– Mindig különös erőt ad egy kiállításnak, ha tudjuk, hogy a művész utolsó alkotását is bemutatja, hiszen az utolsó mű megmozgatja a képzeletet, megkülönböztetett figyelmet kap és saját mitológiája lesz. A Vaszary Galériában látható Bak Imre Örök totem című festménye, amelyet halála előtt egy hónappal festett meg. Ráadásul a mű nemcsak a művész tragikus halála miatt az utolsó festmény, maga Bak Imre is utolsó képének szánta.
– Az Örök totem Bak Imre utolsó festménye. Az életmű utolsó műveként alkotta meg, a kiállítás záróképének szántuk. Bak Imre az utóbbi időszakban az életműve lezárására készült, de halála váratlanul ért minket a kiállítás előkészítése közben. A kiállítást és a hozzá kapcsolódó katalógust az eredeti – a művésszel egyeztetett – terveinknek megfelelően valósítottuk meg. Az Örök totem a kiállítás legfontosabb alkotásai közé tartozik, összegző igényű zárómű.
– Bak Imre miért választotta éppen Gustave Courbet A világ eredete című alkotását az utolsó képe alapjául? A női szeméremtestet a maga pőre kitárulkozásában ábrázoló, sokáig igazi botrányképnek számító festmény hangvétele látszatra messze áll Bak geometrikus világától.
– A festmény valóban különleges az életmű egészén belül: az utolsó években Bak Imre többször kísérletezett az akrillal festett, általában homogén színmezők foltosabb, expresszívebb megfogalmazásával. Ezt a festményt is egy ilyen oldottan megfestett, foltos színmező dominálja, amely egyszerre hordoz erotikus és táji asszociációkat. Rejtélyes barlangnak tűnik, amely átvezet az ismeretlenbe, a fizikaiból a metafizikai, a láthatóból a láthatatlan dimenziókba, amelyek Bak Imrét egész pályája során rendkívüli mértékben foglalkoztatták. A festmény beilleszthető Bak Imre hommage-műveinek sorába, a geometrikus és organikus formák izgalmas játéka jellemzi a szintén erotikus asszociációkat keltő Danae (1993) című festményét, illetve az Arnold Böcklin Holtak szigete című alkotását parafrazeáló, Böcklin parafrázist (2006), amely az elmúlás, a lét és a nem-lét tematizálása szempontjából lehet fontos előkép. Az Örök totem című képen ugyanis a születés, a teremtés kapcsolódik össze az elmúlással, az életművet kerek egésszé formálva.
– A megnyitón említette, hogy Bak racionális, teoretikus gondolkodása, geometrikus festészete mögött egy elemi ösztönösség rejlik. Kifejtené ezt bővebben?
– Bak Imre az egyik legtudatosabban és legkövetkezetesebben építkező magyar művész – lépésről lépésre haladva alkotta meg az életművét, az újabb sorozatokon mindig kis lépésekben mozdult el a korábbiakhoz képest. Az életmű értelmezése szempontjából rendkívül fontos a formák és a motívumok finom eltolódásainak megfigyelése. Mindemellett Bak Imre művészetét ösztönösség is jellemzi: a színek és a formák konstellációja sosem pontosan kiszámítható és mindig tükrözi a művész, illetve az őt körülvevő világ állapotát. Ezért választottam a kiállítás címéül a művész által gyakran alkalmazott címadást. Helyzeteket, helyzetképeket látunk, miközben végigkövetjük a stabil, harmonikus formák szilánkokra törését, majd újbóli stabilizálódását, a jelentés születését és szertefoszlását, a függőlegesek és vízszintesek által sugallt stabilitás és a diagonálisok, szilánkformák agresszivitás, az absztrakció és a figurális asszociációk játékát, az ellentétes minőségek közötti ingamozgást.
– A képek nagy teret engednek az asszociációknak. Mondhatjuk, hogy a néző asszociációi keltik tulajdonképpen életre a képeket?
