A polgármester helyettesei

Két új alpolgármestere van a városnak. Milyen ambíciókkal látnak neki az új feladatoknak, min szándékoznak változtatni, hová tennék a hangsúlyokat? Egyáltalán, általuk milyen változások várhatók a város életében? Tervek és elképzelések. Beszélgetés Doncsev Andrással és Hári Lenkével.

Egyikőjük nem tagja a képviselő testületnek, úgynevezett külsősként kapott megbízást szakfeladatok ellátására, nem tagja egyetlen pártnak sem, pár hónapja költözött a városba. Másikuk több ciklus óta önkormányzati képviselő, a megyei közgyűlés tagja, a Fidesz helyi szervezetének elnöke, mellesleg közel negyven évet töltött a pedagógusi pályán.

Beszélgetés Doncsev Andrással.

– A polgármester úr kért fel erre a szakfeladatra, feltehetően azért, mert a Balatonfüred Kulturális Nonprofit Kft-ben végzett munkám, valamint végzettségem és eddigi tevékenységem alapján úgy látta, nagyobb feladatokat is képes vagyok ellátni. A város kulturális életének, idegenforgalmának, és a nemzetközi kapcsolatainak irányítására kaptam tőle mandátumot. Van központi közigazgatási tapasztalatom és kiterjedt kapcsolatrendszerem, ezeket mind kamatoztatni tudom majd. Persze nem gondolom, hogy nálam van a bölcsek köve, alapvetően arra a munkára szeretnék építeni, ami nyolc-tíz éve folyik itt a városban, és azokra az emberekre támaszkodva, akik mindezt elérték. Nem csak én számítok új embernek Füreden, a pozícióm is új, hiszen egy nyári parlamenti döntés tette lehetővé, hogy a polgármesterek olyan külsőst nevezzenek ki bizonyos szakfeladatokra, akik nem tagjai a testületnek, így a pártok erőviszonyainak sem a részei. Nem vagyok és nem is voltam párttag, nem indultam képviselőként és nem vagyok tagja a képviselő testületnek sem. Úgy gondolom, előrébb lehet lendíteni a város kulturális ügyeit, már csak az idén elkészülő három füredi ékkő, a Vaszary Villa, a Jókai Emlékház és a Városi Múzeum működtetése miatt is, szükségessé vált a korábbi rendszer átformálása.

– Milyen változások várhatók?

– Rengeteg program van, amelyek sokszor egymással párhuzamosan, gyakran egymást keresztezve, akadályozva, gyengítve futnak . Ez nem valakinek vagy valakiknek a hibája, egyszerűen azért alakult így, mert nem volt egy olyan pozícióban lévő ember, aki mindezt koordinálná. A kulturális programoknak – amellett, hogy gyönyört szereznek és felemelik a közösséget – kettős céljuk van: emelik a város presztízsét, illetve minél több látogatót vonzanak ide. Ennek a két kritériumnak kell minél jobban megfelelnünk úgy, hogy ez illeszkedjen a város miliőjéhez. Fontos lenne megmérni pontosan, az emberek mit gondolnak Balatonfüredről, legyen arról információnk, milyen kép él az emberekben a városról, s ennek megfelelően tervezni a rendezvényeket. Azt gondolom, a Vaszary Villa programjai pár hónap alatt bizonyították: lehet színvonalas, minőségi, megfizethető, de mégis sok érdeklődőt megmozgató rendezvényeket szervezni. Ez a követendő út.

– Egyre több kritika éri a várost, hogy még mindig nincsenek kijelölve a kulturális programok közötti hangsúlyok, nem tisztázott hol, mikor és milyen arányban jelenítődnek meg a helyi értékek illetve az országos viszonylatban is elismert produkciók. Sok a rendezvény ugyanakkor meglepő módon például alig akad a városban igényes és friss zenei koncert.

