Gálfi Dalma: A tenisz észjáték

REPEDÉS A GERINCBEN

2020 decemberében jelentkezett először erősen a fájdalom. Eleinte nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, mert a teniszezőknél a derék- illetve a hátfájás elég gyakori. De csak nem akart enyhülni, végül öt hónap kellett ahhoz, hogy kiderüljön: fáradásos törés, repedés van a gerincemben, ami civilként sem lenne egy örömhír, élsportolóként pedig pláne. Emiatt minden nap gyógy tornáznom kell, folyamatosan erősítenem kell a hátizmaimat. Azt mondják, 30 éves koráig buborékban van az ember, utána jelentkeznek a fizikális gondok. Nekem ez előbb jött el. Együtt kell élnem ezzel. A tenisz persze nem tesz neki jót, de nekem jelenleg megéri ez a kockázat. A tenisz egyelőre többet ad mindennél.

TOP 100

Már gyerekként arról fantáziáltam, hogy a világ legjobb teniszezői közé tartozzak. A kezdetektől fogva nem csak úgy játszadoztam, hanem mindig is szerettem nyerni. Versenyezni és nyerni. Szeretek teniszezni, húsz éve csinálom és még mindig megvan bennem a játék öröme, de legjobban nyerni szeretek. Amikor juniorként Grand Slam-bajnok lettem, akkor határoztam el, hogy Top100-as teniszező akarok lenni. Ez tekintélyt ad, nagyversenyeken indulhat az ember. Ebben az évben sikerült ezt elérnem, jelenleg a 84. helyen vagyok a világrangsorban. Örültem persze, de röviden éltem csak meg, nem volt idő kiélvezni. Egész gyorsan sikerült alkalmazkodnom ehhez a szinthez, sőt, megerősítettem a helyezésemet az első százban. Ez most megnyugvás. De megyek tovább, a következő cél a legjobb ötven közé jutás.

A JÁTÉK

A tenisz tükrözi az ember személyiségét. Úgy játszol, amilyen vagy. Elsősorban szerintem ez észjáték. Nyilván tudni kell jól teniszezni, fontosak a fizikális tényezők, a gyors döntéshozási képesség, de egy szint fölött a különbséget a mentális erő adja. Az nyer, aki kitartóbban és erősebben tud koncentrálni. Ez egyszerűen hangzik, de nagyon nehéz megcsinálni. Két-három órán át tartanak a komolyabb meccsek, ez alatt végig magas szinten tartani a koncentrációt, az embert próbáló feladat. Az ellenfél azonnal megérzi, ha szétesik fejben az ember, márpedig egy mérkőzés alatt mindig vannak hullámvölgyek, ez szinte elkerülhetetlen. Az tehát a kérdés, ki tudja jobban kezelni ezeket a váratlan hullámvölgyeket.
Én egyébként, amolyan igazi mix játékos vagyok. Tudok védekezni és támadni is. Igyekszem kreatív lenni a játékban. Ez talán a legnagyobb erősségem is, ez a kétpólusosság. A tenyeres és fonák ütéseken mindig van mit csiszolni. Nincs olyan, hogy, na, kész. A szervám talán még az erősségem, ösztönösen jól csinálom, az alapjait még apukám tanította meg nekem, amire előszeretettel emlékeztet is engem. Sajnos sérülékeny vagyok, nehéz látni úgy a pályán, hogy ne lenne rajtam valamilyen kötés. Az élsport nem egészséges.

PSZICHÉ

A sport pszichológusoknak egyre nagyobb szerepük van a teniszben is. Magam is szoktam segítséget kérni. Egyik hibám, hogy amíg a győzelmeket gyorsan feldolgozom, túl hamar elkönyvelem őket, addig a vereségek bennem maradnak. Sokat tudom emészteni magam egy-egy elvesztett mérkőzés után, mentálisan annyira megvisel néha, hogy képtelen vagyok elaludni. Minden vereség más és más, kezdeni kell velük valamit, nem szabad mindig elbizonytalanodni, megkérdőjelezni az eddigieket, fel kell dolgozni a vereséget, mert ezek visznek előre. Arról nem beszélve, hogy minden héten kikap az ember. Ilyen a tenisz, itt nem lehet állandóan nyerni. Nekem sikeres évem volt az idei, tornagyőzelmem is volt, de így is egyetlen egy olyan hetet produkáltam csak, amikor nem kaptam ki a teniszpályán.  Éves szinten pozitív a mérlegem, többet nyertem, mint veszítettem – és ez a fontos. Meg az a fontos, hogy legutóbb a US Openen a harmadik fordulóig eljutottam.

ÜTŐ NÉLKÜL

Nem minden nap szeretek teniszezni. Imádom ezt a játékot, de van, hogy rá se tudok nézni az ütőre. Szerencsére az edzőim belátták, hogy ilyenkor kár erőltetni, az nem vezet semmi jóra, inkább engednek egy kis szünetet. Most például ilyen periódusban vagyok, öt napja nem fogtam teniszütőt a kezembe, igaz, a versenynaptár végén járok, elfáradtam nagyon. De hamar ráunok a tétlenségre, muszáj mozognom. Hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy naponta három órát teniszezem, ehhez jön még a kondicionáló edzés és a gyógytorna, – szóval nem sok időm marad. Engem különben sem vitt el a tenisz világa. Sztárok között mozgok, de még mindig a családommal szeretek a legjobban lenni. Szeretek haza jönni, szeretek Balatonfüreden lenni.

KÉT ÉLET

24 évesen még fiatalnak számítok, főleg a Top100 között, de ez hamar elillan. Úgy számolom, ha minden jól megy, van hátra tíz évem teniszezőként. Szeretnék családot alapítani, gyereket szülni, viszont szerintem az élsport és a gyereknevelés nem egyeztethető össze, én nem lennék erre képes. 30 éves koromig adtam magamnak időt, addig minden a teniszé, utána viszont valószínűleg váltanom kell. Eddig is minden a teniszről szólt, már az általános iskola végén ki-ki maradtam az iskolából a versenyek miatt, a középiskolát pedig magántanulóként végeztem, komoly sport mellett ez nem is volt kérdés. Évente kétszer találkoztam az osztálytársaimmal, sok minden kimaradt nekem, amit a korosztályom megélt. Most is lényegesen más életem van a kortársaimhoz képest, keveset járok el bulizni, a napi rutinomat, az életvitelemet teljesen alárendelem a tenisznek. Még megéri. Az élsport sok hátránnyal jár, de még azt érzem, hogy megéri csinálni. Egy tornagyőzelem, vagy egy megnyert mérkőzés egy Grand Slam-versenyen, akkora boldogságot jelent nekem, mint semmi más. Amíg ezt érzem, amíg a legnagyobb boldogságot a tenisz adja, addig marad a tenisz.
Szerencsés vagyok, hogy két életem lehet. Ezt a mostanit egy bónusznak tartom. Aztán majd következik az aktív tenisz utáni életem.