Nem lehet többé ugyanúgy élnünk, mint eddig

 – Megszűnt a reggeli rohanás, a kapkodás. Eljöttem Budapestről, és ideiglenesen Sarudra költöztem, ahol a nyarakat szoktam tölteni az utóbbi években. Itt egészen más az életritmusunk, és még a járvány is kevésbé tűnik fenyegetőnek a természet közelsége miatt. Rám nagyon jól hat a víz közelsége, más a levegő, esténként nagy a csend.

– A csend, ami adódott most, segít az alkotásban? Vagy épp ellenkezőleg, a történések túlságosan rátelepszenek a mindennapjaira?

– Mivel a kislányom első osztályos, minden áldott nap tanulnom kell vele, így nem sok időm marad az írásra. Igazság szerint még a korábban eltervezett határidős munkákat is csak nagy nehézségek árán tudom leadni, mert csak éjszaka jutok oda, hogy a gép elé üljek. Ijesztő, ami a világban zajlik. Igyekszem szoros napirendet tartani, hogy legyen ritmus a mindennapjainkban. Délelőtt tanulunk, én főzök, délután sétálunk, lemegyünk a tópartra. Este olvasunk, most éppen Berg Judit Lengemesék című könyvét. A lengék akár itt, a Tisza-tó nádasában is élhetnének. Nagyon visszavonultunk, és igyekszünk a lehető legkevesebbet költeni.

– Nincsenek irodalmi estek, felolvasások, bajban a könyvpiac is, nem könnyű most kortárs írónak sem lenni. Egzisztenciálisan miként érinti a jelenlegi helyzet?

– Nekem tizennégy felolvasásom és találkozóm marad el, ami azt jelenti, hogy elestem a bevételeim jelentős részétől. A múlt héten már a júniusi meghívásokat is elkezdték visszamondani. A jogdíjak persze megmaradnak, de ez az időszak komoly kiesést jelent, ahogyan szinte mindenkinek. Nem baj, át fogjuk vészelni ezt is, ahogyan átvészeltünk már annyi mindent. A könyvpiacot hosszú távon is nagyon megrázza majd ez a járvány, hiszen az emberek jelentős részének megélhetési gondjai lesznek, akinek pedig kenyérre is alig telik, az sajnos nem vásárol könyvet.
Már most fel kell készülni rá, hogy hét szűk esztendő következik. Az utóbbi hetekben írtam egy mesét, a címe Járványmese. Eredetileg Lili lányomnak szerettem volna elmagyarázni, mi is zajlik most körülöttünk, mitől változott meg az életünk és mi az, amit a magunk részéről megtehetünk ebben a helyzetben. A mese időközben megjelent a Nők Lapja hasábjain, és bízom benne, hogy sok gyereknek jelent majd vigaszt és magyarázatot is. Született közben egy egyfelvonásos darab is, a címe Csütörtök van. Ez utóbbit a Litera irodalmi portál felkérésére írtam és bízom benne, hogy valakik, valamikor majd előadják az online közönségnek.

– Mire számít, milyen lesz a jövőnk, miben változhat az életünk a járvány után?

– Ez az időszak nemcsak gazdaságilag fog hatni a jövőnkre, és abban bízom, hogy nem pusztán negatív hatásai lesznek. Talán hozzásegít bennünket, hogy új szemmel nézzünk az értékeinkre, és jobban megbecsüljük azt, amink van. A kapcsolatainkat, a kulturális értékeinket, a tárgyainkat. Át kell alakítanunk a gondolkodásunkat, az életritmusunkat, a féktelen fogyasztási szokásainkat és kisebb fordulatszámra kapcsolni. A mostani járványban emberek tömegei halnak meg, mások egzisztenciálisan ellehetetlenülnek, és így vagy úgy, de mindenkit veszteségek érnek. Muszáj elgondolkodnunk és levonni a következtetéseket, nem lehet többé ugyanúgy élnünk, mint eddig.

– Új gyerekkönyvében, a főhősök, Malac és Liba Balatonfüredre kirándulnak. Miért épp ide?

– Tavasszal két új könyvem jelenik meg, egyiknek sem lesz könyvbemutatója a jelenlegi helyzetben. Nem baj, megszülettek, ez a lényeg. A Kígyóuborka című gyerekvers kötetet Szalma Edit illusztrálja, a Malac és Liba sorozat újabb kötete, a Csavarogjunk együtt pedig Hajba László rajzaival látott napvilágot, ahogyan már az első kötet is. Malac és Liba ezúttal sportolnak, és kirándulni mennek. Ellátogatnak Balatonfüredre, ahol mindenféle kalandba keverednek és természetesen fürdenek is. Sok vicces jelenet várja őket a Tagore sétányon, az éjszakát pedig a Jókai villa kertjében töltik. Azért választottam ezt a helyszínt, mert Balatonfüred évek óta hozzá tartozik a nyarainkhoz. A fiammal kicsi kora óta minden évben elmentünk a Quasimodo fesztiválra, és amikor ő felnőtt, akkor kislányommal, a most elsős Lilivel folytattuk ezt a hagyományt. Nem múlhat úgy el nyár, hogy ne sétáljunk egyet a kedves helyeken és ne etessük együtt a hattyúkat. Remélem, a balatonfüredi gyerekek és a várost jól ismerő vendégek örömmel fedezik majd fel a számukra is otthonos helyeket a szövegben.

– A költészet napja alkalmából, ebben a jelenlegi helyzetben, melyik verset ajánlaná?

– Milyen verset is küldhetnék az olvasóknak ezen a napon? Szorongató, sötét hónapok várnak ránk, miközben Húsvét közeleg, és ott a szívünkben a remény. Ady Endre: A fekete húsvét című versét szeretném ajánlani szeretettel, bízva a vers és az irodalom örök erejében.

Címoldali fotó: szinhaz.org