– Talán sokan épp az ellenkezőjére számítanak, mint amit mondani fogok, de szerintem a város nem eléggé öntudatos, a kívülről érkező látogatók gyakran sokkal többre értékelik Füredet, mint ahogy azt az itt élők gondolják. Tudatosodnia kell mindenkiben, igenis rangja van annak, hogy ebben a városban valaki fellép, a programja helyet kap, erre büszkének kell lennünk. Ezért szeretném, ha elsősorban nem az döntené el, milyen programok, kiállítások lesznek, hogy melyik jelentkezőnek milyen érdekérvényesítő képességei vannak, mennyi támogatást tud kicsikarni a várostól. Ha van egy világos elképzelés a fejünkben, akkor ehhez meg tudjuk keresni a megfelelő partnereket. Rengetegen látnak, egyébként nem véletlenül, jó üzletet abban, hogy produkciójukat ide hozzák a városba. Ha valami azonban nem méltó a városhoz, műfajában nem képvisel színvonalat és ráadásul maga a program sincs megfelelően előkészítve, akkor azt mellőzni kell, még akkor is, ha ezek a döntések érdeksérelemmel járnak.

– Megkerülhetetlen kérdés a pénz. Mi a véleménye, növelni kell a város költségvetéséből a kultúrára szánt támogatás mértékét vagy átgondoltabb finanszírozás kell?

– Persze mindig jó lenne több pénz, ez az élet valamennyi területére igaz. A realitásoknál kell maradnunk. Úgy látom elsődlegesen a rendelkezésre álló pénzt kell arányosabban szétosztani, hatékonyabban kezelni, amellett, hogy jó eséllyel számítunk arra, a jelenlegi kormányzat bőkezűbb lesz, mint az elmúlt években tapasztalhattuk. Szerencsésebb lett volna a három füredi ékkő elindításakor azonnal átalakítani a rendszer struktúráját, látható volt, hogy az új intézmények működtetése jelentős költségekkel jár majd. Ez akkor elmaradt, így a Balatonfüred Kulturális Nonprofit kft-nek erre az évre például két millió forintja volt promócióra, ami szánalmasan kevés pénz. A városvezetés, amikor uniós támogatásra pályázott, úgy döntött – egyébként helyesen –, hogy a Vaszary Villából, ebből a lelakott volt szovjet tiszti üdülőből nemzetközi szintű galériát szeretne. Minden elfogultság nélkül mondom, hiszen ezt igazolják a visszajelzések is, jó úton haladunk, ezt azonban nem lehet félszívvel, félgőzzel csinálni. Segítenünk kell az új intézményrendszert, hiszen az, a teher mellett rengeteg hasznot is jelent Fürednek. A fajsúlyos, unikális kiállítások sokat hoztak a városnak, presztízsben és konkrét látogatottságban is. Öt hónap alatt negyvenezer ember váltott belépőt a három említett intézmény valamelyikébe. Ennyi fizető vendég volt, a látogatók száma persze sokkal több, hiszen hét ingyenes megnyitót rendeztek ebben az időszakban, és térítésmentes volt a Füred Nap is október 2-án. A látogatók száma mellett is fontos, hogy egyre több véleményformáló ember jelent meg a városban. Sokat remélünk az uniós elnökségünk kapcsán a városban szervezett négy rendezvénytől is áprilistól júniusig, meggyőződésem, hogy ez hatalmas hírverést jelent Balatonfürednek.

– Minden városba kellenek úgynevezett zászlóshajók, olyan intézmények, amelyekkel azonosítják a települést, programjaik túlmutatnak a provinciális értékeken. Egyetért?

– Igen, kellenek zászlóshajók. A Vaszary Villa és a Jókai Emlékház a város két legfontosabb kulturális intézménye, szimbolikus jelentőséggel bírnak. Az erőket részben ide kell koncentrálnunk. Nagyon fontos emellett az Anna-bál is, hiszen a város egyik meghatározó rendezvénye, azonosítják Füreddel, és természetesen sorolhatnék még jó néhány programot. Egyelőre kiaknázatlan lehetőségek vannak a gyógyvíz-wellness és konferencia turizmus terén, azon kell dolgoznunk, hogy ezt érvényre juttassuk.

