Válságos helyzetben a Balaton?

Bár most jött némi utánpótlás, még mindig nagyon alacsony a Balaton vízállása. A tó vízszintje elérte idei minimumát, azaz 38-40 cm között ingadozik. Ez három méter körüli átlagos vízmélységet és – a kívánatoshoz képest – mintegy 20 százalékos vízhiányt jelent. Részletes beszámoló.

Zárt Sió-zsilip mellett – a 2003-as 23 cm-es értéket kivéve – ez a legalacsonyabb érték 1921, a hivatalos adatok rögzítésének kezdete óta. A helyzet megítéléséhez az is hozzá tartozik, hogy az említett minimum 4 száraz év hatásának összegződéseként állt elő, míg mostani helyzetünk nem egészen két év eredménye.

Ugyancsak figyelembe veendő, hogy a 2000. évi zsilipzáró vízszint 104 cm, míg a tavaly májusi 111 cm volt. Azaz vízvesztésünk 7 cm-rel magasabb szintről kezdődött, így a mostani száraz időszak erősebbnek tűnik minden korábbinál. Szintén nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy 2000-ben volt először negatív a tó vízmérlege. Mára már hat ilyen évet tudhatunk magunk mögött és haladunk a hetedik felé.

Ezek a tények újra előtérbe helyezték a Balaton jövőjével kapcsolatos, már lezártnak hitt, vitákat. Az év eleje óta három álláspont kristályosodott ki e téren:

1. Máskor is volt már ilyen helyzet, akkor sem kellett beavatkozni, a „természet majd megoldja” nézetet képviselik a 2003-as „Tenni, vagy nem tenni?” című akadémiai jelentés támogatói. Ez mindmáig a hivatalos álláspont, és bár – szerintem – hibás alapokon nyugszik, az a tény, hogy 2003 után a tó magától visszatöltődött, igen erős legitimációt ad neki.

2. Mivel a hosszú távú tendenciák nem igazolták a fenti jelentés beavatkozást tagadó következtetéseit, az Eurolakes projekt keretében új elképzelések láttak napvilágot. Ezek képviselői – nagyrészt az említett akadémiai jelentés elkészítésében is résztvevő szakemberek – szerint a tó hosszútávon beavatkozást igényel. Modellfuttatásuk eredménye szerint mintegy 50 év múlva a tó lefolyástalanná válik, azaz innentől kezdve kell elfogyásával számolni.

3. Mindezekkel szemben áll mintegy tíz éve következetesen képviselt véleményem, hogy az említett akadémiai jelentés hibás, a számok, adatok szerint 15 év múlva elérjük a lefolyástalan állapotot. Ez pedig mielőbbi döntést igényel a tó sorsával kapcsolatosan.

A Balaton vízállásával kapcsolatban Ön is elmondhatja véleményét, szavazás a címoldalon.

Ilyen háttérrel tartottam előadást október 11.-én Balatonfüreden „Balaton: a lét határán” címmel. Bár elméletem sokak által ismertté vált, kritikát senki sem fogalmazott meg vele kapcsolatosan. Nem csináltam mást – mint időjárásunk nagyfokú változékonyságát kiszűrendő – évtizedenként átlagoltam az adatokat. Az adatokból kitűnik, hogy már 2003-ban felismerhetőek voltak azok folyamatok, melyek a vízháztartás akkori és további, közel 30-30%-os romlását eredményezték, azaz a tó éves víztöbblete a számított és várt 611 mm helyett 280 mm lett és jelenleg 20 mm/év sebességű csökkenéssel a lefolyástalan állapot felé tart.

Azt gondolom – a fenti adatok fényében – a „természet majd megoldja” nézetet, már csak a vakhit és a tévedés el nem ismerése tartja életben, míg a „még ötven évünk van” elmélet bővebb elemzést érdemelt. Az elmélet alapja, hogy a vízháztartás romlását elsősorban nem a klímaváltozás, hanem a tó vízgyűjtőjének rendellenes működése okozza. Így, ha a vízgyűjtő hibáját megtaláljuk, ezt orvosolva évtizedekig nyugtunk lesz.

Csábító perspektíva, csak sajnos nem igaz. Cáfolatához meg kellett vizsgálnom az éves vízhozamok összetevőinek alakulását. Ez a vizsgálat olyan ellentmondásokat tárt fel a részadatok sorában, ami megkérdőjelezi az 1970 utáni időszak méréseinek érvényességét. Nem tudok elfogadni, tényként kezelni olyan adatokat, melyek szerint az 1970-ig tartó első összesítés csapadékadata 633 mm/év értékről az utóbbi évtizedben csupán 621-es értékre csökkent, miközben a vízháztartás értéke 685 mm/évről 280-ra zuhant.

A kontrolladatok 540 mm/év értéket valószínűsítenek. Ugyanez a helyzet a tó párolgásának adatainál. A korábbi összesítés 902 mm/év értéket eredményezett, míg az utolsó évtized 885-ös értékkel szerepel. Elképzelhetetlen, hogy másfél fokos (OMSZ adat) átlaghőmérséklet emelkedés és 15%-os csapadékcsökkenés mellett a tó párolgása nem nőtt, hanem csökkent. Mindezek eredményeképpen a vízgyűjtő adatai sem lehetnek helyesek.

Elkészítettem egy tízpontos „receptet”, mely nem pusztán idegen víz behozatalát, hanem annak biológiailag előnyös módját és az átadó terület kímélését is magában foglalja – összegezte Fekete Péter független Balaton-szakértő, a Magyar Vitorlás Szövetség Balaton megbízottja.

Forrás: Fekete Péter, idokep.hu