Mindentől óvakodni kell, ami tovább erősíti a már elkerülhetetlen klimatikus hatásokat, ilyenek például a mikroklímát, széljárást megváltoztató, élőhelyeket romboló tömeges beépítések a part közvetlen közelében – hangzott el a szakmai konferencián.
Valamennyi megszólaló szerint elsődleges az új éghajlati, hidrológiai és ökológiai jelenségek alapos követése, az okok és következmények tudományos mélységű kutatása. Sürgősen szükség van a kritikus állapotok esetén adható megoldások elemzésére és azok műszaki előkészítésére. Kulcskérdés az is, hogy a társadalom kellően érzékennyé válik-e a Balaton jövője, élővilágának sorsa és ökoszisztéma szolgáltatásainak minősége iránt, mert ettől függ, hogy fenntartható módon bánunk-e a tóval – összegezhető a szakemberek álláspontja.
Az elmúlt két évtizedben megváltoztak a klíma adatok és a tó vízmérlege, sőt újabb modellek szerint hosszú távon csakis vízpótlással biztosítható a megfelelő vízszint. Emlékezetes volt a 2000 és 2003 közötti aszály okozta pánik. Akkor szakértők kidolgozták a vízpótlás lehetséges alternatíváit, de intézkedést még nem tartották időszerűnek.
– Döntenünk kell arról, hogy a Murából, vagy a Drávából történhet-e a vízpótlás, majd pedig ki kell dolgozni egy olyan részletességű tervet, amellyel a rendszer egy-két év alatt megépíthető – fogalmazott Herodek Sándor, a tihanyi kutatóintézet egykori igazgatója.
Magyarországnak három sekély vizű tava van, a Balaton, a Velencei-tó és a Fertő tó. Mivel sekélyek, érzékeny vízgazdálkodást igényelnek, a tavak szélsőséges vízállása és a kiszáradása természetesnek mondható, de ma már az igények határozzák meg a tavakról való gondolkodást. Rendszeresen ütköznek a rekreációs, üdülési hasznosítás és a természetvédelem érdekei, és ezek alapján tervez a vízügyi szakma is – mondta Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója.
– Lehet, hogy a balatoni nádas 40 centiméteres vízállásnál érzi igazán jól magát, de a strandolók és vitorlázók ekkor már pocsolyának minősítik a tavat. Tavaink jövőképét 50 évnél rövidebb időre nem szabad tervezni, és mai legjobb tudásunk szerint növekszik a szélsőségek esélye. Kérdés, hogy ez trendszerű, vagy periodikus jelenség, vagy mindkettő. Tény, hogy tavaink természetes öregedésével ökoszisztéma szolgáltatásuk is csökken majd. Elhúzódó szakmai vitákra kell számítani, mert a rekreációs és a természetvédelmi igények közti konfliktusok tovább erősödnek – vélekedett a szakember.
A Balaton Fejlesztési Tanács munkaszervezetének igazgatója Molnár Gábor arra hívta fel a figyelmet, hogy a Balaton kiemelt térségben az éghajlatváltozás hatásai fokozottan jelentkeznek. A régió nemzeti kincs, ám fő természeti értéke, ökológiai rendszerének alapja maga a víz, ám a Balaton vízminőségét és mennyiségét érintő ökológiai, társadalmi és gazdasági kockázatok igen erőteljesek. A Balatonnal kapcsolatban az a társadalmi elvárás, hogy megfelelő mennyiségű és tiszta víz legyen benne. Ez a tó öregedésével és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás miatt nehezen kivitelezhető. Ki kell választani a vízpótlás legkisebb ökológiai kockázattal járó változatát, és mielőbb ki kell dolgoztatni a tó vízmennyiségének műszaki beavatkozással történő pótlási tervét egy esetleges kedvezőtlenebb környezeti állapot orvosolására – hangsúlyozta Molnár Gábor.
Több előadó elemezte a vízmennyiség várható alakulását, az élővilágra gyakorolt hatásokat, illetve mérlegelték a vízpótlási lehetőségeket és azok lehetséges hatásait. Megállapították, hogy nagy tavaink eredeti ökológiai állapota sokféle helyi és globális emberi beavatkozás, átalakítás, rombolás miatt megbomlott, új korszakba léptünk át.
A Balaton egy elöregedő tó, már a ma ismert állapotának fenntartása is siker lehet. Az elmúlt 30 évben ráadásul erősödött az aszályhajlam, aminek a legfőbb oka a hőmérséklet emelkedése, és a jelentősen megnőtt vízpárolgás. Ha melegebb van, akkor a Balaton felszínéről is nagyobb lehet a párolgás, de talán fontosabb, hogy a vízgyűjtő területen is nagyobb a párolgási veszteség, azaz a hozzáfolyások mennyisége is csökken. Jelentős gond az is, hogy a Balaton aktuális vízszintje ma már a társadalmi ingerküszöbhöz igazodik. A jelenlegi magasabb szabályozási szint is azért jött létre, hogy elkerüljék a kétezres évek elején jellemző látványt, a déli part iszapos, sekély, békanyálas képét.
– Még az optimista klímamodellek is úgy számolnak, hogy 2040 körül megint 40-50 centis Balaton lesz. Durva vízszintingadozások jöhetnek, és annyira drámaiak lehetnek az események, hogy nem sokat számítana, ha feljebb toljuk a vízszintet. A modell pozitívuma, hogy még 2100-ra sem fog kiszáradni a Balaton, de az kérdés, hogy tudjuk-e használni bármire is – mondta Honti Márk, az ELKH és a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Kutatócsoport tudományos főmunkatársa. Véleménye szerint a magas szabályozási szint a jövőben már nem tudja megelőzni a túl alacsony vízszinteket, miközben árt a vízminőségnek, a nádasoknak és az infrastruktúrának. Vízpótlás kellhet, 2040-2060 között alkalmanként, utána pedig viszonylag rendszeresen.
Belső üdvar-hoz
2024.11.15.
Köszönöm, hogy megengedi a szubjektivitást, mert szerintem igenis betonszörny. Ez is és igen, a vele szemben lévő is. Szerintem. Nem…
Bővebben
belső udvar
2024.11.12.
Szerintem nem betonszörny épül, az ezzel szemben van, de ez szubjektív. Lesz egy nyitott épület, üzletekkel, szerintem ez jó. Fűmaggal…
Bővebben
Krónikás
2024.11.11.
Teljes egészében egyetértek "belső udvarral". Egy újabb terület lesz rendezett. Ugyanakkor érthetetlen, hogy Füreden már olyan területeken is el lehet…
Bővebben