy viszonyunk legyen hozzá? Szerető vagy inkább élettárs? Mi a fontos? Az épületek, a víz, a hegy, az utcák vagy épp a nagy, zöld terek? A szobrok és árnyas ligetek, a teraszok, a lehetőségek, a nők és férfiak? Éjjel vagy nappal? Kívül vagy belül? Nyáron, netán a hideg csöndjében? A kilátás a Balatonra? A móló? Az ódon villák? A fagyi? A vitorla árbocok jellegzetes hangja? A parti vonulás vagy inkább a magára hagyott, megcsalt város? Mitől jó egy hely? Vannak-e szavaink rá? Egyáltalán, érdemes-e beszélni róla?
Mindenesetre mindenki szilárdan gondol magában ezt-azt. Az idelátogatókat kérdeztük, akik nem lakói a városnak, de valamiért rendszeres visszajárók, fellépő művészek vagy egyszerűen csak itt nyaralók, szerintük miért jó Füred?

Bereményi Géza (író)

„A Balatonnál itt érezni az évszázadokat, különösen a 19. század első felét. Mostantól, ha erre járok, mindenképpen elzarándoklok Tamás fájához. Jó helye lesz itt.” (Cseh Tamás emlékfáját, amely a Tagore sétányon áll, az író ültette 2009. november 7-én.)

Bordán Irén (színművész)

„Kedvenc helyemen, a Tagore sétányon mindig elmegyek ahhoz a fához, amit Indira Gandhi ültetett. Az egyik legtisztább politikus volt ő, s kisugárzását érzem a fa körül.”

Érdi Tamás (zongoraművész)

„Azt olvastam valahol, hogy Jókai addig nem kapta meg a kávéját, amíg meg nem írta a cikkét a vásárnapi újságba. Szeretem ezt az anekdotát, mindig eszembe jut, amikor itt járok. Füredhez erősen kötődöm, mert itt a Balatonnál találtam rá három-négy évesen dédnagyapám zongorájára. Egyszer éppen itt a városban koncerteztem a születésnapomom, azóta mindig visszajárok.”

Eötvös József (gitárművész)

„Egyszer Parmából egy fesztiválról utaztunk haza a feleségemmel, hulla fáradtan, és szinte ösztönösen, ahelyett, hogy az otthonunkba, Martonvásárra mentünk volna, megálltunk Füreden enni egyet majd sétáltunk a parton. Ez Balatonfüred. Hozzánknőtt a város. Minden évben eltervezzük, hogy ideköltözünk. Mert ez a hely emberléptékű, úgy érdemes élni, ahogy itt élnek.”

Farkash Gábor (musical-színész)

„Szeretem a Tamás-hegy oldalában a cserszömörce színváltozását ősszel, a morzsolt levelek parfümös illatát, a Lóczy-barlang kisujjnyi cseppkövét. Az első kibújt leánykökörcsint, az arácsi óvodai lepkekergetést, a nyaralók zsivaját és a téli jégrianások visszhangját a parton. Szeretem a vadgesztenyesorok alatt csörgő leveleket. Szeretem Blaha Lujza padjáról csak nézni a tihanyi fényeket, Jókai gipszkezét a múzeumban, a Tölgyfa, és Halász csárdákat nagyapámmal és a cigányzenét. Ötvös Csöpit, az elixír-ízű forrásvizet. A helyet ahol felnőttem és ahová mindig jó visszatérni, mint az anyai ölbe.”

Fischer Ádám (karmester)

„Az itt írt Aranyember miatt szeretem a várost. Amikor gyerekként olvastam és felkeltette a fantáziámat nagyon érdekelt, mert a rianást, ami a legszebb leírás a regényben, úgy írta le Jókai, hogy nem látta soha a téli Balatont. Úgy gondolom, hogyha egy elbeszélés után leírt elbeszélés ennyire tetszik, akkor az a hely fantasztikus lehet.”

Freund Tamás (agykutató)

„A gyermekkori élményeim a Balatonhoz, az északi part településeihez, köztük Füredhez kötődnek. Mára ez kiegészült a nemzetközi színvonalú borkultúra élvezésével, melynek Füreden igen jelentős képviselőivel találkozhatunk, elég, ha a Figula Pincészetet említem, ahol mindig barátként fogadnak.”

Géczi János (író, költő)

„Ha Füred – akkor borvíz, a Jókai-villa, sok hattyú és még több vadkacsa, és persze nyár, pelyhes nyárfák, parkok és napos terek. Néhány vers is, ahogyan ott téblábolnak a Lipták-ház körül, hol angolul, hol franciául, hol pedig szerbül dadognak. Gyerekkor itt, csíkos zokniban, kamaszkor ott, amott pedig az úri felnőttkor. Az élhető települések egyike.”

Horgas Karina (egyetemista)

„Szeretem a vizet. A Balaton színét és szagát. A vonulást a parton. A döglést a strandon. A nézegetést a sétányon. Ez mind Füred.”

Jász Attila (költő)

„A fürediségnek számomra három párhuzamos rétege van. Az első, a múlt, a majdnem elviselhetetlenül megterhelt kulturális örökséget jelenti, és egy személyes élményt, szívbeteg apámat vidámnak látom a szívkórházban, ritka pillanat. Volt. A második rétege a jelen, hogy Füred megcsinálta azt, amiről más magyarországi helyek álmodni se mertek. Önmagát. Számomra pedig egy nagyon kellemes dologgal kötődik össze a jelen, a Quasimodo-fődíjjal. És a harmadik réteg, a jövő, amiben remélem, ez a fajta kulturális turizmus fenntartható. És ha bármikor oda vetődöm, ugyanolyan jó érzés lesz látni ezt a mesebeli birodalmat, mint eddig.”

Kamarás Iván (színész)

„A jelenlegi Horváth-ház helyén működő Bányász üdülőben nyaraltam a szüleimmel. Az apámat is különleges kapcsolat fűzte Füredhez: diák korában egész nap mosogatott valamelyik hotelben. Pécsi gyerekként a déli oldalon szocializálódtam különböző nyári táborokban, de mindig is az északi part volt a menő oldal. Füred egy gyönyörű hely, rég vártam már, hogy lehetőséget kapjak egy itteni fellépésre.”

Keleti Andrea (táncművész)

„Az olasz tengerpartra emlékeztet. Nyüzsgő hely. Nekünk az aktív pihenés: görkorcsolya, vitorlázás, biciklizés.”

Kelemen Péter (nyomdász)

„A füredi mólón csókolóztam először. Füred megmaradt.”

Kukorelly Endre (író)

„Füred annyira jó/szép, túl szép, magamtól oda se megyek. Ahhoz képest sokat vagyok ott: ha hívnak, már pattanok is. Amúgy csupán átgördülök rajta ünnepélyesen, mert kizárólag ünnepi módon lehet átgördülni rajta: képtelenség ott fölgyorsulni. Ha Füreden járok, az nagyon irodalmi érzés, és csak bajosan tudom elképzelni, hogy másoknak nem az. Ilyenkor irigylem a műfordítóház lakóit, és nagyon remélem, hogy ők is valami hasonló divatjamúltan magasztosat éreznek.”

Lichtneckert András (levéltáros, történész)

„Füred kulturális életében, ahogyan a történetében is, azt szeretem, hogy sokszínű. Nemcsak a szólistákat hallani, hanem „nagyzenekart” is. Ehhez az kell, hogy sok egyesület működjön és aktívan, ahogyan a régi füredi óvárosban és a fürdőtelepen is. Kevés történésznek adatott meg, hogy a kutatásainak a jelenben zajló folyamatokhoz is legyen egy kevés köze. Nagy élmény, hogy miközben kutatom és publikálom a borvidék, a gyógyfürdő, a balatoni hidegfürdők, az angolkert, a színházak történetét, napirenden van a rekonstrukciójuk.”

Liptai Klaudia (színész, műsorvezető)

„Ez az a hely, ahol még az emberek szemébe lehet nézni.”

Litkey Farkas (kilencszeres Kékszalag vitorlásverseny győztes)

„Füred a kályha a vitorlázó számára. Innen indulunk, és – egyszer – ide térünk vissza mindannyian.”

Martinovics Ambrus (6 éves)

„Füred azért jó, mert itt mindig kevesebb a dolgozás.”

Molczer Ágost (zenész)

„A Tátra lépcsőt szeretem. Ott bármit el tudok képzelni: tengert a partra, időtlenséget a napomba és magamat Füreden.”

Pánczél Tamás (szabadúszó)

„Ez az a hely, ahol a Bakony felől fújó szél és a tehetős nyaralók kellemes elegyet alkotnak.”

