A történelemcsinálók

Kik és miben voltak felelősek, hogyan is zajlott a rendszerváltás? Személyes ellentétek a kommunista pártban, háttéralkuk, titkok húsz évvel ezelőttről. Nyilvánosság előtt először egy asztalnál Németh Miklós, volt miniszterelnök és Pozsgay Imre, egykori államminiszter. Videó!

Vágatlan felvétel az estről itt.

– 1988 novemberében lettem miniszterelnök. A kormány tele volt alkalmatlan emberekkel, pártkatonákkal. Hosszasan győzködtem Grósz Károlyt (akkor a párt első titkára) amíg a Hazafias Népfront főtitkárával megírták a levelet, amelyben lemondtak a miniszterek felmentési jogáról. Ettől kezdve nem a párt irányította a kormányt. Az volt a kérdés, a Szovjetunió hogyan reagál, teszteltük, meddig lehet elmenni. A pártkatonák helyett szakemberek jöttek a kormányba. Ez egy szűk, de igazi csapat volt. Ma is úgy gondolom, abban a másfél évben az adott feladatra mi ott alkalmasak voltunk – kezdte a visszaemlékezést az Anna Grand Hotelben népes közönség előtt tartott esten Németh Miklós, aki megjegyezte: a csapathoz nem tartozott hozzá Horn Gyula, aki ráadásul idő előtt „kikotyogta” a kormány szándékát arról, mikor és miként engednék ki a nyugati határon az NDK-sokat, amiből könnyen tragédia is lehetett volna. A volt kormányfő úgy fogalmazott, már 1981-ben csődhelyzetben volt az ország, többször felvetődött, hogy másnap egyáltalán ki tud-e nyitni a Magyar Nemzeti Bank.
– Kádárnak teledumálták a fejét, Fekete János az akkori MNB-elnökhelyettes elhitette vele, hogy van pénz, majd ő hozza. Pár év alatt megduplázódott a magyar államadósság, Kádárnak ez lett az egyik kelepcéje, politikailag a hitelezők foglyává vált.

Kérdésre válaszolva Kádár János elmeállapotáról elmondta, a nyolcvanas évek közepén, amikor felvázolták a gazdasági modellváltás szükségességét, a politikai bizottságból egyedül Kádár értette meg miről is van szó. Kádár mindvégig megrögzötten ragaszkodott a fennálló rendszerhez, a végkimerülésig folytatni akarta a primitív jóléti politizálását, nem szerette Gorbacsovot sem, azt tartotta róla, hogy a rendszer sírját ássa meg. 1988-ban már egyértelmű volt: Kádár a legnagyobb teher, addigra szellemi állapota is megromlott. Kádár félreállítása, a májusi puccs, Grósz kizárólagos érdeme volt. Azt csak Grósz tudta megcsinálni. Megyei titkár volt két helyen is, ha valamihez, akkor a szervezkedéshez értett – vélekedett Németh Miklós.

– Most húsz év után talán már elmondhatok egy nagy titkot: egyszer telefonált nekem Mariska néni (Kádár János felesége), s azt mondta, a férjem papot akar. Ki is ment hozzá egy pap, azt nem tudom, mi hangzott ott el, de úgy tudom Kádár gyónt neki. Akkoriban már teljesen zavarodott volt, előfordult, hogy feleségével a lakásuk konyhájában feküdtek le aludni, mert attól félt, hogy belőnek a szobájukba – mesélte Németh Miklós.

Pozsgay Imre hangsúlyozta: ő már 1981-ben személyes ütközésbe került Kádárral, amikor az MSZMP Központi Bizottságának ülésén kimondta, hogy az ország adósságcsapdában van, és komoly veszélye van egy államcsődnek. Ekkor, mint fogalmazott- büntetésül a döglődő és halálra ítélt Hazafias Népfront főtitkárává nevezték ki, csakhogy a szervezetet újjá alakította, a reformok irányába tolta.

– 1985-ben Berecz Jánossal, az MSZMP KB titkárával együtt kaptam jelölést a politikai bizottságba. Valaki felvetette Kádárnak, hogy Berecz sokat iszik, amire ő úgy reagált :„Berecz lehet, hogy sokat iszik, de részegen sem mond olyanokat, mint a Pozsgay”.

A volt államminiszter visszaemlékezett arra, hogy Grósz Károly, annak ellenére, hogy nagyon rossz viszonyban álltak egymással, 1988 tavaszán az arácsi nyaralójában kereste fel, s ennyit mondott neki:”elfáradt az öreg, meg kellene neki köszönni”. Innen indult tehát Kádár leváltása. Pozsgay megjegyezte: ezzel szemben Horn Gyula a párt központi bizottsági ülésén még azt hangoztatta “vegyék tudomásul az elvtársak, hogy Kádár elvtárs nélkül nincs kibontakozás, nincs magyar jövő.” – Hát ennyit a Gyula előrelátó képességéről – tette hozzá Pozsgay Imre, aki külön beszélt Kádár utolsó, már leváltása utáni, megbomlott elméjű felszólalásáról is. – Grósz cinikus játéka volt ez, hogy behozatta a láthatóan teljesen zavart Kádárt. 75 percet beszélt, viaskodott önmagával, Nagy Imre nevét nem ejtette ki egyszer sem, végig úgy hívta, hogy „az, az ember”. Szerintem Kádárnak nem volt becsülete – vélekedett Pozsgay.

Az esten Ín memoriam Kulcsár Kálmán címmel a Németh-kormány igazságügyi miniszteréről tartott előadást Réti László, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke, Kulcsár Kálmán veje, hangsúlyozva Kulcsár nevéhez fűződik az új jogalkotási törvény elfogadtatása, és a sztálinista alkotmány megreformálása.

Úton a rendszerváltás felé címmel a Hamvas Béla Asztaltársaság rendezett fórumot azzal a szándékkal, hogy húsz évvel a rendszerváltás után maguk az érintettek beszéljenek az akkori történésekről. A kérdező, beszélgető partner szerepét Szőcs Géza költő, a társaság tiszteletbeli elnöke, kulturális államtitkár töltötte be. A több órás beszélgetés után a résztvevők azzal az ígérettel álltak fel az asztaltól, hogy egy másik alkalommal ugyanebben a körben folytatják a visszaemlékezést.

balatonfured.hu

Olvass tovább

Hozzászólások lezárva.