Ráolvasással, elmélkedéssel, és filmvetítéssel idézték meg a magyar irodalom örök megosztó, ám egyben legendás szerzőjét Hamvas Bélát a róla elnevezett Hamvas Napok keretében.
A hazai irodalom és bölcselet egyik legnagyobb huszadik századi alakjára Hamvas Bélára emlékeztek meg a városban, akinek elismertsége még mindig csak verbális szinten létezik, a mérvadó irodalomtörténet csak marginálisan vagy egyáltalán nem említi, életművének kiadása több mint huszonöt éve folyik.
A Tagore sétányon tartott hagyományos megemlékezésen, a Hamvas-hársra ráolvasták az író FÁK című esszéjének egy részletét, most magyar és lengyel nyelven.
Jerzy Snopek, Lengyelország meghatalmazott nagykövete beszédében hangsúlyozta: Hamvas Béla ma is érvényes szerző, egy legenda, akinek mellőzött raktárosként tragikus sors jutott, de ezt is derűvel tudta kezelni.
– 25 évvel ezelőtt az ELTE-n tanultam, akkoriban fedezték fel újra Hamvas műveit. Lelkesedéssel olvastuk addig betiltott írásait, szinte személyes kapcsolatom alakult ki vele. Egy különös zseni volt. Kivételes szerző, gondolkodó és személyiség. Még mindig nem ismerjük a maga teljességében az életművét, ebben sokat segíthet ez a füredi rendezvény – vélekedett a nagykövet.
Az emlékünnepség után az érdeklődők előadásokat hallhattak majd levetítették az író életéről készült fikciós dokumentumfilmet. A Nevezetes névtelen című, a közelmúltban megjelent film Hamvas Béla háborús tapasztalatait, a filozófia, a zeneelmélet, az orvostudomány és az irodalom iránti rendkívüli érdeklődését mutatja be az őt ismerő barátok, gondolkodók és művészek visszaemlékezései segítségével. Szó esik benne magánéleti nehézségeiről és örömeiről is, illetve az ötvenes évek megpróbáltatásairól, amikor a tiltott írók körébe került, elvesztette könyvtárosi állását és teljes mellőzöttségben segédmunkásként dolgozott.
A vetítés után az alkotókkal tartottak beszélgetést. Katona Zsuzsa a film rendezője szerint: Hamvas életművét megfilmesíteni lehetetlen, inkább azt szerették volna elérni, hogy a film által minél többen kezdjenek el olvasni Hamvas műveket.
A kétnapos rendezvénysorozat második napján Makovecz Imre grafikáiból nyílt kiállítás a Kisfaludy Galériában. András István a város főépítésze megnyitó beszédében kiemelte: Makovecz varázslatos, nagy hatással bíró épületeket hagyott maga után. A kiállított grafikákon is jól látható a szerves, organikus gondolkodása, a táj, a környezet és az épület egységébe vetett hit. Balatonfüreden igyekeztünk ezt a szellemiséget követni, a város organikusan fejlődik, megtartva a helyi sajátosságok és igazodva a kisvárosi életformához – mondta a főépítész.
A Hamvas Napok zárásaként hagyományteremtő szándékkal, polihisztor konferenciát rendezett a Tempevölgy folyóirat. Az előadók (Patkós András atomfizikus, Mende Balázs régész, Hörcher Ferenc filozófus, Hansági Ágnes irodalomtörténész, Mezey Katalin költő) a humán- és reáltudományok kölcsönhatását firtatták más-más szemszögből.
Hamvas Béla író, filozófus 1897-ben született Eperjesen. 1919-ben jelentek meg első irodalmi tárgyú írásai. Bölcsészdiplomája megszerzése után 1923-ban a Budapesti Hírlap és a Szózat újságírója lett. 1927-ben a Fővárosi Könyvtárban helyezkedett el könyvtárosként, ott dolgozott egészen 1948-ig. Ez életének egyik legtermékenyebb időszaka.
A II. világháború után egy ideig az Egyetemi Nyomda kis tanulmányai című sorozatot szerkesztette, de 1948-ban, sorozatos bírálatai után, felfüggesztették állásából. Fizikai munkásként nyugdíjazták 1964-ben. Négy évvel később hunyt el. Életében csupán két esszégyűjteménye jelent meg, munkásságát agyonhallgatták. Máig szélsőségesen ítélik meg az életművét, rajonganak érte vagy éppen elutasítják. 1983 után jelenhettek csak meg könyvei. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott.
balatonfured.hu
Agora