– Néhány hónapja dolgozik a városban, nem helyi lévén kevesen ismerik, ráadásul szavazati joggal nem rendelkező külsősként került be a képviselő testületbe. Képes lesz érvényre juttatni elképzeléseit?

– A nagy nemzetközi vállalatoknál bevett szokás, hogy stratégiai pozíciókban történő változásoknál az esetek döntő többségében kívülről hoznak új szakembert, mert jobban rálát az adott helyzetre, más a szemléletmódja és egy másik környezetben szerzett tapasztalatát érvényesíteni tudja. Bár a gyerekkorom óta rendszeresen járok Füredre, hiszen itt szőlészkedtünk, borászkodtunk, mégis kívülről érkezőnek számítok a városban, de mindannyian ismerjük Illyés Gyula sorait: „Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejh, ma nem azzal / Kellene: honnan jössz, – azzal, ecsém: hova mész!” Úgy érzem a képviselő testület támogat, bizalmat szavazott, ami nagy erőt ad számomra. Egészséges a politikai légköre a városnak, erős és összetartó szellemiség uralkodik. A családommal leköltöztem Balatonfüredre, már itt élek. Van feladat bőven, de érzek magamban elég kitartást és lendületet hozzá.

Beszélgetés Hári Lenkével.

– Még az önkormányzati választások előtt, a polgármester úr kezdeményezésére elkezdődtek az egyeztetések arról, hogy ha a választási eredmények lehetővé teszik, elvállalnám-e az alpolgármesteri tisztséget. Én ezt akkor nagy megtiszteltetésnek tartottam, és tartom most is: az eddigi munkám egyfajta elismerésének és bizalomnak, ezért nem volt bennem bizonytalanság, örömmel vállaltam a főállású alpolgármesterséget.

– Nehéz döntés volt hosszú évek után felhagyni a tanítással?

– Közel negyven évet töltöttem el a pedagógusi pályán, ami rendkívül hosszú idő. Kicsit elfáradtam, úgy éreztem, hogy váltásra, változásra van szükségem. Az önkormányzati teendőimtől függetlenül is gondolkodtam a váltáson. Bár az iskolán belül viszonylag szűk lehetőségek között lehet választani, az volt a tervem, hogy napközis tanárként folytatom a pályámat, mert így közvetlenebb kapcsolatban lehetek a gyerekekkel. Éppen megint elsős osztályhoz kerültem volna, adott volt a lehetőség a váltásra. Tehát, ha nem lett volna a felkérés az alpolgármesteri feladatra, valószínűleg akkor is módosítok a pályámon, igaz így radikálisabb lett a változás.

– Nem meglepő módon a város oktatási ügyeiért felel majd alpolgármesterként. Bár belülről érkezik mégis nem tart attól, hogy nehéz lesz képviselni a meglehetősen rétegződött, több gonddal is küzdő pedagógusok érdekeit?

– Szerintem mindenképpen előny, hogy pedagógusként dolgoztam, tehát vannak tapasztalataim, van egyfajta jártasságom. Egyrészt a pedagógusi szakma valóban rétegződött, minden tanár – mint minden más ember is – más és más, a gondjaik és az érdekeik is különbözhetnek. De egy dologban teljes az érdekközösség: minél jobb iskolákat, és minél eredményesebb oktató-nevelő munkát szeretnének folytatni. Az én feladatom az intézmények összefogása lesz, elősegíteni azt, hogy egy irányba haladjunk. Minden oktatási intézménybe elmentem, egyeztettem a vezetőkkel. Átnéztük a feltételeket, a lehetőségeket, meghallgattam az elképzeléseket. Élő, friss kapcsolatot szeretnék az intézmények vezetőivel, meghallani és megérteni aktuális gondjaikat, igényeiket.

