A holokauszt a civilizáció végét jelentette. Magyarországon sokan tudatosan vettek részt a népirtásban. Szembe kell néznünk a múltunkkal – hangzott el a holokauszt emléknapon.
– Máig megmagyarázhatatlan okokból a háború késői korszakában magyar emberek fordultak magyarok ellen. Ez nemcsak gyalázatos, megbocsáthatatlan gyilkosság volt, hanem hazaárulás is, hiszen a magyar zsidó közösség teljesen integrálódott a társadalomba. A holokauszt a magyar történelem legfájóbb, legkegyetlenebb és legsötétebb korszaka. Kötelességünk emlékezni, felelősek vagyunk mindannyian abban, hogy ez soha ne történhessen meg újra – mondta beszédében Takács Szabolcs Ferenc, európai uniós ügyekért felelős államtitkár.
A Nemzetközi Holokauszt-emlékezési Szövetség magyar elnökségének munkáját irányító államtitkár hangsúlyozta: a holokauszt érzékeny kérdés napjainkban is, Európában ismét erőteljesen jelen van az antiszemitizmus, Magyarországon is hallani gyűlöletbeszédeket, pedig ebben a kérdésben nem lehet kompromisszum.
– Fontos, hogy az oktatásban helyet kapott a holokauszt, mert minden generációnak tudnia kell arról, mit történt hetven évvel ezelőtt.
A második világháború zsidó áldozatairól emlékeztek meg az Anna Grand Hotel dísztermében, ahol Duna Katalin, a Lóczy Lajos Gimnázium igazgatója hangsúlyozta a gimnázium diákjainak műsora előtt, hogy a jövő értelmisége lép színpadra, ami nagyon fontos, hiszen, ha ők átérzik és megértik, mit is jelent a holokauszt, akkor nem ismétlődhetnek meg soha többé hasonló borzalmak.
Az igazgató emlékeztetett: 11 millió ember, köztük a magyar zsidóság hetven százalékának, értelmetlen és kegyetlen halálát okozta a holokauszt. Balatonfüredről 153 zsidót, köztük 26, tizennégy év alatti gyermeket hurcoltak el 1944 májusában, és közülük csak 15-en élték túl a deportálást.
A megemlékezésen felszólalt Olti Ferenc, a füredi holokauszt túlélők leszármazottja, aki felhívta a figyelmet arra, hogy alig pár napja Izrael-ellenes felirattal ellátott ballisztikus rakétákat tesztelt Irán azzal a céllal, hogy csapást mérjen Izraelre. – Készül az új holokauszt- fogalmazott.
Az emlékezés jegyében néhány napja mutatták be a városban a frissen megjelent Gideon Greif Könnyek nélkül sírtunk című megdöbbentő könyvét. Az auschwitz-birkenaui sonderkommandó életben maradt tagjaival készült beszélgetéseket tartalmazó kötet fontos forrása volt Nemes Jeles László Oscar-díjas filmjének, a Saul fiának.
Az interjúkötet szigorú részletességgel tárgyalja a gázkamrák kegyetlenségeit. Az elsősorban a fiatal, jobb felépítésű zsidók alkotta sonderkommandósok közül nem sokan élték túl a haláltábort, akik pedig túlélték sokáig titkolták mire is kényszerültek Auschwitzban, rejtőzködtek, hiszen többen kollaborációval vádolták őket. Ezért is lehetett, hogy a közbeszédben ez sokáig tabu téma volt. A könyvben megszólaló egykori sonderesek beszámolói a nácik által elkövetett tömeggyilkosság legértékesebb forrásai.
A sonderkommandó feladata volt a gázkamrában legyilkoltak átvizsgálása. Kitépték az aranyfogakat, levágták a nők haját, majd az égetőkemencébe hordták a holttesteket. Mivel a kemencékben a medencecsontok nem égtek el, azokat kalapáccsal kellett széttörniük, hogy ne maradjanak nyomok. A kommandósok a krematóriumokban laktak, voltak köztük, akik teljesen elállatiasodtak, voltak, akik még ilyen körülmények között is tartották a vallást.
– A földi pokol legmélyebb bugyrában voltak, ők a megsemmisítő táborok legnyomorúságosabb foglyai, akik pontosan tudták, hogy rájuk is halál vár, de előtte még végignézik a családtagjaik, ismerőseik halálát. Sokan közülük már a táborban öngyilkosok lettek, sokan a háború után végeztek magukkal, mert nem bírták feldolgozni a történteket. A túlélők mindegyike azt mondta, az életben maradásával állt bosszút Hitleren. Érdekes, hogy mindegyik életben maradt kommandósnak más-más stratégiája volt a túlélésre és más-más emlékei maradtak a borzalmakról, attól függően, kinek hol tiltotta le az agya az emlékezést. Ők, mintha egy pszichológiai kísérlet résztvevői lettek volna, példázzák, mi mindre vagyunk képesek mi emberek. A zsidók maguk is sokáig gyűlölettel gondoltak rájuk, ez aztán a nyolcvanas évek végére enyhült. A kommandósoknak meg kellett bocsátani saját maguknak is, volt, akinek sikerült, volt, akinek nem. Van olyan megszólaló, aki azt mondja a mai napig képtelen éjjel aludni, mert még mindig a halálsikolyokat hallja – válaszolta a balatonfured.hu kérdésére Katona Ágnes, a könyv szerkesztője, aki hozzátette: a megszólalók egyikében sincs már gyűlölet, megbékéltek a helyzetükkel.
Az izraeli történész Greif könyve 1995-ben jelent meg Németországban, ha nincs a Saul fia film, akkor valószínűleg nem is jelenik meg magyarul. Greif azóta már újabb könyvet ír, amely valamennyi, mintegy ötven sonderkommandós túlélővel készült beszélgetést tartalmazza majd, a könyv érdekessége, hogy ebben magyarok is megszólalnak.
A holokauszt emléknap részeként április 19-én, kedden, öt órakor a Városi Könyvtárban Kertész Károly és Németh István Péter: Rabruha és játékmackó című kötetét mutatják be, amely egy iker tanulmány a holokauszt tapolcai áldozatainak emlékére.
balatonfured.hu
Belső üdvar-hoz
2024.11.15.
Köszönöm, hogy megengedi a szubjektivitást, mert szerintem igenis betonszörny. Ez is és igen, a vele szemben lévő is. Szerintem. Nem…
Bővebben
belső udvar
2024.11.12.
Szerintem nem betonszörny épül, az ezzel szemben van, de ez szubjektív. Lesz egy nyitott épület, üzletekkel, szerintem ez jó. Fűmaggal…
Bővebben
Krónikás
2024.11.11.
Teljes egészében egyetértek "belső udvarral". Egy újabb terület lesz rendezett. Ugyanakkor érthetetlen, hogy Füreden már olyan területeken is el lehet…
Bővebben