A Csók István születésének 150. évfordulója alkalmából rendezett vándorkiállítás a festőművész életpályáját eleveníti fel archív fotográfiák és festményreprodukciók segítségével.
A fényképek a gyermekkortól kezdve egészen Csók idős koráig villantják fel a páratlan életút legfontosabb állomásait. Láthatjuk a fiatal, ambiciózus művészt Báthori Erzsébet festése közben, a müncheni évek bohém művészeként, párizsi műteremlakásában a múlt század elején, a nagy szakmai sikert hozó, később a velencei gyűjtemény által megvásárolt Két bálvány festmény előtt, valamint élete utolsó időszakában A Boszorkányok a Gellérthegyen és a Nirvána alkotása közben, melyeket évtizedekig át- meg átfestett műtermében.
– Nagyapám testvére volt Csók István. Rendkívüli ember és talentum volt, aki imádta a nőket. Egyenesen nem tudott nekik ellenállni, még idősebb korában sem. Szenvedélyes tisztelője volt a szép nőknek, ezt mutatja a sok-sok akt kép is, amit készített. Arról megoszlanak a vélemények, hogy ebből mennyi volt a beteljesült szerelem, Karinthy sokáig betiltott, pikáns verse viszont arról árulkodik, bizony Csók nem vetette meg a gyönyöröket – válaszolta kérdésünkre a kiállítást megnyitó dr. Csók Sándor, aki elmondása szerint több olajfestményt is őriz a mestertől.
Hári Lenke a város alpolgármestere köszöntőjében kiemelte: Csók István imádott a Balaton közelében lenni, imádta Füredet, úgyhogy a legjobb helyen van a kiállítás.
CSÓK ISTVÁN 1865. február 13-án született Sáregresen. Igazi européer művész volt. Münchenben, majd Párizsban képezte magát, ahol magától értetődően hatottak rá a korszak nagy festői és a bontakozó művészi áramlatok. 1903-ban vette feleségül a Schlick-gyár főmérnökének lányát, Nagy Júliát, akivel Párizsban kezdték közös életüket. Kislányuk, Züzü születését követően, 1910-ben döntöttek úgy, hogy véglegesen hazaköltöznek és Budapesten telepednek le. Alkotásaival számtalan díjat nyert itthon és külföldön. Főművei már életében közgyűjtemények féltve őrzött darabjai lettek. Élete végéig büszkeséggel töltötte el, hogy a firenzei Uffizi Képtár felkérte: fesse meg híres gyűjteménye számára az önarcképét. Munkáival rendszeresen szerepelt hazai és külföldi tárlatokon, és többször is eredményesen mutatkozott be a Velencei Biennálékon, valamint a világkiállításokon. Tanára, majd rövid ideig rektora volt a Képzőművészeti Főiskolának.
Csók festészetének máig tartó varázsa abban rejlik, hogy az általa teremtett világ problémamentes, idilli. Hosszúra nyúlt festői pályájának vezérmotívuma a női akt, amely legtöbbször önmagán túlmutató szépség megtestesítője. Szakmai hírnevét a 19. század végi, finom naturalista népéletképeivel alapozta meg (Szénagyűjtők, Úrvacsora). Évekkel később visszatért a népies témákhoz, igyekezvén megteremteni festészetével a „magyaros stílust”. Rövid időre a szimbolisták (Árvák), majd a Fauve-ok inspirálták művészetét (Tulipános láda), ám festészetére tartósan a francia impresszionisták, különösen Monet és Renoir hatottak. Az életmű kiemelkedő darabja a kislányáról, Züzüről készített portrésorozata, melyen a gyermeki lét önfeledt boldogsága jelenik meg a maga természetes egyszerűségében. A 20. század egyik legjelentősebb magyar képzőművésze, az életöröm festője 96 éves korában, 1961. február 1-jén hunyt el Budapesten.
A kiállítás augusztus 26-áig látogatható a Kisfaludy Galériában. Kedd – csütörtök: 12–18 óráig, péntek – szombat: 12–20 óráig, vasárnap: 12–18 óráig.
balatonfured.hu