– Korábban a képviselő testületen belül nem kapott ekkora hangsúlyt az oktatási ügyek kezelése és képviselete. Mi indokolta a változtatást?

– Nincs válsághelyzet, nincsenek égető problémák, de nem könnyű a szakma helyzete sem. Ugyanakkor nagyon fontos és stratégiai ügyről van szó, hiszen a jövő nemzedékeinek tanítása, képzése, és általa az országunk jövőbeni boldogulása a tét. Nem állítom, hogy intézményi szinten nincs hová fejlődnünk, bár ezen a téren az elmúlt időszakban jelentős előrelépés tapasztalható a városban. A Bem József iskola felújítása korábban megtörtént, a Radnóti Miklós és az Eötvös Lóránd általános iskoláknak most zajlik a korszerűsítése, a Ferencsik János zeneiskola pedig az uniós és városi fejlesztési források révén a térség egyik legszebb iskolája lesz. Az óvodai épületeink általában rendben vannak, ugyanakkor az arácsi városrész óvoda felújítása érdekében benyújtott pályázatunk eredménytelensége miatt ennek korszerűsítése csak később valósulhat meg,

– Milyen célokat tűzött ki maga elé?

– Minden városi oktatási intézményben magas színvonalú szakmai munka folyik. Külön öröm, hogy a Lóczy gimnázium – amellett hogy a térség egyik kiemelkedő és nagyon keresett tanintézménye – ma már a város közéletében is aktívan részt vesz. A Széchenyi Ferenc szakképző és szakközépiskola is egyre többször mutatja meg magát a város életében, egyre többet tudunk a két középiskola diákjaik életéről és eredményeiről. A pedagógusok amellett, hogy minden erejükkel és tudásukkal törekszenek arra, hogy megfeleljenek a velük szemben állított követelményeknek, a folyamatosan változó körülményeket is sikeresen kezelik és nem utolsó sorban, van bennük szándék és akarat a tovább fejlődésre. Stratégiai feladat, hogy a nemzettudatot erősítsük a gyerekekben, a pedagógusokat arra kérjük, hogy tegyenek meg mindent azért, hogy a diákok ismerjék meg a magyarságunkat, legyenek rá büszkék. A pedagógusoknak a tudás átadása mellett feladatuk az is, hogy rávezessék a gyerekeket arra, hogy van becsülete a munkának, hogy a kétkezi munka is nagyon fontos és nagy szükség van a jó szakmunkásokra.

– Biztonságban van az oktatási intézményi rendszer, lesznek még leépítések, kell-e többletfinanszírozást kérni az ágazatnak?

– Az elmúlt években, a városban megtörtént az oktatási intézményi rendszer átalakítása, mondhatom, szinte fájdalommentesen. Nem volt elbocsátás, nyugdíjazásokkal sikerült megoldani az átalakítást, így egzisztenciák nem kerültek veszélybe. A jelenlegi rendszer most alkalmas és megfelelő a város számára, figyelembe véve reális anyagi lehetőségeinket. A jelenleg dolgozó pedagógusok állása nincs veszélyben, további leépítések nem várhatók, a gyerekek megfelelő osztálylétszám mellett tanulhatnak. Ezt a rendszert kell védenünk, egyensúlyban tartanunk. Azon leszek, hogy az elmúlt évekhez képest – a lehetőségeink és egyéb költségvetési kötelezettségeink figyelembe vételével – minél magasabb legyen az oktatásra fordítható forrás; majd meglátjuk, mennyit enged ebben az ügyben a költségvetés. És nem utolsó sorban őszintén bízom abban is, hogy idővel visszakapja presztízsét a pedagógusi pálya. Ennek érdekében nem kevés időnek kell eltelni és munkának kell megvalósulni, de a jelenleg kialakulóban lévő kormányzati szakpolitikai koncepció magában foglalja ennek szándékát és lehetőséget is.

balatonfured.hu