Eredetileg királyi birtok. 1118 környékén a tihanyi apátságnak birtokrészt adományozhattak (II. István oklevele alapján). A településen az egyházi és királyi birtokokon kívül más birtokosoknak is voltak itt területei, tekintve, hogy kitűnő szőlőtermelő vidék volt. A török elleni küzdelmek során elpusztult (a község megnevezése a XVI. sz. második felében : puszta) , majd újratelepült. A lakosság többnyire mezőgazdasággal, szőlőműveléssel foglalkozott. 1954-ben egyesült Balatonfüreddel.

Talán legnevezetesebb épülete a késő barokkstílusú római katolikus templom, amely 1785-ben készült el, a Koloska utca és a Lóczy Lajos út sarkán. Építésében nagy szerepe volt Eszterházy Károly egri püspöknek. Főoltára és padjai barokkstílusú, mostani főoltárképe Rossos András munkája.
A településrész hangulatos főterét két templom és a közelmúltban felújított Arácsi Népház uralja. A múlt század első felében már postaként működő ház egyik szobájában, egy működő postát, mellette pedig egy postamúzeumot alakítottak ki. A postatörténeti kiállítás helyi vonatkozású anyagát Simon Károly korábbi polgármester, az egykori arácsi postamester fia ajánlotta fel. Magát a házat is nagyapja építette 1903-ban.

A postaépület hátsó részében trófeagyűjtemény, a tetőterében kőzetkiállítás kapott helyet. Mindkét anyagot a 88. évében járó Schneider Ferenc arácsi lakos, Balatonfüred díszpolgára adományozta a városnak.

A tagadhatatlanul külön identitással rendelkező Arács girbe-gurba, szűk utcáival, a területét átszelő patak partjára épült régi házaival, a Koloska völgy adta friss levegőjével és meghitt hangulatával egészen sajátos miliőjű hely, amely ideális terep a kirándulásokra. Arács honlapja itt.