Volt itt kasszírnő (Magyar Kinga) kimért főúr (Máté P. Gábor) kissé melankolikus bárzongorista (Pingiczer Szilárd) irodalmi idézeteket citáló színművész (Szilágyi Tibor) és persze a történetekre és a villásreggelire éhes vendégek, akik Lukács Róbert baristától kérhették maguknak a gábli elengedhetetlen kellékét, a forró feketekávét.
Varju Viktor séf olykor előlépett a konyhából és megadta az alaphangot a soron következő fogásnak. Volt mit simítani a menün, hiszen első hallásra a szalon kocsonya, a Pethes-féle velős csontos, eperleveles húsleves, a gombás csuszával tálalt mangalicakaraj és végül a diós-málnás Blaha Lujza-torta nem tűnt éppen könnyed délelőtti villásreggelinek.
Persze, aki Krúdy modorában akar étkezni, ráadásul a másnapos gyomor problémáira megoldást kereső gáblira fizet be, annak bizony mindezt még néhány gyógyító sörrel vagy fröccsel le is kell kísérnie – és ezzel minden egyből a helyére is kerül, így együtt már egészen más a gábli.
Hogy megadják a füredi gábli módját, a három órás gasztronómiai kaland közben Saly Noémi író, muzeológus tartotta szóval a vendégeket. Felidézte a korabeli kávéházak világát, ahol a pincérek még aszpirint is adtak a rendelés mellé.
Ebből ízelítő a Füred TV videójában:
