Elhunyt Sava Babic szerb író, a magyar irodalom fordítója, aki több mint 100 magyar művet fordított szerbre, köztük Hamvas Béla összes munkáját. A Füredhez erősen kötődő, 79 éves író, 2005-ben megkapta a város díszpolgára címet. Rácz Péter költő, a Fordítóház vezetője írt nekrológot.
Sava Babic a Szabadka melletti Palicson született 1934-ben. A belgrádi egyetem jugoszláv irodalom szakán diplomázott, s már ekkor elkezdett magyar irodalmat fordítani. Később tanított az újvidéki és a belgrádi egyetemen. Ő alapította 1994-ben a Belgrádi Egyetem magyar tanszékét. 2007-ben kitüntették a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével. Tavaly még dolgozott a füredi Fordítóházban. Belgrádban érte a halál.
Sava Babić (1934 – 2012)
Bárhol lapozok bele az emlékek könyvébe, mindig egy hetyke, jó kedvű, de bármelyik pillanatban komolyra váltó Sava Babić idéződik fel bennem. Azt mondom: az emlékek könyvébe. Kénytelen vagyok ezt mondani: Sava Babić műfordító, egyetemi tanár, író, már csak emlékeinkben él. A kötőjel után, sajnos, kitehetjük a második dátumot: 2012. november 23-án eltávozott tőlünk, akik még élünk.
Vastag ez a könyv, amelyből előtűnik energikus alakja, még ha mi, Balatonfüredhez kötődők csak az utolsó tíz-tizenöt évét ismerjük is gazdag életének. Találkozásunkkor már életműve betetőzésén dolgozott. Már működött az általa alapított belgrádi magyar tanszék: egy szoba, tele a mennyezetig magyar könyvekkel, és főleg élettel, nyüzsgő emberekkel, akiket ő fertőzött meg a magyar irodalom és a hozzájuk, szerbekhez közel álló magyar kultúra tiszteletével és szeretetével. Ez, tagadhatatlanul az ő – egyik – nagy teljesítménye.
Amióta elmesélte életét, minden alkalommal az jutott eszembe, ha megláttam Sava Babićot, Szávát: ha a második világháborúnak, a szörnyű délvidéki eseményeknek volt egyetlen jó momentuma, az az volt, hogy a kisiskolás Szávának magyarul kellett tanulnia a Vajdaságban. Megtanulta nyelvünket, és ezt a maga hasznára fordította. Helyesbítek: a mi hasznunkra fordította. El tudjuk vajon képzelni, mekkora dolog egy magyar tanszéket alapítani és szívós munkával kiteljesedésén dolgozni? Úgy csinálta bizonyára ezt is, mint később mindent: lázas megszállottsággal. Képzett emberek, a magyar irodalmat ismerők hosszú sora kerül ki onnan sok-sok éven át. Neki köszönhetjük.
Sava Babić életművének másik, talán még az előbbinél is vastagabb ága a műfordítás. Olyan intenzitással ápolta ezt az ágat, hogy az mindnyájunk szeme láttára vastagodott, gyarapodott. És itt kezd összefonódni az élete Balatonfüreddel. A Fordítóháznak még csak a terve létezett, de ő tudomást szerzett róla, és bejelentkezett: csak azért, mert minden érdekelte, amit fontosnak tartott. És hamarosan megérkezett a már fogadóképes házba is. Innen már csak a betegség szakította el. Folyton itt volt, olykor egy évben kétszer is. Itt lehetett volna folyamatosan is, hiszen állandóan dolgozott. Fordított. Ez az én házam! – jelentette ki. Ő volt az egyetlen, akinek akár saját kulcsa lehetett volna házhoz.
A jó tanárok mindig jó diákok is. Ő pedig mindig úgy viselkedett a fordítóházban, mint egy jó diák: egyetemi tanár, majd nyugalmazott egyetemi tanár létére olyan pontosan és szorgalmasan dolgozott, hogy a fiatalabbaknak példa lehetett. Munkája olyan szapora és szerteágazó volt, hogy a szerbiai kiadók nem tudtak lépést tartani vele. Fordítói listáján az íróknak és gondolkodóknak tekintélyes névsorát találjuk: Hamvas Béla, Fülep Lajos, Szabó Lajos, Lukács György, Füst Milán, Márai Sándor, Esterházy Péter, Örkény István, Tolnai Ottó, Weöres Sándor, Csáth Géza, Cseres Tibor, Oravecz Imre. Belőlük merített erőt azokhoz a lelkesítő beszédekhez, amelyekkel beszélgető partnereihez fordult. Közel állt hozzád, szinte beléd szuggerálta mondanivalóját. Nem volt sosem vita: csak fontos dolgokra pazarolta az energiáját.
Munkásságának nagyobbik része jelenleg is kiadásra vár. Amikor jó néhány éve Szabadkán kiállítást rendeztek az életművéből, a sok-sok megjelent könyv- és folyóirat publikáció mellett nem kevés volt a még kiadatlan művek száma is. Pedig a szerbiai kiadók munkájára nem lehetett panasz. Amikor 1999-ben a szerbiai háború volt, és a bombázások idején néhány hónapig Balatonfüreden, a Fordítóházban húzta meg magát, a posta három megjelent könyvét ide kézbesítette.
Írói közül – tudjuk – a legkedvesebb Hamvas Béla volt számára. Olyan szellemet talált meg ebben a sokáig elnyomott íróban és filozófusban, amelyet – érzése szerint – továbbítania kellett szerb honfitársainak. Hamvas gyakran látomásos írásaival akarta felrázni a szerb népet. Meggyőződése volt, hogy Hamvas nincs elismerve, nincs a helyén. Talán ezért is ültetett egy fát a balatonfüredi sétányon a tiszteletére. Egy hársfát, természetesen. És ugyanakkor mi is elültettünk egy fát a Fordítóház kertjében, az is Hamvas hárs, természetesen. Létrehozta a Hamvas Béla Asztaltársaságot, és március végén buszokkal hozta a szerbiai rajongókat megünnepelni kedvencének születésnapját a Hamvas hárs köré. Balatonfüred díszpolgára lett 2005-ben.
Néhány napja van egy kényszerképzetem: megszabadulva testi gyötrelmeitől, Sava Babić talán még odafent is fordít, fordít. Megszokásból. Mert különben unatkozna. Már nincs szüksége a nagy adag kávékra, súlyos szerb ennivalókra, és kikapcsolódásként nem fog másik kedvenc tevékenységébe, a főzésbe sem, hanem csak dolgozik. Magyarról szerbre? Ki tudja? Talán már az angyalok nyelvére fordítja mindazt, amivel megbízták az ő írói.
Mindaz, amit Balatonfüreden tett a magyar kultúra érdekében, minden bizonnyal ér nekünk, füredieknek annyit, hogy egy utcát nevezzünk el Sava Babićról. Neve és életműve időtálló.
Rácz Péter
Krónikás
2024.12.13.
Ismét lélek melegítő volt az iskolai kórusok karácsonyi hangversenye a Kongresszusi Központban. Köszönjük!
Bővebben
éljen a REALISTA pesszimizmus
2024.12.04.
Óvoda, belső udvar, körforgalom, 5csillagos szálló, új lakótelep, stb., egyremegy. Amit a k.u.k. időkben és talán 1950-ig építettek, az tetszett…
Bővebben
kekec
2024.11.28.
Szuper, hogy kijavítja a másik helyesírását. Imádom az ilyet. Bizony, rövid magánhangzóval írta a felemlegetett szót. De akkor miért írja…
Bővebben