– Mit vegyenek fel a bálozó férfiak?
– Ez rettentő egyszerű, és épp ezért rettenetesen bonyolult. A meghívóban az szerepel, hogy Black Tie, ami férfik esetében egy nagyon is körülírható szmokingot jelent, nem kell rajta túl sokat gondolkodni. A férfiaknak sokkal egyszerűbb formálisan megjelenni, mint a nőknek, hisz erősen leegyszerűsítve mindig ugyanúgy kell kinézniük, de ez nem minden esetben sikerül. A férfiak legelegánsabb ruhája a frakk volt, egy praktikus megoldás miatt száz évvel ezelőtt ebből lett a szmoking. Ez azt jelentette, hogy amikor a férfiak este elmentek szórakozni a hölgyekkel – vagy egyedül -, akkor a férfiak egyformasága adta a hátteret a nők ragyogásához. Így a figyelem nem a férfiakra, hanem a gyönyörű nőkre esett.
A szmoking eredetileg egy egyszínű, sötétkék, kissé tropikál anyagú öltöny és mellény volt, a zakóra pedig egy szmokingtükör került, ami nem más, mint egy selyem-betét a galléron. Ebből később fekete lett, mivel az iparnak sokkal egyszerűbb feketét gyártani, mint sötétkéket. Van egy verziója, a dinner-jacket, amikor a férfin a szmokingmellénye és/vagy nadrágja van, szmokinging, csokornyakkendő, és valamilyen színes – nyáron gyakran ivory, csontfehér vagy fehér – zakó, esetleg mintás brokát selyemzakó, télen pedig bársonyzakó. Aki szmokingos, annak szokott lenni egy téli és egy nyári kollekciója. Hogy könnyű legyen elviselni a meleget az Anna-bálra a vékony, nyári verzió a megfelelő öltözet, és ez nagyon kevés kivétellel meg is valósul.
A kísérő fiúk például feltűnően jól szoktak kinézni. Nekem egy huszonöt éves fiam van, és figyelve a bálozó hölgyeket kísérő fiatalembereket, az tűnt fel, hogy a többségük abszolút európai, magas szinten van. Nem ciki szmokingban lenni, és úgy látom, hogy a mostani, fiatal generáció szívesen hordja. (James Bond is azért lett azonosítva a szmokinggal, mert az egy nagyon férfias ruha.) Jól néznek ki, remekül viselik és szeretik is a ruhát, ami rajtuk van: érzik a savát-borsát. A stílus az, amikor szeretem, amit viselek, örömöm van benne, mert ha nem szeretem, az látszik.
– Évek óta visszatérő kérdés: menyasszonyi ruha vagy nem menyasszonyi ruha?
– Már régóta próbáljuk propagálni, hogy az első bálozóknak nem kell menyasszonynak öltözni. Ez valahol egyszer elterjedt, talán leírták, elolvasták és szabálynak hitték. Üde dolog, amikor a zsűriben ülve végre meglátunk egy halványkék, egy finom rózsaszín vagy egy sárga ruhás fiatal lányt. Nem kötelező fehér mennyasszonyi ruhában felvonulni! A lányokban van egy elképzelés, hogy szendén, ártatlanul kell kinézniük, de ezt soha, senki nem mondta. Ez nem egy görög színház, ahol szende szűzként kell felvonulni. Lehetnének finoman, elegánsan egy kicsit bátrabbak.
– Vajon mikor fogják elfelejteni a lányok a menyasszonyi ruhát?
– Elárulhatom, hogy a tavalyi győztesnél az egyik fontos érv például az volt, hogy gyönyörű volt rajta az egyenes ruha. A mai Anna-bálok már nem a reformkori öltözködésről szólnak. 2019-et írunk. Csinosan, bájosan tessék jönni! A férfiak igazodjanak az egyébként nagyon szép, egységes ruhához, a nők pedig éljenek a mozgásterükkel!
– Nők esetében létezik olyan, hogy báli küszöb?
– Amikor például hosszú ruha az elvárás, akkor az nem lehet rövid, de az estélyi megjelenés mindenkinek a saját ízlésére van bízva. Esetleg dekoltázs-ügyben a partner tűréshatárára. Régi és praktikus mondás, hogy a túl sok test leértékel, tehát az izgalom, a sejtetés, a nem feltétel nélküli feltárás, hanem az ügyes megmutatás mindenképpen előnyére válik egy nőnek. Ötven év fölötti férfiként azt kell mondanom, hogy sokszor a negyvenes-ötvenes kísérő anyukák csinosabbak, mint a tizennyolc-húsz éves lányok. Érettebbek, tudják, hogyan kell egy alkalmi ruhában megjelenni, nincs bennük jó értelemben vett sutaság, esetlenség. A zsűri berkein belül már többször elhangzott, hogy ki kellene adni egy díjat a kísérő hölgyek között is.
Agora