Pásztor István (215-szörös válogatott kézilabdázó)

„A múlt meg a jelen kivételes harmóniában van együtt. Ha látom a régi villákat, elképzelem milyen lehetett itt akkoriban az élet. Hajózási szakközépiskolába jártam, rendszeresen indulok nagyhajós bajnokságokon. Füred a hajózást is jelenti nekem.

Alessandro Quasimodo (színész, a Nobel-díjas költő fia)

„Füred nem volt szerelem első látásra, a vonzalom csak lassan alakult ki, ahogy az ember járt Afrikában és a színei, a hangulata egyszercsak hiányozni kezd. Lebilincselő a város fejlődése, a ma impozáns Anna Grand Hotel például olyan volt húsz éve, mint egy hadikórház.”

Rácz Péter (költő, műfordító)

„Látszik, hogy a helyiek szeretik a városukat. Az év három hónapját különösen kedvelem itt: a májust, a szeptembert meg a januárt, ilyenkor minden szép.”

Sárai Ilona (tanár)

„Ezer szál köt ide. Az ötvenedik nyaramat töltöttem itt, a felnőtté válásommal együtt lett a kis faluból jelentős üdülőváros Füred. Minden évben valami újat fedezek fel.”

Sajor Petra (8 éves)

„Itt a legjobb a fagyi. És szökőkútban is lehet fürdeni.”

Somi Panni (Indológus, a Sivasakti Kalánanda Táncszínház vezetője)

„Érdekes látni, hogy India beköltözött Balatonfüredre és a fürediek befogadták Indiát. Itt mindig nagyszerű közönség vár, szeretem ezeket az előadásokat. Megszerettem a várost, pedig nálam nagyon nehéz dolga van egy Balaton parti településnek – ezúttal megadtam magam.”

Tompos András (fotográfus)

„Minden, amire emlékezni érdemes, itt történt meg velem.”

Tóth Krisztina (költő)

„Nem múlhat el úgy nyár, hogy a fiammal legalább egyszer el ne látogatnánk Balatonfüredre, bejárjuk az ismert utcákat, lemegyünk a partra és megetetjük a hattyúkat. Csodálatos dolog megőrizni a folytonosságot, a múlt emlékeit, és közben újjáteremteni egy várost: ritkán sikerül ez ilyen harmonikusan mifelénk. A Tagore sétányon végigmenve kicsit mindig a saját gyerekkoromra emlékszem és biztos vagyok benne, hogy a fiam is elhozza majd ide a saját gyerekeit. És hogy az ő zsebükben is lesz mindig hattyúeledel.”

Tóth István (Van Nuys, Kalifornia)

„A füredit ki lehet venni Füredről, de Füredet nem lehet kivenni a fürediből.”

Tóth Tamás (egykori szívkórház lakó)

„A szívbillentyűmet köszönhetem Fürednek. A nyugalmat. A köntösös sétákat a parton.”

Vancsó Ödön (matematikus)

„Normális, élhető, kulturált európai város, széles kínálattal és barátságos emberekkel. Mindez itthon nagyon ritka.”

Vásáry Tamás (zongoraművész, karmester)

„Természeti adottságai mellett, gyönyörűek az épületei, ideális háttér a hangversenyeknek. Amikor összejön a kulturális és a tradicionális érték meg a természeti szépség, az nagyszerű. Ezt kapom meg Füreden.”

Vass László (cipészmester, műgyűjtő)

„A Balaton a fiatalságom. Füred az ország legszebb helye. A Vaszary villából pedig az ország egyik legjobb múzeuma lehet.”

Vidnyánszky Attila (színházi rendező)

„Mert a békesség, rendezettség, tisztaság mellett olyan szent derű árad a városból, amely jó volna, ha egész Magyarországot áthatná.”

Zorán (zenész)

Il mezzo dominante per aumentare la potenza è vendita cialis. La durata del rapporto sessuale sorprenderà!

„A hetvenes években sok időt töltöttem a Marinában, illetve a bárjában. Ha máshol volt fellépésünk, akkor is átjöttünk ide. A bárban akkor egészen sajátos hangulat volt, több zenész, előadó fordult meg ott vendégként, és nem volt ritka, hogy egyfajta örömzenélés alakult ki. A fellépő zenész felhívta egy-egy számra az ismerősöket, volt, hogy még kongáztam is. Máté Péter barátommal többször megfordultunk a bárban. Emlékezetes hangulatú esték és zenélések voltak. Nekem ez Füred.”

(Folyamatosan bővítjük)