– Bak Imre művészete tárgyias asszociációkkal telített. Az 1970-es években, konceptuális alkotói periódusában jelentősen foglalkoztatta a szemiotika, a jelentéstani struktúrák létrehozása. Mindemellett szintén fontos volt számára az analógiákra épülő látás kérdése, amit – Hamvas Bélát idézve – az archaikus emberrel asszociált. Az analógiákra épülő „metafizikai létlátás” vagy „kreatív látás” kérdése (amely a Hamvas által idézett Hermész Triszmegisztosz azon kijelentésére is visszavezethető, miszerint „ami fent van, azonos azzal, ami lent van”). Az 1970-es években szintetizálta az 1960-as évektől rá jellemző geometrikus absztrakt formaképzést a konceptuális jelstruktúrákkal. Az 1990-es évek végétől egyre erőteljesebben foglalkoztatta a digitális vizuális kultúra és a hagyományos festészet kapcsolata, ám az asszociációkra nyitott, jelentéstani struktúrák ebben az időszakában is fontos részei voltak a kompozícióknak: a formarendszerek tájakra, csendéletekre és portrékra emlékeztettek. Bak Imre Ön-Arc-Képeket alkotott, amelyek nem egy konkrét személy arcképét képezték le, hanem inkább az arckép fogalmát dekonstruálva alkották meg az arckép arcképét.
– A tárlaton látható a művész Csend változatai ciklusának néhány darabja is. Meditatív, fehér képek, egyszerre jelentik számomra a tér végtelenné tágítását, illetve a befelé fordulást.
– A Csend változatai című sorozatot Bak Imre abban az időszakban alkotta, amikor már az életmű lezárásának a kérdésével foglalkozott. Ezeket a festményeket a kép centrumát „bevilágító” törtfehér árnyalatok vibrálása határozza meg, különös, feszültségteli, lebegő formarendszerek jelennek meg a képmezőn, amelyek mintha egy földöntúli világ megfoghatatlan tereit hívnák elő egyfajta tonális végpontként.
– Bak Imrével kapcsolatban itthon a legtöbb hangsúlyt azt kapta, hogy az egyik legdrágább kortárs festő, képei 40-50 millió forintért kelnek el, és hogy festményei a világhírű Tate és a New York-i Metropolitan Museum gyűjteményébe kerültek. Miközben mi sem állt távolabb tőle, mint a karriert építő művész.
Azt vallotta, hogy mindenkinek önmagának kell megfelelnie, az ember akkor fejezheti be nyugodtan az életét, ha tudja, mindent megtett, ami tőle telhető. Úgy kell megfesteni minden egyes művet, mintha ezen múlna az életünk – nyilatkozta.
– Bak Imre generációjának egyik legfontosabb alkotója, akinek művészetére a közelmúltban jelentős nemzetközi figyelem irányult. Úgy hozott létre a lokális művészeti hagyományokból építkező életművet, hogy az mindeközben nemzetközi összefüggésrendszerben is dialógusképes. Úgy kapcsolódott a magyarországi modernizmus – elsősorban az Európai Iskola – hagyományaihoz, hogy mindeközben a nemzetközi hard edge tendenciáiba is beilleszthető a művészete. Életművét az időtlenség és az aktualitás közötti egyensúly határozza meg.
Krónikás
2024.12.13.
Ismét lélek melegítő volt az iskolai kórusok karácsonyi hangversenye a Kongresszusi Központban. Köszönjük!
Bővebben
éljen a REALISTA pesszimizmus
2024.12.04.
Óvoda, belső udvar, körforgalom, 5csillagos szálló, új lakótelep, stb., egyremegy. Amit a k.u.k. időkben és talán 1950-ig építettek, az tetszett…
Bővebben
kekec
2024.11.28.
Szuper, hogy kijavítja a másik helyesírását. Imádom az ilyet. Bizony, rövid magánhangzóval írta a felemlegetett szót. De akkor miért írja…
Bővebben