Mire számíthatunk, ha eddigi életünkre már biztosan nem? Író, pap, orvos, zenész, történész, irodalmár, tudós és pszichológus van a válaszadók között, akiknek véleményét sorozatban, kétnaponta közöljük.
Szeretnék optimista lenni!
Kováts Péter
Bartók-Pásztory díjas hegedűművész, tanár, a Mendelssohn Kamarazenekar művészeti vezetője
Szilveszter, kerek születésnap, súlyos betegség, közeli ismerős, rokon halála… Megállunk, de nem magunk miatt, megállásra kényszerít egy külső erő, ami nem mi vagyunk. Megállunk és gondolkodunk, vagy csak megfigyelünk, mi is van/lett körülöttünk hirtelen?! Aztán fogadkozunk hangosan vagy halkan, hogy így lesz meg úgy lesz ezután. Észreveszünk a világban és magunkban is olyasmit, amit el kell, vagy el akarunk hagyni, és felerősödnek bennünk a változtatni akarás hangjai.
Legutóbb egy balatoni domboldalon a szabad ég alatt átélt 1999-es napfogyatkozás döbbentett rá arra, milyen nehezen is értelmezhető a mi kis földi világunk és annak napi “civil” körforgása a világegyetem fölfoghatatlanul hatalmas mozgásaihoz, erőihez képest. Óriási hatással volt rám, utána szinte mindent másképp szerettem volna tenni, és látni magam körül. Egy darabig sikerült is…
Most hasonló a helyzet. A koronavírus térdre kényszeríti az embert és társadalmát. Óriási erőfeszítést tesz az ember, hogy ne legyen még nagyobb a baj. Leállt a világ varázsütésre, lassult a féktelen költekezés, nincs nyugtalan utazgatás, csökken a pollúció, javulnak a mért értékek. Kiderül, hogy ha lenne elhatározás, nagy változásokat lehetne elérni.
Szeretnék optimista lenni, bizonygatom is magamban, hogy az vagyok. (Mert érzem, hogy annak kell lennem!) Nem akarom tagadni az ember alkotóerejét, amivel átalakíthatná a világot. Mégis eszembe jutnak a világháborúk, a történelemkönyv sötét lapjai, vagy csak a napi gonoszságok, ellenségeskedések… Nem tudunk belőlük tanulni. Visszakanyarodunk mindig ugyanoda.
Mi lesz majd ezután? Biztosan digitalizáltabb lesz a világ, több mindenre másképp tekintünk majd, ez nem kérdés. De tudunk-e vajon emberebbek lenni majd ezután, eszünkbe jut-e mindaz ami történt ezekben a hetekben–hónapokban? És eszünkbe jut-e majd, hogy korábban, amikor baj volt, magunkba szálltunk, kerestük a jót és a hibákat, s hogy ki tudtunk alakítani egy másik életritmust, hogy tudtunk alakítani azon, hogyan éljünk?
Mindenki leckéje ez. Egyénileg és csapatban is most tanuljuk. És most megy is! Csak menne a vész elmúltával is!
Ezt kívánom mindannyiunkért, a jövőért!
Alternatív valóság
Frank Róbert
pszichológus
Biztos vagyok bene, hogy lesz egy visszarendeződés, ami sokak számára nyújt megnyugvást, mert elemi igényünk a biztonságra való törekvés. És bízom abban, hogy meg tud születni egy alternatív valóság, amelyben az emberek nem lesznek ennyire kiszolgáltatva a környezetüknek. Ahol nagyobb szimbiózisban tudnak élni a körülöttük lévő világgal. Ehhez azonban észre kell vennünk, hogy ez a világ, amiben eddig éltünk egyfajta illúzió. Ha valós alapokon állna, most nem omlana össze szépen az orrunk előtt, hanem meg tudna küzdeni a kihívásokkal.
Olyan felhalmozás történt az elmúlt évek során, amely sokakat rákényszerített az abban való részvételre. Még akkor is, ha ahhoz erejükön felül kellett teljesíteniük. Irreális elvárások és megfelelések sora jellemezte a mindennapjainkat, mind anyagilag, mind a gondolkodás terén. Igaz még csak a pandémia elején járunk, és még kitartanak azok a tartalékok, amelyekkel rendelkezünk, de ezek végessége már kézzelfogható.
A nagyobb közösségek amelyek, laza szálakon kapcsolódnak egymáshoz, a jelen helyzetben nem életképesek. Nem védenek meg minket és a bekövetkező csapás ellenére itt visszarendeződés várható. Ha azonban kisebb, szoros kapcsolatokon alapuló közösségeket tudunk létrehozni, amelyek egymással is viszonyulásban vannak, akkor az ilyen mértékű krízishelyzetekre adekvát válaszokat tudnak adni, tagjaik és a többi csoport számára is.
Nem lenne más dolgunk, mint példát venni a környezetünkből, az állat, vagy növényvilágból. Egy nagy lehetőség kapujában állunk, amely megteremtheti számunkra a valós és biztos életet. A pszichológiában van egy kifejezés, ami lényegében azt a képességet jelöli, hogy gyorsan vissza tudja az ember nyerni eredeti, jó állapotát. Ez a reziliencia.
A kérdés, mit jelent a jó állapot?
Itt a választási lehetőség. Vagy visszatérünk oda, ahol eddig voltunk és várjuk az újabb járvány kitörését, vagy képesek leszünk egy olyan közösséget kialakítani, ami rugalmas és gyorsan tud adaptálódni a kialakult vészhelyzethez. Ehhez az első lépés a régi sémák elengedése, vagyis a jelenből való, a régi tapasztalatokra alapuló gondolkodás megszüntetése. Célként kell kitűzni a jövőbe tekintő, organikus alkalmazkodó világnézet kialakítását. Én az utóbbira szavazok!
Körkérdés további részei:
Praznovszky Mihály – Pósfai Mihály
Mihályi Jeromos – Fenyvesi Ottó
füredi átlagnyug(nyög)díjas
2024.10.08.
Eszerint ha időpontra megyek Pestre, (novembertől, egészségügyi okokból, mert Veszprém egy rémálom, tegnap 2,5 órát próbáltam az Sztk-ban valamit elérni,…
Bővebben
Szerettem vonatozni
2024.10.05.
Én 4 óra 30 percig utaztam Balatonfüred Bp között. Székesfehérváron lekéstük a délipartról érkezö express vonatot és nem volt mozdony!…
Bővebben
Mert ha elindul a vonat...
2024.09.26.
Biztos nem Belgrádba ment a kérdéses járat... Akkor nem, hogy 32 percet késett volna, hanem 32 perccel előbb érkezett volna…
Bővebben